A róka, a holló, a sajt és a memória

Ami a kommunizmus kísértetének vírusként terjedését és mutációját illeti, e képzavaron lazán túlteheti magát az ellenzék. Efféle vírus nyilván jobban fenyegeti a szinte mindent központosító NER hatalom pártjait. Hanem azon már az ellenzék is fennakadhat, amit a hír szerint a jogvégzett fideszes államtitkár mondott:

„Magyarország ma demokrácia, fosztóképző, liberális, népi jelzők nélkül…”

Nem az a baj evvel, hogy a honi úgynevezett „demokráciát” liberális és népi jelzők nélkülinek tekinti. E nézetét akár oszthatjuk is. Liberális demokráciának ma már egyáltalán nem mondanánk, népi demokráciának pláne nem. Ami meg a NER-re aggatott egyéb, hízelgőnek nem nevezhető jelzőket illeti, azok jobbára csak a népnek a „rencerrel” nem szimpatizáló fele folklórjából eredeztethetők…

A fő bibi az iménti mondatban a (fosztó)képző nélküliséggel lehet. Tán Völner államtitkár a választási kampány hevében rókának képzelte magát s avval próbálkozott, hogy az ellenzéki holló csőréből fortéllyal kicsalja-kiügyeskedje a kívánatos sajtot: a jelző és képző nélküli demokráciát. Nem a szándéka, az igyekezete volt kevés ehhez. Az emlékezete bizonyult kurtának. Lázas kampány-buzgalmában bizonyára már elfelejtette, hogy a jelző nélküli demokráciát – ami joguralmi környezetben, a fékek és ellensúlyok kifinomult rendszerével működik a Föld sok országában – éppen az ő főnöke, pártjának elnöke és kormányának miniszterelnöke vezetésével számolta fel Magyarországon a Fidesz-KDNP. Orbán Viktor 2014. július 25-i, tusnádfürdői beszédében hirdette meg a jelzős és már csak idézőjelesen említhető „demokrácia” új, honi változatát. Az országló fejedelem az illiberális szót biggyesztette elé. Nem volt túl bonyolult művelet. A jelző nélküli demokratikus államokat liberális jelzővel illette, kárhoztatta, s azt fejtegette:

„…a magyar nemzet nem egyének puszta halmaza, hanem egy közösség, amelyet szervezni, erősíteni és építeni kell. Ilyen értelemben tehát az az új állam, amit Magyarországon építünk, illiberális állam…”

És lőn. Sőt! Úgy is maradt, centrális erőterestül, az egyatáboros hívek, vazallusok és üzlettársak szűnni nem akaró tapsa közepette… Sokak szerint ez az új illiberális „izé” egyáltalán nem demokrácia, inkább pártállam. Keményebben fogalmazók maffiaállamként aposztrofálják. Abban biztos lehet az államtitkár is: semmiképp nem jelző nélküli demokrácia. Van jelzője. Orbáni. De akad itt azért népiesebb képző is. A harácsolás, a korrupció gyakori emlegetését akár az ilyen „demokrácia” képzőjének is tekinthetjük. (Ki)fosztóképzőnek…

Szóval hiába próbálkozik a ravaszdi, a sajt – a demokrácia, a köztársaság kívánatos eszménye – a következő rendszerváltásig biztosan az ellenzéknél marad… Ám ne vitassuk: mind többen érzik úgy, hogy nemcsak vírus, de valamiféle rossz emlékű kísértet is járhat ezen a tájon. S nem a nemzetközi kommunizmus sohasem létezett rendszeréé…