Sportharamiák
Nézzünk két gyakorlati példát, hogyan is gazdálkodnak a közpénzekből táplált sportági szakszövetségek. Kezdem a Magyar Tenisz Szövetséggel, amelynek első számú embere Lázár János építési és közlekedési miniszter. A tárcavezető 2024. májusi nyilatkozata elég mellbevágó: „Az biztos, hogy a teniszszövetség csomó pénzt kapott a kormánytól, ami nagyrészt eltűnt. Hogy ezért a végén lecsuknak-e valakit, vagy nem, azt nem tudom, de szeretném, ha minden felelősnek ez lenne a sorsa. Az ügyészség és a rendőrség feladata, hogy elszámoltassa a felelősöket. Egyet biztosan mondhatok: kapott a teniszszövetség hétmilliárd forintot, és ennek a nagy részét valakik ellopták”.
A fenti sorok a Népszava című napilapban jelentek meg tavaly augusztusban, a „Sportból loptak” című írásom részeként. Akkori jegyzetemben azt taglaltam, hogy kik és milyen körülmények között „nyúltak le” – állami forrásból származó – szakszövetségi pénzeket. Hosszan írtam arról, hogy Vári Attila, a Magyar Vízilabda Szövetség (MVLSZ) korábbi elnöke – aki erősen kötődik a nagyobb kormányzópárthoz –, a közpénzből jól kistafírozott szakszövetség (MVLSZ) nevében indokolatlan és rendkívül hátrányos szerződéseket kötött. 2022 óta új elnök áll a szövetség élén, aki megválasztását követően azonnal kérte az MVLSZ gazdálkodásának átvilágítását. Madaras Norbert 2024. nyarán úgy nyilatkozott, hogy „minden olyan folyamatot megváltoztattak vagy lezártak, ami korábban káros volt a szövetség számára”. Ez rendben van, de az már nincs, hogy az új elnök is úgy látta, hogy a Magyar Vízilabda Szövetségtől galád módon elrabolt pénz jó részre soha nem kerül elő. Ugyanebben a jegyzetemben megemlítettem, hogy nemcsak a vízilabda és a tenisz területén vannak anyagi jellegű visszaélések. A magyar röplabdasport is bűnbe esett. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) – szintén tavalyi – összegző jellegű megállapításai a Magyar Röplabda Szövetség és kilenc klub gazdálkodásáról: „Az ÁSZ véleménye a tíz szervezet ellenőrzése során feltárt számos hiányosság alapján, hogy az államháztartási forrásokból származó sportcélú támogatásokat felelőtlenül kezelik. A feltárt szabálytalanságok a támogatási összegek nem cél szerinti felhasználására utalnak, ami a kitűzött támogatási célok elérését veszélyeztetheti. (…) A beszámolók és a könyvvezetés kapcsán feltárt szabálytalanságok miatt felmerül a kockázata, hogy a beszámolók adatai nem megbízhatóak, a támogatásból megvalósult eszközök megléte, cél szerinti felhasználásának ellenőrzése nem biztosított.”
És most itt az újabb balhé, ismét „vízre kell szállnunk”, mivel az Orvosegyetem SC (OSC) vízilabda csapata körül – hogy stílszerű legyek – fodrozódnak a hullámok! Erős felütéssel kezdi a 24.hu: „Sajátként kezelt egyesületi vagyon, hamisított bankszámlakivonat az OSC vízilabdacsapatánál – Merkely Béláékhoz kerülhetnek a sportolók”. Majd a hír azzal folytatódik, hogy az Állami Számvevőszék korábban ellenőrzést tartott az OSC-nél, és megállapították, hogy az elvileg 207 milliós készpénzállomány helyett a házipénztárban csupán 29 millió forint van, azaz vélhetően 178 millió forint közpénzt lazán „pofán vágtak”. A jelentés szerint az egyesület két vezetője a sajátjaként rendelkezett az OSC vagyonával. Költségvetési csalás és sikkasztás gyanújával és nem a célnak megfelelően felhasznált támogatások miatt az ÁSZ a hatóságokhoz fordul. Madaras Norbert szakszövetségi elnök kínjában csak annyit tudott mondani, hogy szóbeszéd alapján sejtették, hogy az OSC vízilabda csapatnak gazdálkodása körül nem minden stimmel, ezért az idei tao-támogatás már nem érkezett meg az egyesülethez. Hab a tortán, hogy az OSC most gyanúba keveredett sportigazgatója az a Becsey Péter, aki korábban a II. kerületi Sport Kft-t vezette, és akitől több mint 200 millió forint kártérítést követelnek, mivel megkárosította az önkormányzati céget.
Magvas következtetések levonására nem vállalkozom, de sportszerető emberként annyit talán mondhatok, hogy a tenisz, a vízilabda és a röplabda bizonyítottan a magyar sport fertőzött területei, hiszen a szakszövetségek és néhány klub felelőtlenül, pazarlóan és szabálytalanul költötte a közpénzt. Annyit persze nem tudtak lopni, mint amennyit az MNB környékén felbukkanó öltönyös banditák, de néhány százmillió forint közösségi pénz azért itt is magánvagyonná változott. Lehet, hogy nem is a Semmelweis Egyetemnek kellene átvennie a neves vízilabdaklubot, hanem az MNB-nek. Az elmúlt tíz év tapasztalata ugyanis azt igazolja, hogy közpénzeltüntetésben a Magyar Nemzeti Bank verhetetlen!