A Roma Parlament támogatja a Tisza Pártot a köztársaság új alapjainak lerakásában

Miért olyan sikeres a Fidesz abban, hogy magához láncolja, a jelek szerint örökkön örökké a romákat – miként a mélyszegénységben élők zömét is?

A cigányok ugyanúgy szavaznak, mint a nem cigányok, csak jobban kileng az inga, ha 40 százalékot kap a Fidesz országosan, a cigányoknál ez az arány felmehet 60 százalékra. A legszegényebb és kiszolgáltatott népesség ugyanis azt reméli az erősebb pártoktól, a hatalmon lévőktől, hogy változtatni fognak a kirekesztettségen. A Fidesz tökélyre fejlesztette a Stockholm-szindrómát, azt a függőséget, ami a túszul ejtett áldozatokban alakul ki. Ez egy ördögi társadalomlélektani folyamat: a megnyomorítottaknak könnyebb elviselni bántalmazott létüket, ha szerethetőt találnak az elnyomóban, akinek hálásnak kell lenniük, hogy életben hagyja őket. Megvédi a nagyobb bajtól. Meglátásom szerint, ennek a magyar társadalomra jellemző szindrómának a „feltörésére”, a lelki felszabadulásra is kihat Magyar Péter országjárása, a bátorságot és nyíltságot felmutató attitűd, hogy ki lehet szabadulni az elnyomók fogságából. A Medián már nyáron azt mérte, hogy a legkisebb falvakban is beérte a Tisza a Fideszt. Az pedig szociológiai tény, hogy minél kisebb a település, annál nagyobb az állampárt népszerűsége – s ma már ezekben a kicsi, ezer fő alatti falvakban is fej fej mellett van a Fidesz és a Tisza. És ha itt „csak” egál lesz, a városok polgársága győzelemre viszi a fiatal pártot.

Egyetért azzal, hogy ez mélyütés lehet a Fidesznek, mivel komoly szavazótáborról van szó?

Nem véletlenül tűnik sokak számára úgy, hogy a cigányok fogják eldönteni a választást. A roma felnőtt korú lakosság száma mintegy félmillió fő, ha 60 százalékos a részvételük – akkora pedig lesz –, akkor ez 300 ezer szavazatot jelent. Ez is mutatja, miért érzi mindkét oldal úgy, hogy van egy olyan szavazói tömeg, amely perdöntő tud lenni a választás kimenetele szempontjából.

Mennyit számíthat a cigányság ide vagy oda szavazásában a Tisza felajánlása, hogy a listás helyek tíz százalékát a roma embereknek biztosítja? 

Ez lehet vonzerő, különösen, ha rokonszenves, jó jelölteket tudnak állítani, akik képesek a felszabadítás eszméjét hitelesen üzenni a romáknak, ezen belül is a bizonytalan, vagy a Fideszből kiábránduló szavazóink felé. Ehhez persze arra volna szükség, hogy a Tisza azonosuljon egy rendszerváltó roma nézetrendszerrel és programmal, és az választaná ki a jelölteket, nem pedig a személyes rokonszenv, a kontraszelekció. Így könnyen bekerülhetnek „lekenyerezettek”, jóképű, de üresfejű karrieristák.  A Tisza szigetekben dolgozó fiatalok között látunk tehetséges aktivistákat, jelölteket, akiknek az önkormányzatokban kellene először edződni, hogy a parlamenti munkára alkalmasak legyenek.  

Hogyan próbálják befolyásolni, felhívni a figyelmet bizonyos, a cigányok számára fontos ügyekre maguk a romák? 

Az elmúlt napok cigány belpolitikai eseményei is mutatják, hogy a cigány közélet készül a kampányra. Előjönnek különféle politikai koncepciók, amelyek szekértáborosítják a roma civil szférát. A korán elment Setét Jenő megalkotta a cigánypolitikai minimumot, ezt vette alapul az 1 Magyarország Egyesület Deklarációja – a Roma Parlament pedig elkészítette a Roma Chartát a IV. Magyar Köztársaságért dokumentumot. A két utóbbi szervezet külön-külön megfogalmazta azokat az alapelveket, amelyek köré szervezhető lenne egy új és progresszívebb roma politika. A napokban nyilvánosságra hozom a két dokumentum összevetéséből leszűrt írásom.

Pár szót mondana előzetesen arról, hogy ön szerint mik a különbségek a kettő között? 

Az 1 Magyarország nem vette figyelembe a Roma Parlament anyagát, mégpedig nyilvánvaló okból: ők olyan dokumentumot állítottak össze, amely azt feltételezi, hogy Magyarország még jogállam, és így apró reformokkal megoldható az ügy, ehhez csak cigány szakértők kellenek a kormányba, továbbá el kell fogadni és végrehajtani egy esélyteremtő programot. Ezzel szemben mi, a Roma Parlament azt mondjuk, hogy Magyarországon maffianisztikus önkényuralom van, ezért nem elegendő a romapolitikai fordulat, gyökeres változásra, rendszerváltásra van szükség az egész országban, a társadalomban és a politikában. 

Meghatározó jelentőségű célok vannak a mi anyagunkban: a IV. Köztársaság létrejötte, új, a nép által szentesített Alkotmány, társadalmi szerződés a politizáló roma szervezetek és állam között, amiben nem csak azt kell megfogalmazni, hogy mi mit várunk el Magyarországtól, hanem azt is, hogy mit tudunk hozzáadni Magyarországhoz. Fontos különbség az is, hogy az 1 Magyarország szakpolitikai reformcsomagját akár a Fidesz is el tudja fogadni, a miénket „csak” a rendszerváltók. 

Hogyan tudná ezt plasztikusabban megfogalmazni, hogy ne csak a sokszor hallott kifejezések szintjén próbáljuk értelmezni a különbségeket?

Ők színvak állami szociálpolitikában gondolkodnak, amely nem látja a cigányokat, csak a halmozottan hátrányos helyzetűeket. Vagyis az 1 Magyarország dokumentuma abban bízik, hogy az állami programok akkor is elérik a romákat, ha a legszegényebbeket célozzák. E szerint az elmúlt 21 évben az uniós eurómilliárdoknak fel kellett volna számolniuk a szegénységet és a roma gettókat, és körünkben is 30-40 százalékra emelni az érettségizettek arányát. Mi azt képviseljük, hogy ha a romák, cigányok láthatóak a diszkriminátorok számára, legyenek láthatóak a fejlődést támogatók számára is. Egy önkéntes regisztráció alapján mérni lehetne a megkülönböztetés, a kirekesztés mértékét, negatív gazdasági hatását, ahogyan az állami-önkormányzati esélykiegyenlítő, esélyteremtő programok sikerességét is. Az Európai Unió gyakorlatában tíz év után jöttek rá Spanyolországban, hogy a színtudatos állami roma politika sokkal jobban képes az esélyek kiegyenlítésére, a romák fejlesztésére, mintha csak a szegénység szintjét nézzük. Ha ugyanis csak ez utóbbi a szempont, akkor a cigányok kimaradnak a programokból, pontosan a diszkrimináció miatt. Azért sem hasznosultak nálunk az uniós pénzek, mert ebben a „nem tudjuk, ki a cigány”-zavarosban a cigányságtól volt a legkönnyebb ellopni a támogatásokat. Ez is mutatja, hogy milyen óriási a szükség a kemény, antirasszista és antikorrupciós fellépésre.

Önök felvették a Charta témájában a kapcsolatot a Tiszával?

Igen, elküldtük a pártnak, pontosabban Bódis Krisztának. Egyelőre érdemi kommunikáció még nincs ebben a kérdésben sem.

Ön szerint mi ebben a tét? Mármint abban, hogy melyiket karolja fel a Tisza?

Ha a Tisza számára az 1 Magyarország anyaga elfogadható, akkor az azt jelenti, hogy legfeljebb kormányváltás lehet a választások után, rendszerváltás nem. Néhány diplomással több lesz a kormányhivatalokban, szakszerűbb lesz a törvényhozás, a végrehajtás, de a számkivetettségből és a nyomorból nem fogunk a középosztály és az egyenrangúság felé haladni. Azt tudja, hogy soha annyi cigány alkalmazott nem volt az államigazgatásban, mint most? – és mégis tovább mélyült a szakadék a kirekesztettek és a polgárság között. Tudatosan vagy sem, mindegy is, de ők is a szegregáció intézményesülésén dolgoznak. Például a cigányokkal sűrű háromszáz falu egy részében milliárdokkal támogatott gettócsinosítást hajtanak végre, vagy becsődölt vállalkozásokat finanszíroznak. Ezek, mint Patyomkin falu-programok a feudalizmus továbbélésének, a röghöz kötésnek és a nyomor konzerválásának modern eszközei, amelyek csak arról szólnak, hogy eltartsanak egy „pro roma” réteget, amely akaratlanul is eléri, hogy ne költözzenek be a romák a városba. Nem véletlenül mennek külföldre a romák munkát vállalni – helyesen. A gettósítás társadalomromboló folyamatát segíti az önazonossági rendelet.

Mit vár és mit lát e tekintetben a Tiszától?

Magyar Péter vállalta, hogy a Tisza visszavonja ezt a törvényt – ez korrekt hozzáállás, ami a jogállami normák és a romaméltóság tiszteletét jelenti. És bátorságra utalnak Magyar Péter olyan kampányeseményei, mint például a legutóbbi tarnazsadányi. Tarnazsadányon jó fél éve járt Orbán Viktor, aki összekötötte a cigányok meglátogatását a kábítószer ellenes hecckampánnyal, vagyis, ha a cigányok jó spiclik lesznek és megszüntetik a kábítószerezést a saját berkeikben, szeretni fogja őket a rezsim. A kedves vezető két dolgot csinált: kriminalizálta a kábítószerezést és ezzel a mozdulattal a cigányokat is. A törekvő, szorgalmas, de zöldfülű polgármester most boldog, azonnal be is léptették a DPK-ba. Magyar Péter minapi ottjártakor viszont 100 ezer forint iskolakezdési támogatást ígért a szegényebb sorsú gyerekek helyzetbe hozásához, valamint öt roma képviselőt az országgyűlésbe. Jobb iskolakezdést és arányos politikai reprezentációt. 

Hathat ez a cigányokra?

Igen. Ön vajon látta Orbánt bemenni egy cigány házába? Ózdon és Tarnazsdányban is azt láttuk, hogy Magyar Péter tényleg közel megy, összetartozásról, közös nemzetről és a fejlődést előmozdító programelemekről beszél.

Optimista?

Nem. De majdnem negyven éve azon dolgozom, hogy egyszer bizakodhassunk. Hogy szakítsunk az önsorsrontással, a kicsinyességgel, a „vezér kell a nyakunkba!” – szindrómákkal, hogy vállaljuk a felelősséget a döntéseinkért, mert amíg erre nem leszünk együtt képesek, addig nem jók a kilátások. A Roma Parlamentben is azt látjuk, hogy a következő országgyűlésben két jobboldali és egy újnyilas párt lesz. Lesz egy mérsékeltebb, nemzeti konzervatív liberális párt (néhol szociáldemokrata programelemekkel), a Tisza; lesz egy szélsőjobboldali, a Fidesz;  és lesz az újnyilas párt. Esetleg beeshet a Demokratikus Koalíció, de osztani-szorozni nem fog. A Fidesznek óriási erőtartalékai vannak, pénzben, médiában monopolhelyzet. És ha megtörténne a csoda, és nyerne a Tisza, akkor is szűk esztendők jönnek, mert ki van fosztva az ország. Higgadt, szakszerű, puritán kormányzásra van szükség. Romákkal együtt kellene lerakni az új köztársaság alapjait, hogy a miénknek érezhessük az országot. Hogy ne kelljen elmenekülnünk a hazánkból. Magyarország elemi érdeke, hogy a Tisza jelentős győzelmet arasson a Fidesz felett, felszabaduljunk a korrupció és a feudális elnyomás alól: rendszerváltozás legyen. Ezért mi nem küldtük el a Fidesznek a deklarációnkat, vállaljuk, hogy nyíltan szemben állunk az orbáni rezsimmel. Ez nem hazaárulás, ahogy ők mondják ránk, hanem ez a hazaszeretet.