A statisztika annyit ér, amennyire megbíznak benne, a KSH pedig bizalomvesztésben van

Mellár Tamás november végén a Hírklikknek írt cikkében hívta fel a figyelmet arra, hogy egy tavaly végrehajtott módszertani változtatás nélkül októberben az infláció 11-12 százalékos lett volna. „Ha a Központi Statisztikai Hivatal két külön terméknek vette volna a piaci és rezsivédett árazású gázt, és úgy számolta volna az árindexet, akkor nem sikerült volna 10 százalék alá szorítani a fogyasztói árindexet. Akkor az valahol 11-12 százalék körül lett volna” – írta a Hírklikkben Mellár Tamás. A Központi Statisztikai Hivatal korábbi elnökének, jelenleg a Párbeszéd országgyűlési képviselőjének a véleményét utóbb több más kollégája is igazolta, így a Népszavának nyilatkozó Katona Tamás, aki úgyszintén volt KSH-elnök, valamint Róna Péter közgazdász. 

Mellár Tamás cikkében a következőképpen vezette le azt, hogyan jutott erre a következtetésre (s mind Katona, mind Róna hasonlóképpen gondolkodott): a gázárak esetében két termékről van szó: egyfelől a piaci áras (bár valójában ez a monopol-helyzetben lévő szolgáltató által diktált ár) termékről, másfelől pedig a rezsitámogatott gázról. Az előbbinek az ára jelentősen, 30 százalékkal csökkent, az utóbbi árak változatlanul maradtak. Ha ezt a két árváltozást a tényleges felhasználási értékekkel (1 és 7) súlyozzuk, akkor azt kapjuk, hogy a gáz ára mindössze 3,75 százalékkal csökkent. És az adott helyzetben ez az érték áll a legközelebb a valósághoz. Azaz, ha a KSH két külön terméknek vette volna a piaci és rezsivédett árazású gázt és úgy számolta volna az árindexet, akkor nem sikerült volna 10 százalék alá szorítani a fogyasztói árindexet, hanem az valahol 11-12 százalék körül lett volna – jutott a következtetésre Mellár Tamás.

A módszertan tavaly változott

Ami az egészben a legszebb, az az – s erre Katona Tamás világított rá –, hogy a KSH tavaly döntött ennek a módszertannak az alkalmazása mellett. Nem nehéz kitalálni, hogy miért, hiszen – emlékezzünk csak – 2022-ben már egyértelműen az infláció jelentette az emberek életét leginkább megkeserítő egyik pirulát: már januárban is 7,9 százalékkal haladták meg az árak a 2021 januári szintet, decemberre az éves havi áremelkedési ütem pedig már 24,5 százalék volt, de a lakossági energiaárak növekedési üteme ennek a többszörösére rúgott. A kormány számára szinte létfontosságú volt – és jelenleg is az –, hogy minél alacsonyabbnak láttassa a hivatalos inflációs adatot, amely amúgy még a trükközés ellenére is a legmagasabb az Európai Unióban. Nem nevezhető üldözési mániának, ha mindezek után az ember arra gondol, nem lehetett véletlen a módszertan megváltoztatása, s az új kiválasztása. 

A KSH alapelve a hitelesség

Ám ebben az esetben felmerül a kérdés: nem sérti-e a KSH alapelveit az, hogy a kormány – kimondott vagy nem kimondott – elvárásainak, óhajainak akar megfelelni? Hiszen saját honlapján rögzíti, hogy a KSH „Szakmailag független, önálló gazdálkodású kormányzati főhivatal, a Hivatalos Statisztikai Szolgálat centruma”, amelynek a küldetése „A tényeken alapuló döntéshozatal, a tudományos kutatás és a társadalom szereplői közötti párbeszéd támogatása hiteles és megbízható adatokkal és elemzésekkel.” (A kiemelés tőlünk – a szerk.) Arról már nem is szólva, hogy a KSH által is vállalt Európai Statisztika Gyakorlati Kódexben az intézményi környezetet érintő első elvként a szakmai függetlenséget rögzíti, a hatodik pedig a pártatlanságot és objektivitást.

Mindennek alapján jogosnak tűnik a kérdés, lehet-e következménye annak, hogy úgy számol a KSH, ahogy elvárják (megkövetelik?) tőle? Mellár Tamást kérdeztük.

Csalás, avagy sem?

„Nem az a klasszikus csalás, hogy kijön kettő, ám helyette nyolcat mondunk, vagy fordítva, a módszertanokkal való játék az igazi csalás” – szögezte le. Ilyen bonyolult elszámolási rendszereknél, ahol nagyon sok részadatból áll össze a végső adat, a módszertannal mindig lehet bűvészkedni, buherálni – mutatott rá, kiemelve azonban, hogy vannak szabályok, nemzetközi standardok, s a módszertant ráadásul előre kell közölni. Ha pedig módszertani változást hajtunk végre – ahogy tavaly történt –, akkor az aktuális számokat ki kell számolni a régi és az új módszerrel egyaránt. Ebben az esetben ugyanis világosan látni, hogyan lehet áttáncolni hosszabb idősorba, illetve, hogyan alakulnak a tendenciák. Ebben az esetben látható lenne, hogy a régi számítás szerint hogyan alakult volna a trend. De az, ahogy ezt a KSH ebben az esetben csinálta, azt valószínűsíti, hogy maga a módszertanváltás befolyásolta az adatokat, és nem a tényekben, a gazdasági eredményekben következett változás eredményezte a javulást. Azután, egy idő elteltével persze el lehet hagyni a régi módszert, de már csak akkor, amikor már van bázisa az új metódusnak is.

„Nem szabad félrevezetni az embereket” – húzta alá Mellár Tamás, aki mindenképpen hibának nevezte azt, ami most ebben az esetben történt. A végeredmény pedig egy vegyes módszer lett: a két évvel ezelőtti súlyokat a háztartási statisztika fogyasztói kosarából számolják, ugyanakkor az energiára vonatkozó aktuális értékeket az MVM-től vagy más energiaszolgáltató cégektől nyerik.

A tét a bizalom 

Nyilván nem véletlenül tette azt a KSH, de lehet-e bármilyen következménye annak, hogy nem a teljes valót tükröző adattal állnak elő? – kérdeztük. A volt elnök szerint abban az értelemben nincs semmi következménye, hogy a kormány lépéseket tenne, esetleg eltávolítaná a KSH vezetését, mert ilyen jó számokat hoz ki. Amúgy pedig sokatmondónak nevezte, hogy pont most módosítanak a KSH felügyeletén: azt ugyanis elvonják a kormánytól, azon belül a Rogán-féle csapattól, s az Országgyűléshez sorolják át. Ennek nyilvánvaló oka szerinte az, hogy nem akarják a felelősséget vállalni, hiszen maguk is érzik, hogy mi a helyzet. Persze a helyzet lényegében ezzel sem változik meg, hiszen az összes bizottságban és persze az Országgyűlésben is kétharmados többséggel rendelkeznek a kormánypártok, a képviselőik mindent megszavaznak, amit eléjük tolnak. Ugyanakkor így jobban szétterjed a felelősség, már nem Rogán Antal lesz a felelős, hanem – Orbán szavaival élve – „a 133 bátor ember” – magyarázta Mellár.

Saját tapasztalat kontra KSH-adat

Vitathatatlanul van ennek ugyanakkor kockázata és költsége is – fejtegette. Ilyen az, hogy ugyan 10 százalék alá csúsztatták a hivatalos inflációs adatot, de ezt a társadalom nem fogadja el, s egyre kevésbé bízik a KSH-ban. Ez azért is szomorú, mivel már a nem manipulált, jól számolt adatokban sem igen bíznak, egyértelműen megkérdőjelezik a statisztikai hivatal számait. Ez pedig nem jó az ország működésének szempontjából, merthogy nem tudható, hogy mi mennyi, pedig a jövőre vonatkozó tervek készítéséhez az elengedhetetlen.

A 9,9 százalékos októberi inflációs adatot pedig nagyon sokan egyszerűen tényleg nem hiszik el – mondta a KSH volt elnöke, aki elementáris felzúdulást tapasztalt az adat kapcsán, amit nem is csodál, hiszen aki boltba jár, és megnézi az egy évvel ezelőtti és a mostani költését, az feketén-fehéren látja, hogy mennyivel kell most többet fizetnie, mint korábban. Arról nem is szólva, hogy a statisztika annyit ér, amennyire megbíznak benne; ha kevésbé, az azt jelenti, hogy hiába közöl a KSH a kormány számára kedvező adatot, a bizalomvesztés miatt annak egyre kisebbé válik a jelentősége – mutatott rá, megjegyezve, hogy a nagy cégek saját profi statisztikai csapattal dolgoznak, amely az alapszámokból kiszámolja azt, mi is a valós helyzet. „Szerintem egyébként kormányzati szinteken is ez a gyakorlat, hiszen a valóságot azért nekik is tudniuk kell – más persze a nép számára propagandacélból használt adat és más az, amivel a kormánynak is dolgoznia kell” – tette hozzá.

Ha egyszer az Eurostat erre rájön...

Még egy kockázatra felhívta Mellár a figyelmet: ha ez a sok-sok manipuláció, toldozgatás- foldozgatás folytatódni fog, „s szerintem most a GDP-vel is”, s arra előbb vagy utóbb az Eurostat is felfigyel. Az európai statisztikai hivatalnak nincs nagy apparátusa arra, hogy az egyes alkalmazott módszertanokat mélységekben vizsgálja, de a régi időkben idehaza még volt ilyesfajta kontroll, a Magyar Nemzeti Banktól kezdve az Országos Statisztikai Társaságon át különféle, a Fidesztől független bizottságokig, amelyek felhívták a figyelmet a hibákra. 

Ilyen esetekben az Eurostat mondott egy-két dádát, ám ma már ez sincs, ugyanis mára a Fidesz maga alá hajtotta ezeket bizottságokat, testületeket. Ha pedig végül az Eurostat rájön, akkor elengedhetetlenné válik revíziók végrehajtása – szögezte le.

Most bármit mondunk, a kormány mindig az Eurostat jóváhagyására hivatkozik, „de voltam én is a KSH elnöke és pontosan tudom, hogy ez a jóváhagyás azért többnyire formális, ugyanis nincs elég ereje az EU statisztikai hivatalának megvizsgálni az ilyen módszertani változásokat, megállapítandó, hogy indokoltak és megfelelők-e” – mutatott rá Mellár. „De előbb-utóbb kiömölhet a bableves, s ha ez bekövetkezik, akkor majd jön az Eurostat, s módszertani revíziót követel majd” – szögezte le.

Módszertani változásokra amúgy mindig szükség van, hiszen változik világ, azt pedig le kell követni – húzta alá. A változtatás önmagában természetesen nem ördögtől való dolog, így az sem, hogy a fogyasztói ár statisztikába beemeljék a tárgyidőszaki súlyokat a bázisidőszak helyett, ez ugyanis közelebb vihet a jó indexhez. Csak az a kérdés, vajon a módszertani változást valóban úgy végezték-e el, hogy biztosítsa az összehasonlíthatóságot és világos legyen a tendencia alakulása.