A KSH harca az infláció ellen – így sikerült 10 százalék alá tornázni a drágulás ütemét

A KSH november elején tette közzé az októberi inflációs adatot, amely szerint immáron 10 százalék alá csökkent a fogyasztási cikkek 12 havi áremelkedése. A közölt háttéradatokból az is kiderült, hogy a legnagyobb mérséklődés a háztartási energia áraknál történt, 16,1 százalékos. Ezen belül is kiemelkedő árzuhanás volt a vezetékes gáz esetében, ahol az előző év azonos hónapjához képest nem kevesebb, mint 33,5 százalékkal csökkent az ár. Hogyan lehet ez? –kérdezték sokan az elmúlt napokban a hír megjelenése után, hiszen ők ebből a gázár-zuhanásból semmit sem érzékeltek, nekik változatlanul ugyanannyiba került az említett fűtőanyag, mint egy évvel ezelőtt.

Ne gondoljon azonban senki valami nagy svindlire az ügy kapcsán, „pusztán” annyi történt, hogy a KSH kreatívan használta az inflációszámítási módszertant. Az inflációszámítás módszertana persze nagyon bonyolult ahhoz, hogy a laikusok könnyen eligazodhassanak benne. De egy nagyon egyszerű számpélda talán segít rávilágítani arra, hogy mi is történt a gázárakkal.

A számpélda nagyon egyszerű, de egyszerűsége ellenére is remélhetőleg jól illusztrálja, hogy mi is történt a lakossági gázellátás piacán. A rezsitámogatott termék (gáz) ára az elmúlt egy évben nem változott (maradt 100). Mind e közben a nem támogatott, piaci alapon eladott termék (gáz) ára jelentősen csökkent (1000-ről 700-ra). Mivel azonban igen jelentős árkülönbség volt a kétféle gáz között a bázis időszakban, ezért a lakosság jelentősen mérsékelte a gázfogyasztását (mintegy 20 százalékkal: 10 egységről 8-ra) és a drágább terméket helyettesíteni próbálta az olcsóbb termékkel. Ugyanakkor a gáz (súlyozatlan) átlagára még nagyobb mértékben (27 százalékkal: 550-ről 400-ra) csökkent.

A KSH által számított Laspeyres árindex, amely a bázis időszaki mennyiséggel súlyozva számítja az árváltozást, 26 százalékos csökkenést mutatna. A tárgyidőszaki súlyozású, Paasche árindex 17,6 százalékos árcsökkenést jelez. A két index mértani átlagaként adódó Fisher-index 22 százalékos árcsökkenést ad. És ha a számpéldánk többé-kevésbé jól közelíti azt, ami a valóságban történt (tényszámokra ugyanis nem támaszkodhatunk, mert a KSH azokat nem adja ki), akkor azt kell gondolnunk, hogy a KSH jól számol, mert az index-számok alátámasztják az általuk publikált jelentős gázár-csökkenést.

De a valójában egészen más történt, az emberek többsége számára egyáltalán nem csökkent a gáz ára, továbbra is ugyanakkora egységárat fizetnek a fűtőanyagért, mint egy évvel ezelőtt. Éppen ezért jogos a felzúdulás és a KSH hibáztatása. Az illetékesek azonban nem tudtak, vagy nem akartak érthető magyarázatot adni a felmerült ellentmondásra. Inkább az utóbbi változatot fogadjuk el, nevezetesen, hogy nem is akartak magyarázattal szolgálni, mert ha akartak volna, akkor közzétették volna a háttérszámításaikat és az adatbázisukat is. De akkor hamar kiderült volna, hogy meztelen a király.

Valójában a gázárak tekintetében itt két termékről van szó: egyfelől a piaci áras (bár valójában ez a monopol-helyzetben lévő szolgáltató által diktált ár) termékről, másfelől pedig a rezsitámogatott gázról. Az előbbinek az ára jelentősen csökkent, számszerűen 30 százalékkal (700/1000=0,7), míg a rezsitámogatott árak változatlanul maradtak (100/100=1). Ha ezt a két árváltozást a tényleges felhasználási értékekkel (1 és 7) súlyozzuk, akkor azt kapjuk, hogy a gáz ára mindössze 3,75 százalékkal csökkent. És az adott helyzetben ez az érték áll a legközelebb a valósághoz.

Nem szükséges különösebben bizonygatni, hogy ha a KSH két külön terméknek vette volna a piaci és rezsivédett árazású gázt és úgy számolta volna az árindexet, akkor nem sikerült volna 10 százalék alá szorítani a fogyasztói árindexet, hanem az valahol 11-12 százalék körül lett volna.

Mellár Tamás