A szakszerűtlen kormányzás lenyomata a pedagógusoknak szánt kérdőív is
Vegyes érzésekkel fogadták az általunk megkérdezett pedagógusok azt a hírt, hogy a Belügyminisztérium még júniusban anonim kérdőíven kéri ki minden pedagógus véleményét a köznevelési rendszer működésének továbbfejlesztési lehetőségeiről, és a válaszokat beépítik az ágazatot érintő fejlesztési tervbe. Van, aki azt mondja, végre megkérdezik a szakmát, van, aki azt, ha olyan kérdések lesznek benne, mint a nemzeti konzultációban, akkor semmi értelme, válaszolják meg maguknak.
Lannert Judit, oktatáskutató szerint a kérdőívek kiküldése teljesen leképezi azt a tulajdonképpen nagyon szakszerűtlen kormányzást, ami nálunk folyik. Most „megkérdezik”, ahelyett, hogy fenntartanának egy kutatóintézetet, háttérintézményt, ahogy régen is volt. Megjelent három évente egy jelentés a magyar közoktatásról, volt élénk szakmai párbeszéd. Azt mondja: „én ezt a kérdőíves megkérdezést teljesen amatörizmusnak és populizmusnak gondolom.” Az oktatáskutató szerint annak az ígéretnek, hogy a válaszokat átnézik, és azokat beépítik a fejlesztési tervbe, az lenne a garanciája, ha transzparens lenne a folyamat. Úgy véli, az teljes lekezelése a szakmának – a kutatóknak is, meg a pedagógusoknak is –, ha mondjuk egy osztályvezető kitalál valamit, és azt „beépítik” a továbbfejlesztésbe. „Nem úgy kell kormányozni, hogy most megkérdezünk egy csomó embert, és ha a válaszokból két dolog tetszik nekünk, azt kiemeljük, és a zászlóra tűzzük. Az oktatás sokkal komplexebb, ahogy a meglevő problémák is.” Csakhogy nem is akarják igazából megoldani azokat, ez „etetés” – véli Lannert Judit. Nem arról van szó, hogy közben jó szakmai megoldások vannak a háttérben, és ők már tudják, hogyan kell a problémákat megoldani, de nem akarnak előjönni vele, mert esetleg érdekeket sért, hanem nincs ötletük. Teljesen vaktában lövöldöznek. Nemcsak az oktatásban van ez, az egész kormányzás ilyen ma Magyarországon. „A pillanatot kell uralni.”
Bittnerné Tóth Krisztina, a PSZ Baranya Megyei Szervezetének elnöke – akit szabadsága alatt értünk utol – azt mondja, a kérdőív kiküldése „elvileg jó ötlet, de gyakorlatilag egy probléma van vele. Ha azt is mondják, hogy anonim, de ha valaki arról a gépről küldi, amit az államtitkárságtól kapott, akkor abszolút visszakövethető, hogy kinek mi a véleménye.” Egyébként nem hiszi, hogy a minisztériumban 104 ezer kérdőívet feldolgoznának, de azt sem, hogy ennyien vissza fogják küldeni. Az időzítés nem túl jó, vagy még a tanév végi őrület van, vagy, ha a szabadság idejére esik már, a pedagógus szusszanni fog, és nem foglalkozik vele. Az érdekvédő ugyanakkor tart attól is, hogy nagyon sokan nem merik elmondani a véleményüket. Azt ugyan nem tudja, mi ennek az oka, de itt már mindenki mindenkitől fél. S hogy a válaszokat beépítik-e majd az ágazatot érintő fejlesztési tervbe? Azt mondják Pintér Sándorról, hogy korrekt, ha valamit mond, „az úgy is lesz”. Hozzátette, jó lenne, ha végre valami megmozdulna. „Magát az ötletet nem tartom rossznak, ha pedig tényleg elküldené a 140 ezer pedagógus, hogy milyen rossz a helyzet, akkor csak lenne valamiféle nyomásgyakorló hatása. Végre egyszer a szakmát kérdezik.”
Szerinte ez elsülhet így is, meg úgy is. Attól függ, hogy normálisan válaszolnak-e, normálisan földolgozzák-e, de, ha ez megint egy „választós” valami, akkor az megint egy előreprogramozott válaszhalmaz lesz. Ha meg esszét írnak a pedagógusok, senki nem fogja elolvasni.
Pilz Olivér, a Tanítanék Mozgalom társalapítója, gimnáziumi tanár vegyes érzésekkel fogadta a kérdőív kiküldésének tényét. Azt mondja, az, hogy megkérdezik a szakmában dolgozókat, nagyon jó. De az már nem mindegy, hogy mi van a kérdőívben, milyen kérdéseket tesznek fel. Olyanokat nyilván nem, hogy „ugye elégedett a fizetésével?”, vagy, hogy „hosszú távon tervezi-e még a pedagóguspályán maradni?” Ám, ha olyanok lesznek, mint amilyenek a nemzeti konzultációban voltak, annak semmi értelme nincs, azt válaszolják meg maguknak. A jelenlegi időszak a kiküldésre szerinte sem szerencsés annyira, mert a középiskolákban érettségiztetnek, bizonyítványt írnak, és nem tudni, mennyi idő lesz arra, hogy a kollégák kitöltsék. Azt nagyon nehezen tudja elképzelni, hogy a válaszokat beépítik majd az ágazati fejlesztési tervbe, de „született optimista”. Az ügy szempontjából mindegy, hogy hányan küldik majd vissza, úgyis azt mondanak róla, amit akarnak. Egyébként nem hiszi, hogy pusztán „etetésről” van szó, de az a baj, hogy a pedagógusoknak nagyon rosszak az eddigi tapasztalataik. Úgy fogalmazott: „reménykedjünk”.