A szakszervezetek szánalmasnak tartják Csák Jánosnak a tiltakozó pedagógusokról tett nyilatkozatát

„Sajnálatos, hogy létrejött egy politikailag motivált tiltakozáshullám, ami nem arról szól, hogy hogyan javíthatnánk meg a rendszert, hanem hogyan tudnánk destabilizálni.” Többek között ezt mondta a tanártüntetésekről Csák János, kultúráért és innovációért felelős miniszter a Hír TV kedd esti műsorában. Arra a felvetésre, hogy a tanárok nem csak a bérfejlesztésért demonstrálnak, a miniszter úgy reagált: „a Belügyminisztérium, Pintér belügyminiszter egy fél éve vette át ezt a területet. Ezért is tartom méltánytalannak, hogy olyan követelésekkel állnak elő, amiknek hosszú előkészítésük van.” Mindezt megfejelte azzal, „szerintem Maruzsa államtitkár úr is, Pintér miniszter úr is nagyon hallgat egyébként a tanárok legitim szervezeteire. De utcáról nem lehet kompromisszumokat kötni, nem lehet konszenzusra jutni. Le kell ülni egymással.” 

Megkérdeztük a szakszervezeteket, mi a véleményük minderről. 

Gosztonyi Gábor, a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) alelnöke szánalmasnak tartja a nyilatkozatot. Az a miniszter mondja ezt, aki egy bemutatkozó látogatás erejéig sem volt hajlandó leülni, tárgyalni a Pedagógusok Szakszervezetének képviselőivel. „Akkor most bort iszik és vizet prédikál?” A Pedagógusok Szakszervezetéről sok mindent lehet mondani, de hogy illegitim lenne, azt nem. „Bár lehet, a kormány szeretné, ha illegalitásba vonulnánk, ezt a szívességet nem fogjuk megtenni”. 

A PSZ alelnöke szerint a miniszter úgy tesz, mintha ez a rendszer nem 12 éve lenne hatalmon, zömében alkotmányozó, kétharmados többséggel. Arra is felhívta Csák János figyelmét, hogy a követelések nagy része már a 2016-os, a hatalom által tanárlázadásnak minősített akciók óta napirenden van. „Akkor miről beszél a miniszter? Igaz, hogy ő is újonc miniszterként, de szembejött a kellemetlen valóság? Arról nem is szólva, hogy Maruzsa Zoltán jó ideje az oktatási miniszter helyett – sokáig helyettes államtitkárként, aztán államtitkárként – intézi az oktatás ügyeit. Ő maga a folyamatosság, ha úgy vesszük. Az pedig mégiscsak furcsa, hogy Pintér Sándor – akit ugyan a miniszterelnök nevezett ki oktatásért felelős miniszternek – olyan gyáva, hogy fél átvenni 150 embertől egy petíciót. Sőt, a november 26-án tartott tüntetés előtti petícióátadásra még egy beosztottját sem merte odaküldeni, ezért azt majdhogynem a főportásnak voltak kénytelenek átadni. Ezek a gesztusok jelzik, nem érdeklik őket az oktatás problémái. Csak utána nem kellene összevissza beszélni a lakájmédiában, nem kellene pusztán bérkövetelésként beállítani a küzdelmet” – mondja Gosztonyi Gábor.

A PSZ alelnöke továbbra is azt tartja, a kormány kommunikációja egész idáig arról szólt: „állítsuk meg Brüsszelt”. Brüsszel pedig valóban megállt, behúzta a kéziféket, és azt mondta: nincs több, haveroknak kiosztható uniós pénz, az odaadott forrásokat pedig kőkeményen akarja ellenőrizni. A szakszervezetek képviselői egyébként nemrég épp azért mentek el az Európai Parlamentbe, hogy első kézből tájékoztassák Brüsszelt, mi a helyzet Magyarországon. Nem véletlen, hogy a legújabb kirúgásokkal kapcsolatban a PSZ másik alelnökét, Totyik Tamást keresték az Európai Bizottságból. „A kormány úgy tesz, mintha egy sor iskolában nem lett volna folyamatosan polgári engedetlenség szeptember óta. Senki nem tudja megmondani, hogy miért ennyi kollégát távolítottak el, és miért éppen őket. Az egyetlen következetesség ennél a kormánynál a tartós következetlenség. Arról nem beszélve, hogy a diákok érdekei mögé bújnak, de érettségiző osztály tanárait és osztályfőnökét küldték el. Akkor végül is ki sérti meg a diákok tanuláshoz és a minőségi oktatáshoz való jogát? – tette fel végül Gosztonyi Gábor a kérdést. 

S hogy mi köze Csák Jánosnak az oktatáshoz? Hozzá tartozik a szakképzés, a felnőttképzés, felnőttoktatás. A PSZ vezetői is azért akartak vele találkozni, amikor kinevezték, hogy felkészítsék, tájékoztassák a szakképzés problémáiról. Erre azonban nem volt hajlandó. Majdnem száz nap után a helyettese, Vitályos Eszter, a Kulturális és Innovációs Minisztérium parlamenti államtitkára és György László fogadta őket. „Ha pedig maga a miniszter nem óhajt a szakszervezettel tárgyalni, miről beszél?!” – ismételte meg újra a kérdést a PSZ alelnöke.

Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának ügyvivője először úgy reagált Csák János nyilatkozatára, hogy „úgy látszik, még mindig van lejjebb. Legutóbb meghallgattuk mit mondott Hajzer Károly, a BM informatikai helyettes államtitkára arról, hogy a pedagógusok hogyan nem dolgoznak, most pedig már a rendszert döntögetjük, a nem tudom én kikkel. Egyébként nincs ebben semmi új, hol Soros György ügynökei vagyunk, hol terroristák. Ezek szerint Csák János úgy gondolja, hogy Pintér Sándor fogja majd megreformálni az oktatást, csak még nem készült elő?”

Az ügyvivő szerint azt sem tudja a kultúráért és innovációért felelős miniszter, hogy a szakszervezetek folyamatosan tárgyalnának Maruzsa Zoltánnal, vagy bárkivel, csak ők nem adnak időpontot. Ami pedig a „tanárok legitim szervezeteit” illeti, Csák valószínűleg a Nemzeti Pedagógus Karra, vagy a kormány által létrehozott más korporatív szervezetekre gondolt. Amikor a szakszervezetek hiányolták, hogy nincsenek egyeztetések, akkor is ezekre a szervezetekre mutogattak, velük egyeztettek. „Csak ezekkel van egy kis baj, az, hogy ezeket a kormány hozta létre, nem legitim szervezetek. Ráadásul Maruzsa Zoltán maga a folyamatosság ebben a történetben, és a sztrájktörvény alapján – amit egyébként nem tart be –, folyamatosan köteles lenne egyeztetni a szakszervezetekkel, mialatt az utcán tiltakoznak, a munkahelyeken pedig konkrétan sztrájkolnak. Erre hiába szólították fel, továbbra sincs időpont az újabb egyeztetésre.” 

A PDSZ ügyvivője szerint ezek a „beszólások” már nem is provokációk, hanem – szavai szerint – sötét és súlyos dolgok, valóban belülről jönnek, de egyáltalán nincsenek átgondolva. „Érzelmileg reagálnak a történésekre, és ráadásul nem is tekintenek felelősséggel az oktatásra. Nekik mindegy, hogy mi történik az iskolákban. Pedig a hatalom birtokában nekik lenne lehetőségük változtatni. Ők tudnának szakmai és szakszervezeti egyeztetéseket folytatni arról, hogy milyen lépésekre lenne szükség. Ráadásul ez mind meg is van, szakmai ügyekben ott van például a Civil Közoktatási Platform „Kockás könyve”, amit csak ki kellene nyitni.” Emlékeztetett rá, hogy még „butított” változatot is csináltak belőle, ami nem igényel sok olvasást – ajánlotta azoknak, akik nincsenek az ilyesmihez hozzászokva. Sőt, már van belőle egy lap is, szakemberek egy algoritmussal szépen leírták, hogy mit és hogyan kellene változtatni. Ezek valóban szakemberek voltak, nem a kormány által delegált szervezetek vagy olyanok, akik létrehozták a Nemzeti alaptantervet, amelyet Nagy Erzsébet „förmedvénynek” nevezett. Felidézte, a PDSZ-nek is van egy prezentációja, amit még a választások előtt állítottak össze. Ebben leírták, milyen lépésekre lenne azonnal szükség, és nem igényelnek pénzt, illetve melyekhez kellenek források és így hosszú távon intézendők.  Beleírták, hogy kikkel kell egyeztetni, és azt is, milyen jogszabályokat kell változtatni. „Csak használni kéne ezeket a recepteket. Ezeken szakemberek nagyon sokan és nagyon sokáig dolgoztak, igénybe kéne venni, és nem inkompetens, a baráti körből előhúzott figurákkal kellene dolgozni”. A PDSZ ügyvivője szerint az utóbbiakra hosszú névsort sorolhatna fel, egészen Maruzsa Zoltánig bezárólag.