A szakszervezetek tovább szervezik akcióikat az oktatásban 

A PSZ folytatja a vidékjárást

„Nagyon hasznos volt, kellett, és ha nem is a meneteléshez hasonlóan, de a vidékjárást folytatnunk kell” – így csapódtak le a 180 kilométeres Tudásmenettel kapcsolatos vélekedések a pedagógusok között, tudtuk meg Gosztonyi Gábortól. A PSZ alelnöke reméli: ezzel szereztek annyi elismerést és ismertséget, hogy a pedagógusok, szülők, diákok akkor is hajlandók lesznek elmenni egy találkozóra, ha nem csak gyalog mennek hozzájuk. Az alelnök úgy véli, a tudatos munkavállalóvá válást mindenképp meg kell erősíteni, mert aljasnál aljasabb módszerekkel fenyegetik és akadályozzák az oktatásban dolgozókat abban, hogy jogaikkal éljenek. Ám ebben az is benne van, hogy nagyon sokan nem tudják, mi az, amit megtehet velük egy intézményvezető vagy egy tankerület, és mi az, amit nem, mert az már jogszabályokba ütközik. 

Gosztonyi Gábor szerint annak ellenére, hogy a közoktatásban most viszonylag csend van, az ellenállás nem állt meg. Nyilvánvaló, hogy az év 365 napját nem lehet végig lobogni ugyanazon a lángon, mert az lehetetlen. Csatlakoznak a PDSZ által január 23-ra meghirdetett sztrájkhoz, de keresik még azokat az új formákat is, amelyek kizökkentik a kormányt és a társadalmat abból az állapotból, amelyben van. 

A szakszervezet abban reménykedik, hogy most már az egyetemekről is egy kicsit aktívabban csatlakoznak a tavaly a közoktatásban elindított tiltakozó akciókhoz. Hiszen az egyetemeken sincs minden rendben, az oktatókat is nagyon sok mindenben korlátozzák. Jó lenne, ha a pedagógushallgatókkal is át lehetne beszélni, mi az, amiben nagyon gyorsan változtatni kellene, és mi az, ami olyan strukturális változást idézne elő, hogy egy korszerűbb, rugalmasabb rendszer jöjjön létre. „Ha a mai pedagógusképzést megnézzük – leszámítva a bolognai képzés be- és kivezetését – akkor az 40-50 éve nem változott. Azóta pedig a kor már rég elrohant mellettünk.  Ezt pedig csak együtt lehetne megváltoztatni” – mondja a PSZ alelnöke. 

Míg a PDSZ a Facebook-csoportjait szervezi, addig a PSZ továbbra is kitart azon álláspontja mellett, hogy mellette „házról-házra” járni is szükséges. Ha a másik érdekvédelmi szervezet ebben csatlakozik hozzájuk, azt szívesen veszik. Már csak azért is, mert a Tudásmenet bebizonyította, hogy teljes az összefogás. Szűcs Tamás, a PDSZ választmányának egykori elnöke végiggyalogolta velük a 180 kilométert, és az egy hét menetelés közben még egy plusz jó kapocs alakult ki közöttük. 

Gosztonyi Gábor hozzátette: a két szakszervezet között van egy alapvető különbség, és nemcsak méretükben, hanem abban is, hogy a PSZ-nek nagyon sok, valóban kistelepülésen van tagsága, míg a PDSZ főleg a budapesti és a nagyobb vidéki városokra koncentrálódik. Ez utóbbiakban egy Facebook-csoportot könnyebb megszervezni, de 2020-tól a pandémia időszaka megmutatta, hogy szép és jó az informatika kora, mert tényleg gyorsabbá teszi a kommunikációt, de nem helyettesítheti a személyes beszélgetéseket, mert nem ér el mindenkihez. Egy Facebook-bejegyzést nem muszáj elolvasni, de a személyes találkozókon akaratlanul olyan réseket tudnak ütni a félelem falán, amelyeken átszivárog az információ, és a PSZ szerint ennek döntő szerepe kell, hogy legyen.

Mint mondta, a Tudásmenet alatt arra rájöttek, hogy olyan új utakat, új módszereket kell találni, amelyek közelebb hozzák egymáshoz a magyar társadalom szereplőit. Akár az oktatásban, akár a más ágazatokban dolgozókat is. Vidéken egy szülő mondta, hogy először ő is a pedagógusra volt dühös, aztán körülnézett, és rájött, hogy az oktatás szereplőinek a szülő-diák-pedagógus szentháromságban nem egymásra, hanem arra a rendszerre kell haragudniuk, amely eleve megöli a diák és a pedagógus kreativitását, és megakadályozza a szülőt abban, hogy beleszóljon, ő milyen jövőt szeretne a gyermekének. Ezeket az utakat kell megkeresni, igyekeznek is megtalálni. Az biztos: a kormányt olyan lépésre kell kényszeríteni, amely a saját, fafejű, konok „csakazértis” mentalitásából egyúttal végre ki is billenti.

A PDSZ a Facebookon szerveződik 

„Nekem nem tűnik úgy, hogy csönd lenne az oktatásban, nagyon is szervezkedünk. Fórumokat tartunk, szervezzük a '23.-tól kezdődő sztrájkhetet” – válaszolta az ellenállás lanyhulására utaló kérdésünkre Nagy Erzsébet, a PDSZ országos választmányának ügyvivője. Hozzátette, megint volt kirúgás is polgári engedetlenség miatt, pontosabban próbaideje lejárta előtt egy nappal indoklás nélkül megszüntették egy pedagógus közalkalmazotti jogviszonyát. „Azt azért nem értem, hogy próbaidő alatt miért csatlakozik valaki a polgári engedetlenséghez” – mondta. 

A 23.-tól kezdődő sztrájkról elmondta, a PSZ-szel meghirdetett közös munkabeszüntetés amúgy folyamatos volna, de ők azt szeretnék, ha arra hétre mindenki beleállna. „Ha sokan csatlakoznak, amúgy is két hetes lesz, mert van egy olyan variációja, hogy egy hétig nem tartanak a kollégák semmilyen órát, és a következő héten tartják meg az összeset, de az is sztrájkhétnek minősül, mert akkor tartják meg a megkövetelt ötven százalék másik felét.”

Nagy Erzsébet arról is beszámolt, épp azért szervezték a sztrájkot január 23.-tól, mert szeretnének vigyázni a velük szolidáris diákokra. Ugyanis a középiskolai felvételi január 21.-én lesz, és figyelembe vették, nehogy a sztrájk miatt a diákok felkészülésével probléma legyen. Közeledik január 31. is, ami a PSZ és a PDSZ által közösen megtartott figyelmeztető sztrájk jubileuma, és arra mindenképpen egy kiemelt sztrájknapot szerveznek. Azt szeretnék elérni, hogy „arra csúcsosodjon ki ez a kéthetes történet”. Egyébként január 31.-re a diákok is ülősztrájkot szerveznek.  

A PDSZ nagyon reménykedik abban, hogy végre a többi szakszervezet is csatlakozik hozzájuk, levélben nem csak az oktatási, hanem az összes létező szakszervezetet megkeresik ez ügyben. A mentősök is „ledobták már az ékszíjat”, mert náluk is felemásra sikerült a bérrendezés, hiszen a szakdolgozók kimaradtak belőle. A közlekedésben, de más ágazatokban, a szociális területen is problémák vannak. A PDSZ megpróbálna most már olyan egységet teremteni, hogy ki tudják szélesíteni azoknak a körét, akiknek teljesen jogosan van problémájuk a kormány munkavállalókat érintő politikájával szemben. 

Nagy Erzsébet arról is beszélt, mindig, minden körülmények között meg kell találni az ellenszert a kormány sztrájkot kiüresítő politikájával szemben. Úgy látják, egy trükkös sztrájk az inkább ellenszer, mint a polgári engedetlenség. Nem csak azért nem biztatnak polgári engedetlenségre, mert egy szakszervezet jogellenes lépéseket nem támogathat, hanem azért sem, mert látják, hogy a gyakorlatban nem produktív. Egyre-másra eléggé furcsán, „randomszerűen” rugdosnak ki miatta embereket. Láthatóan nem érdekli a kormányt, a tankerületet, hogy mi lesz az intézményekkel – ezt látni lehetett a Kölcsey esetében is –, milyen fennakadást okoz öt ember kirúgása az oktatásban, és az sem zavarja őket, hogy az eseti helyettesítések egy részét nem szakos pedagógusok végzik. Az is jogsértő, hogy most már olyan hallgatókat próbálnak bevonni az oktatásba, akik még a felsőoktatásban tanulnak, és nem csak a nyelvvizsgájuk hiányzik. Határozott, vagy határozatlan időre, de közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatják őket. Maximálisan nem foglalkoznak azzal, hogy melyek az oktatásra vonatkozó előírások, és meg tud-e valósulni valamiféle minőség. 

Nagy Erzsébet leszögezte: „nekünk nem lehet érdekünk az, hogy a továbbiakban is kitegyük a legjobbakat, a nem meghunyászkodókat, a véleményüket leginkább vállalni hajlandó kollégákat – akik egy normális országban abszolút alkalmasak lennének rá, hogy kritikai gondolkodásra neveljék a gyerekeket – annak, hogy kirugdossák őket, és reményük se legyen, hogy visszamenjenek az állami közoktatásba. A központi tankerületi rendszerrel a kormány azt „jól megoldotta”, hogy esélyük se legyen addig visszamenni, amíg ez a rendszer le nem épül, sőt, azt is elintézte, hogy ez a következmény sokakat még el is riasszon attól, hogy tiltakozzon. Azt se felejtsük el, hogy a kirúgottak közül sem mindenkinek van állása, Törley Katalinnak, Palya Tamásnak van, de többeknek nincs, és ez azért óvatosságra int. Ezért gondoljuk azt, akkor már sokkal jobb egy „trükkös” sztrájk, és azokat a kiskapukat használjuk fel, amiket ebbe az – egyébként nagyon silány minőségű – törvénybe belefoglaltak. Megtanuljuk azokat kijátszani, és megtanítunk arra másokat is, hogy lehet ez megtenni, és a szülők segítségével megoldani az egészet úgy, hogy mégis láthatóvá váljon ez a sztrájk. Annak ellenére is, hogy a kormányzati szándék nyilvánvalóan nem ez volt. A kormány a sztrájkot el akarta tüntetni, láthatatlanná akarta tenni azt, csak szerencsére nem végeztek jó munkát.” 

Nagy Erzsébet elmondta, szervezik a Facebook-hálózatukat is, erről tegnap szintén folyt, és jövő kedden is folyik majd egyeztetés. A cél az, minden tankerületben legyen egy „szervezői mag”, amelyik keresi a többi iskolát, óvodát, azért, hogy minél több helyen szerveződjön meg a sztrájk. „Látjuk, hogy nagyon fontos a személyes kapcsolat, a személyes megkeresés, de ehhez sokszoroznunk kell magunkat.” Az országos választmány ügyvivője mindehhez hozzátette, azért indult a Facebook-oldalukon megtalálható Mentorprogramjuk is, hogy összekössék a segítséget igénylő és a segíteni tudó, akaró tiltakozókat.