A szegénység növekedése nem zavarja ezt a kormányt

Az idén februárban 531 200 forint volt a teljes munkaidőben alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete, a kedvezmények figyelembevételével számolt nettó átlagkereset így 366 400 forint – derült ki a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerdai jelentéséből. Ez azt jelenti, hogy a bruttó átlagkereset 0,8, a nettó pedig 1,2 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A KSH rámutat a tavaly februárban kifizetett úgynevezett fegyverpénz hatására, ami magas bázist eredményezett az idén. A statisztikai hivatal ezúttal medián keresetet is megadott: az bruttó 423 400, illetve nettó 295 600 forint volt, 16,3, illetve 16,5 százalékkal magasabb, mint egy éve. 

A KSH jelentésében a fentiek nem, ugyanakkor egy további adat igencsak mellbevágó volt. A reálkeresetek ugyanis 19,6 százalékkal csökkentek, köszönhetően a 2022 februárjához képest mért idei februári 25,4 százalékos inflációnak. A bezuhanásnak persze voltak baljós előjelei: az idén januárban 7,6, tavaly decemberben pedig 5,3 százalékos volt az előző év azonos időszakához mért reálkereset-zsugorodás. Utoljára tavaly augusztusban mért – még ha csak szerény, 0,8 százalékos – növekedést a KSH. 2022 februárja óta tart egyébként a lefelé vonuló trend: akkor csaknem olyan mértékben nőttek – 21,1 százalékkal – a reálkeresetek, mint amennyivel most – 19,6 százalékkal – zsugorodtak. 

Forrás: KSH

Miután átlagkeresetekről beszélünk, ezért tudjuk, hogy ezen belül óriási a szórás, de ezt a majdnem ötödével visszaesett vásárlóerőt azért már minden tisztességes, bérből, fizetésből élő ember, család megérzi. De mi a helyzet a legkisebb jövedelműekkel – például a minimálbért, garantált minimálbért hazavivőkkel? Számukra mit eredményez mindez? Korózs Lajost kérdeztük.

„A reálkereset bezuhanását nehéz lenne másképpen minősíteni, mint hogy brutális” – mondta a szocialista párt alelnöke. Még inkább az annak fényében, hogy ez átlag, ami azt jelenti, hogy az eltérő helyzetekben eltérően élik meg az emberek a hatását. Ha pedig az inflációs rátával párhuzamosan vizsgáljuk ezt az adatot, akkor azt látjuk, hogy az pluszban eltérően sújt különféle jövedelmi csoportokat: minél alacsonyabb a jövedelem – legyen az társadalmi vagy munka-jövedelem – annál drámaibb a hatás. Nem elég ugyanis, hogy a társadalmi jövedelmek jelentős része már eddig is elinflálódott („gondoljunk csak a családi pótlékra, ami Orbánék 13 éve alatt elveszítette a vásárlóértékének a felét”), ráadásul a fogyasztási szerkezetük miatt a drágulás sokkal jobban sújtja őket. Merthogy a legalacsonyabb jövedelmű háztartások fogyasztásában a lakhatáson és ennivalón kívül nemigen van más, s pont ezek drágultak a legbrutálisabb mértékben – fejtegette Korózs. Példaként említette, hogy a havi 100 ezer forint körüli jövedelemmel, vagy annál éppen többel rendelkezők nem 25 százalék körüli inflációt szenvednek el, hanem annak mintegy a dupláját, köszönhetően annak, hogy az alapvető élelmiszerek drágulása az egekben van, miként az alacsony jövedelműekre jellemző korszerűtlen fűtés ára is (például a tűzifa és a palackos gáz 50 százalékot meghaladó mértékben drágult). 

„Egy szó, mint száz, a legalacsonyabb jövedelmű rétegeket borzasztóan megüti a 19-20 százalék körüli reálpozíció-csökkenés” – vonta le a tanulságot Korózs Lajos. Rámutatott arra is, hogy „Magyarországon olyan nyomorultul alacsonyak a munkabérek és kicsik a társadalmi juttatások, hogy ebből szinte csak nyomorogni lehet”.

A szocialista politikus szerint mindennek az lesz a következménye, hogy tovább folytatódik az elszegényedés. Azok, akik már leszakadtak vagy leszakadófélben vannak, olyan távol kerülnek az átlagtól, hogy szinte reménytelen számukra a felzárkózás. Magyarországon ma már sok százezer ember él az úgynevezett szegénységi résben. És nem csak a fent már említett szempont mentén, hanem területileg is megvan a differenciálódás. Sokan meglepődnek azon például, hogy Bács-Kiskun megyében – nem pedig Baranyában vagy Szabolcs-Szatmár-Beregben – a legalacsonyabbak ma az öregségi nyugdíjak, noha ott van a Mercedes gyár, amely immár tíz éve működik, s már vannak onnan kikerült nyugdíjasok is. Vagy egy másik meglepő példa: vannak olyan térségek, például Baranyában a határ mentén, vagy Somogy határhoz közeli régiója, ahol borzasztóan alacsonyak a jövedelmek. „Az amúgy maga a gyalázat, hogy Budapesten kívül ma már csak Győr-Moson-Sopron megye üti meg az országos átlagot, néhány éve még Fejér és Komárom-Esztergom is elérte” – szögezte le az MSZP alelnöke. 

A reálkereset bezuhanása vélhetően visszafogja a keresletet, ám nem zavar-e ebbe bele az ár-bér spirál? Ennek fényében mi lesz az inflációcsökkenéssel? – kérdeztük Korózs véleményét. A fogyasztói árak emelkedési üteme szerinte várhatóan majd csak a második félévben kezd el lassulni, dacára annak, hogy jó fél éve Orbán megrendelte az egy számjegyű inflációt – mondta a szocialista politikus, hozzátéve: „hónapok óta nem látok olyan kormányzati intézkedést, amely érdemben befolyásolná az inflációt”. Merthogy – tette hozzá – az a néhány ársapkás termék olyan, mint halottnak a csók, még akkor is, ha a nagyon alacsony jövedelműeknek némi segítség jelent. A kötelező akciók pedig még ennyit sem számítanak majd. Azaz, nincs olyan kormányzati intézkedés, ami érdemben segítene – húzta alá.

Mit vár, hogyan alakulnak az idén, a következő hónapokban a fent taglalt folyamatok? –  tettük fel a kérdést. Korózs a reálkeresetek csökkenésére számít az egész évben. „A foglalkoztatókon ugyanis nincs nyomás évközi érdemi emelésre, az érdekegyeztetést Orbánék szétverték, a legtöbb cégnél nincs kollektív szerződés, nincsenek intézményesített tárgyalások” – mutatott rá. A nyugdíjakat pedig szerinte a novemberi visszamenőleges kiigazítással szemben, negyedévente meg kellene vizsgálni a reálfolyamatok tükrében és azok alapján intézkedni: most például az első negyedév elteltével öt százalékkal máris emelni kellene az ellátásokat.