A TASZ nem hagyja magukra a pedagógusokat, a Magyar Anyák együtt küzd vele

Azoknak a pedagógusoknak, akik nem kértek a jogviszonyváltozásból, szeptember 15-e és 29-e között kellett erről nyilatkozatot tenniük. Ez alatt a két hét alatt sok pedagógus pályafutása, vagy talán egész élete egyik legnehezebb döntése előtt állt. Arról kellett dönteniük, hogy elhagyják-e a többségük számára életre szóló hivatást jelentő pályát, vagy vállalják a státusztörvény feltételeit, hogy továbbra is taníthassanak.

Szeptember közepétől annyian keresték a Társaság a Szabadságjogokért  (TASZ) jogsegélyszolgálatát, hogy nyilvánvalóvá vált számukra: a kritikus pillanatban tömegek vannak, amelyek rajtuk kívül nem tudnak kihez fordulni érdemi tájékoztatásért. A tanárok, tanítók, óvodapedagógusok és más köznevelési intézményben dolgozók úgy érezhették, hogy magukra maradtak ezzel a fontos döntéssel. Ugyan szeptember 15-éig megkapták a további foglalkoztatásuk várható feltételeit tartalmazó írásos tájékoztatást, de ebben nem szerepelt válasz számos, a döntést alapvetően befolyásoló kérdésre.

A TASZ ezen időszak alatt folyamatosan frissítette státusztörvény oldalát, ahol az újabb és újabb felmerülő kérdésekre reagáltak. Az oldalra mintegy 150 ezer alkalommal kattintottak a pedagógusok. A határidő előtti héten bekapcsolták telefonos forródrótjukat is, hogy mindenkinek időben válaszolhassanak.

Így több mint száz kérdésre válaszoltak e-mailben, a közösségi médiában és telefonon. 

Sokan a sírás határán hívták őket. Ezek a beszélgetések sokszor megrázóak és meghatóak voltak. Ilyen volt annak a tanítónőnek a története is, aki teljesen elveszettnek érezte magát, hiszen több mint harminc éve dolgozott ugyanabban az iskolában, aminek egykor ő is diákja volt – most mégis úgy érezte, hogy ezek mellett a feltételek mellet már nem szeretne a pályán maradni. Mivel még sosem hagyott ott egyetlen munkahelyet sem, abban is bizonytalan volt, hogy egyáltalán hogyan zajlik ez a folyamat.

Volt olyan pedagógus is, aki azt próbálta segítségükkel kisakkozni, hogyan oldja meg úgy a távozását, hogy az osztályát még mindenképpen felkészíthesse a decemberi nyelvvizsgára, de ne kelljen a státusztörvény feltételeit vállalnia. Hogy ezt megtehesse, még a végkielégítéséről is lemondott. Csupa elhivatott, gyerekeket szerető, a tanításnak élő pedagógussal beszéltek, akik boldogan tanítanának tovább, ha olyan körülmények között tehetnék ezt meg, amilyeneket ez a fontos hivatás megérdemel. Mind úgy érezték, hogy lehetetlen helyzetben vannak és sehogy sem tudnak jó döntést hozni: ha maradnak, a státusztörvény kereteit vállalva, fenntartják a diszfunkcionális rendszert, ha elmennek, akkor magukra hagyják a gyerekeket és a kollégáikat. 

Voltak olyan telefonálók is, akiket a munkahelyükön félretájékoztattak. Azzal riogatták például őket, hogy ha elutasítják most a státusztörvényt, akkor soha többé nem lehetnek pedagógusok. Mások a végkielégítés, a jubileumi jutalom, vagy a ki nem vett szabadságok kapcsán kaptak pontatlan információkat. A TASZ igyekezett minden ilyen kérdést tisztázni, felvértezni a pedagógusokat a hivatkozandó jogszabályokkal, segíteni őket a döntésben és a jogaik érvényesítésében, de a jogi tanácsadás mellett igyekeztek biztosítani őket arról, hogy bárhogy is döntenek, mellettük állnak.

Sokan fogalmaztak úgy, hogy máshova nem fordulhattak a tőlük kapott tájékoztatásért. Pedig azt magától értetődően mindenkinek meg kellett volna kapnia az államtól egy ilyen fontos döntés előtt. 

A TASZ mindebből azt szűrte le, hogy továbbra is küzdeniük kell egy jobb oktatási rendszerért, és nem hagyhatják magukra a pedagógusokat. Épp ezért, azt sem hagyják annyiban, hogy a kormány látszatintézkedésekkel és a probléma elfedésével válaszol a pedagógushiányra. Hiába nem kéri be az Oktatási Hivatal októbertől az iskoláktól a betöltetlen álláshelyek számát, a TASZ adatigényléssel akar utánajárni annak, hogy hány pedagógus hiányzik a rendszerből, és továbbra is minden erejükkel segítik a jobb oktatásért dolgozó pedagógusokat, diákokat és szülőket.

Ami azt illeti, a Társaság a Szabadságjogokért sincs egyedül, ugyanis a Magyar Anyák lett a TASZ oktatási témájú partner szervezete, ők képviselhetik a szülői oldalt. Ez okból nagyon izgalmas projektet találtak ki, amit a Közélet Iskolája támogatásával fognak megvalósítani. Már hivatalosan is elindították a Szülők Iskolája workshop sorozatot, amelynek célja, hogy a szülők tisztában legyenek azzal, ők és gyermekeik milyen jogokkal rendelkeznek az oktatásban és hogyan tudják érvényesíteni azokat. 

Október 17-én a TASZ munkatársaival közösen feltérképezik, hogy a szülők és gyermekeik milyen problémákkal szembesülnek a saját tankerületükben. Az esemény itt található. Megkeresik a lehetséges megoldásokat és a konkrét lépéseket ahhoz, hogy a szülők hatékonyan tudjanak fellépni gyermekeik érdekében, a Magyar Anyák pedig minden eszközt bevet, hogy támogassa őket ebben. 

Úgy gondolják, hogy amikor az állam mindent kontroll alatt akar tartani, akkor a szülőknek össze kell fogniuk a gyerekek érdekében és közösséget kell alkotni ahhoz, hogy képessé váljanak az érdekérvényesítésre. A Magyar Anyáknak az a célja, hogy előmozdítsa ezeknek a szülői csoportoknak a létrejöttét, azok szakmai támogatását, valamint támogassa a szülőket a közösségszervezésben.