A természettel nem lehet tárgyalni
A kibocsátáscsökkentés lényege, hogy tervezhetően alakítsuk a bolygó ökoszisztémáját, ami pedig a gazdaság és a társadalom működésének az alapja. Ha nem így teszünk, kicsúszik a kezünkből a dolog és a világ összes pénzét elkölthetjük, hogy mérsékeljük a következményeket – mondta Huszár András, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapító igazgatója.
Visszafelé kell terveznünk a kibocsátáscsökkentést: azt kell néznünk, mi a cél, és mennyi idő maradt teljesíteni, ilyen szempontból alacsonyak a magyar ambíciók, és a 2030-as uniós 55 százalék is lehetne merészebb – derül ki a zCast podcastjából, amelyet a hvg.hu szemlézett.
A beszélgetésben Huszár András, a Green Policy Center klímapolitikai szakmai műhely társalapító igazgatója elmagyarázta mi az a net zéró, és fontos támpontot adott ahhoz, hogyan értékeljük a kibocsátáscsökkentési ambíciókat: az 1990-es bázisévtől kezdve 60 évünk van, aminek már eltelt a fele, és még nem értük el az 50 százalékos csökkentést. 2030 után aránytalanul kevesebb időnk lesz a kibocsátás lefaragására, pedig a következő generációkkal szúrunk ki, ha rájuk hárítjuk a kibocsátáscsökkentés fennmaradó, nagyobb részét.
Ha nem tartjuk kézben a folyamatot, a világ összes pénzét elkölthetjük a klímaváltozás súlyos következményeinek mérséklésére. Erről persze meg kell győzni a társadalmat is: el kell tudni magyarázni miért fontos a cél, és milyen szempontok alapján születnek a döntések, hiszen „itt nem pápaválasztásról van szó” - mondta Huszár András, aki szerint vízióra lenne szükség, és a zöldpolitika adhat lehetőséget, hogy színre lépjen végre a mostanában olyannyira hiányolt Nagyformátumú Politikus.
