A Tisza-kormánynak tizenhat év rombolását kell helyrehoznia

Azonnali alkotmányos beavatkozások jöhetnek

Magyar György szerint az új parlamenti többség előtt nem egyszerűen politikai feladat áll, hanem jogi szükséghelyzet. A műsorban úgy fogalmazott: „elengedhetetlenek ezek a változtatások, mert különben nem képesek megfelelni sem az európai irányelveknek, sem a magyar alkotmányosságnak”. Az ügyvéd szerint bár hosszabb távon egy új, társadalmi konszenzuson alapuló alkotmány megalkotása lenne indokolt, rövid távon gyors és célzott módosításokra van szükség.

A legsürgősebb kérdések között említette a miniszterelnöki mandátum nyolc évben történő maximalizálását, a Szuverenitásvédelmi Hivatal megszüntetését, valamint az egyetemi alapítványi modell visszarendezését. Utóbbi esetében a vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett egyetemi vagyonok állami kézbe történő visszavételéről beszélt, hangsúlyozva: az Alaptörvénynek egyértelművé kellene tennie, hogy ezek az eszközök állami vagyonnak minősülnek.

Az ügyvéd szerint ezek a lépések nem önmagukban fontosak, hanem azért is, mert szoros kapcsolatban állnak azokkal az uniós feltételekkel, amelyek teljesítéséhez az Európai Bizottság a Magyarországnak járó támogatások folyósítását köti. Mint fogalmazott, az előző rendszer csak néhány úgynevezett mérföldkövet teljesített, így az új kabinetre jelentős teher marad. „Most kényszerpálya van” – mondta, hozzátéve, hogy rövid idő alatt kell teljesíteni azokat az elvárásokat, amelyek elmaradása miatt az uniós pénzek egy részét korábban felfüggesztették.

Magyar György szerint a „gránitszilárdságúnak” nevezett Alaptörvény már rég elveszítette eredeti stabilitását. Úgy látja, az elmúlt évek során annyi politikai szándék formálta át, hogy újabb változtatások már nem jelentenek elvi törést, inkább a rendszer korrekcióját szolgálhatják. Ugyanakkor figyelmeztetett arra is: az alkotmányozás nem lehet pusztán politikai aktus, mert minden módosítás mögött részletes jogalkotási munkának kell állnia.

Nem elég átírni az Alaptörvényt

A beszélgetés egyik visszatérő eleme volt, hogy az alkotmányos módosítások önmagukban nem jelentenek megoldást. Magyar György szerint a gyorsaság szükséges, de nem írhatja felül a jogi megalapozottságot. „A kodifikáció nem lehet ilyen sebtiben” – fogalmazott, utalva arra, hogy egyetlen alkotmányos változtatás számos további törvénymódosítást von maga után.

Példaként ismét az egyetemi alapítványok ügyét említette, amely szerinte nem intézhető el pusztán egy alaptörvényi passzussal. A vagyonkezelési struktúrák újraszabályozása kihat más törvényekre, az állami vagyonkezelésre, sőt a felsőoktatás működésére is. Az ügyvéd szerint az Alaptörvény csak keretet biztosít, „utána ki kell tölteni tartalommal”, vagyis részletes jogszabályi hátteret kell kialakítani.

A parlament szerepét ezért kulcsfontosságúnak nevezte, és arra számít, hogy a kétharmados többség gyors ütemben halad majd a szükséges módosításokkal. Ezt részben azzal indokolta, hogy a választók felhatalmazása is erre szól. Álláspontja szerint a társadalom az ígért változtatások tudatában döntött, ezért a felhatalmazás „a demokrácia és a jogállamiság irányába” történő jogalakításra kötelezi a kormányt.

Ugyanakkor hangsúlyozta azt is: az új politikai erőnek nem szabad visszaélnie parlamenti fölényével. A műsorban arról beszélt, hogy az előző rendszer egyik alapvető problémája éppen az volt, hogy a gyenge ellenzék nem tudta megfelelően ellenőrizni a kormányzati döntéseket. Most ugyan fordult a politikai helyzet, de szerinte a hatalomgyakorlás logikája nem ismételheti meg a korábbi mintákat.

„Nem szabad leuralni egy parlamentet” – mondta, hozzátéve: egy működő demokráciában szükség van erős ellenzékre, vitákra és kompromisszumokra. Úgy látja, a társadalmi stabilitás záloga hosszú távon nem pusztán a választási győzelem, hanem a kiegyensúlyozott politikai működés.

Nemzetközi visszatérés és elszámoltatás

A beszélgetés végén szóba került a Nemzetközi Büntetőbíróságból történő kilépés ügye is. Magyar György jelentős fordulatként értékelte, hogy a parlament megszavazta: Magyarország mégsem hagyja el a testületet. Szerinte az előző kormány politikai dacból kezdeményezte a távozást, ám ez a folyamat végül nem jutott el a megvalósulásig.

Az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy egy ilyen kilépés hosszabb folyamat, amely alatt az országnak továbbra is teljesítenie kell nemzetközi kötelezettségeit. A mostani döntést ezért úgy értékelte, mint visszatérést az eredeti jogállapothoz. Szavai szerint „végre visszamegyünk oda, ahonnan indultunk”, vagyis Magyarország ismét egyértelműen a nemzetközi jogi együttműködés részeként határozza meg magát.

A tágabb politikai célról is beszélt: meglátása szerint az ország hosszabb ideje letért arról az útról, amely az európai integráció és a nyugati szövetségi rendszer irányába vezetett. Úgy fogalmazott, hogy Magyarország „Európához akar tartozni és a Nyugathoz akar tartozni”, ezért szerinte nem pusztán jogtechnikai kérdésről, hanem politikai orientációról is szó van.

A helyreállítás azonban szerinte nem állhat meg az intézményi változásoknál. Magyar György hangsúlyozta: a politikai váltás önmagában nem zárhatja le az előző időszak ügyeit. Az elszámoltatást, a közvagyon esetleges visszaszerzését és a jogi felelősségre vonást elengedhetetlennek nevezte, mondván, „nem lehet következmények nélkül bűnöket elkövetni”. Miközben hangsúlyozta, hogy a társadalom már politikai ítéletet mondott a választásokon, szerinte az igazságszolgáltatásnak még dolga lehet azokban az ügyekben, ahol felmerül a jogsértés gyanúja.

A következő időszakot rendkívül nehéznek nevezte, ugyanakkor úgy látja: a gyors változtatásokhoz most társadalmi támogatás, bizalom és politikai stabilitás is rendelkezésre áll. Mint fogalmazott, ezzel „élni kell, nem visszaélni”.