A választók elégedetlensége táplálja a Tiszát

Október 23-án két nagy budapesti politikai rendezvény – a kormánypártnak a Millenáris Parkban tartott hivatalos ünnepsége és a Tisza párt Bem- és Széna téri demonstrációja – töltötte be az étert és ki a médiát. Háttérbe szorított minden mást. A szervezőknek mindkét eseményen sikerült megtölteniük a rendelkezésre álló teret, hogy a közbeszéd fő témájává válhasson a vezető személyiségek harca, azaz Orbán Viktor és Magyar Péter küzdelme – olvasható a Political Capital (PC) elemzésében, amely szerint egy több mint féléves folyamat teljesedett ki ezzel. 

A PC felidézte, Magyar Péter a februárban kirobbant kegyelmi botrány után, szinte a semmiből tűnt fel a politika palettáján, pártja pedig a hazai viszonyok között példátlanul gyorsan erősödött, és vált a kormányzó Fidesz kihívójává. Magyar Péter október 9-én, az Európai Parlamentben állhatott először szemtől szemben Orbán Viktorral, a miniszterelnök ettől kezdve kénytelen volt személyesen is reagálni rá, ezzel pedig Magyar Péterből kihívó lett.  A folyamat október 23-án ért el egyfajta mérföldkövet. 

Magyar Péter kihívói szerepét erősítette a 21 Kutatóközpont – szokatlan módon épp a nemzeti ünnep reggelén publikált – közvélemény-kutatása, amely szerint a Tisza októberre két százalékponttal (42-40) megelőzte a Fidesz támogatottságát a biztosan szavazó pártválasztók körében. Az ünnep másnapján hasonló adatokat közölt a Publicus Intézet is – hívta fel a figyelmet a PC az elemzésben, majd hozzátette: az adatok az utóbbi hónapok trendjei alapján nem meglepőek.   

A Fidesz előnye ugyanis nyár óta minden közvélemény-kutatás – a kormányközeli intézetek nyilvános mérései – szerint is csökkent a Tisza előtt: a teljes választókorú népességben 2-6 százalékponttal, a „biztos szavazó pártválasztók” körében 5-8 százalékponttal. A Medián szeptemberi kutatása négy százalékpontos különbséget mért a két párt között, október elején pedig az IDEA intézet már csak kettőt. Nincs olyan kutatás ma, amely ne azt jelezné, hogy a két nagy párt, a Fidesz és a Tisza fej-fej mellett áll, és így feltételezhetően ezek küzdelme határozhatja meg a 2026-ig tartó időszakot. A többi ellenzéki szereplő egyre kevésbé látható.

Az elemzés rámutat arra is, hogy a kormányoldalon belül láthatóan komoly zavarokat okoz, hogy megszűnni látszik az ellenzéki oldal töredezettsége, ami nem csak az ellenzéki torta újra osztását jelenti, hanem azt is, hogy a Fidesznek is vannak veszteségei. Ráadásul a rendszer nem képes fenntartani a kezdeményezőképességét, márpedig az Orbán-rezsimhez hasonló információs autokráciákban ez alapkövetelmény, ahogy a társadalmi többség folyamatos felmutatása is.

Visszatérve a megemlékezésekre, a Political Capital úgy látja, hogy a Fidesz beszorítottsága Orbán Viktor október 23-i beszédéből, valamint a rendezvénye jellegéből is jól érzékelhető volt. Magyar Péter nyílt utcán tartott demonstrációján a kormány támadásán és nemzeti szimbólumok visszafoglalásának szándékén túl az volt a fő üzenet, hogy a Tisza Párt mindenki előtt nyitott. Társadalmi konzultációt kezdeményezett a párt programjáról, és – az EP-választás kampányában alkalmazottak szerint – nyílt pályázatot hirdetett a párt leendő politikusi posztjaira. Emellett a Fidesz szavazóit is megszólította: őket is várja, hiszen a kormány őket is becsapta. 

Ehhez képest Orbán Viktor a körbezárt Millenáris Parkban mondott beszédében – az ismert fideszes receptet követve – magát azonosította a nemzet egyetlen képviselőjeként, míg kihívóját az idegen erők bábjaként.  A PC megjegyezte, különösen nyakatekert az eddig ismert torz történelmi párhuzamok között is, hogy Magyar Pétert Kádár Jánoshoz hasonlította. A miniszterelnök ráadásul úgy vádolja az uniót ellenfelének hatalomba segítésével, hogy jelenleg épp ő az EU soros elnöke, és ő ül annak legfőbb döntéshozó testületében, az Európai Tanácsban. Orbán Viktor – miközben kormánya éppen pontokba szedett ígéretekkel próbálja visszanyerni a Fidesztől elpártolni látszó választói csoportokat – a felfestett ellenségképen túl, nagyon keveset beszélt a gazdasági helyzetről, a választópolgárokat közvetlenül érintő problémákról, sőt, jövőképet sem vázolt fel, holott Kötcsén még úgy vélte, hogy a jövőképek versenye lesz a döntő a megváltozott politikai helyzetben.

Orbán Viktor stratégiája tehát a jelenlegi szavazótáborának összerántására irányul, és Magyar Péterrel szemben továbbra sem tud jobb eszközt elképzelni, mint a démonizálást, a Fidesz által képviselt nemzeti vonal szembeállítását az idegen érdekekkel.  Eddig az apró ellenzéki pártokra és civil szervezetekre könnyen rá lehetett sütni a külföldi ügynök bélyegét, de egy 40 százalék körül álló párt vezetőjén ez kevésbé fog, sőt, támogatói ettől csak még elszántabbak lehetnek. 

Emellett 2022 ősze óta gazdasági válság van, máig érezhető a magas infláció hatása, az újra indulni képtelen gazdasági növekedés és az összeomlóban lévő állami közszolgáltatások növelik azt a választói elégedetlenséget, amelyek kitermelték a Tisza felemelkedését. A kérdés pedig az, hogy Orbán Viktor eddigi eredményes ellenségkép-gyártása közben kormányozni tud-e egy olyan helyzetben, amivel az elmúlt másfél évtizedben nem találkozott – összegezte elemzése lényegét a Political Capital.