Ágh Attila: Orbán most már odáig sodródott, hogy az egész unió működtetését akadályozza

Ellenzéki oldalról nézve, a Demokratikus Koalíció lépésről-lépésre kibontakozó teljes uralmi igénye jellemezte a ’22-es pártpolitikát,  a Fidesz, illetve a kormány oldaláról pedig még csak elvont perspektívaként, de először jelent meg egy olyan lehetőség, hogy ha a nagyon erős uniós nyomás miatt változtatni kell az Orbán-rendszeren, akkor Orbán nélkül Matolcsy, mint ősfideszes és ismert ember fölmerülhet hatalmi centrumként – mondta a Hírklikknek Ágh Attila politológus. Hozzátette: Orbán nem vette észre, hogy az EU egyetlen dolgot nem engedhet meg, működésének veszélyeztetését.

– Pártpolitikai szempontból mi határozta meg az idei évet?

- Ha az ellenzéki oldalról nézzük, akkor világos és egyértelmű az, hogy a Demokratikus Koalíció teljes uralmi igénye jellemezte, és lépésről lépésre ez bontakozik ki leginkább. Mindez abban csúcsosodik ki, hogy a DK és az LMP bejelentette: nem fogadják el Karácsony Gergely jelentkezését a következő önkormányzati választáson a budapesti főpolgármester posztjára. Ez azért borzasztó, mert azt jelenti, hogy 2024-ben a demokratikus ellenzék elveszíti Budapestet. Ha indítják Dobrev Klárát Karácsony Gergellyel szemben, akkor ő a Karácsonnyal való versenyt ugyan megnyeri, de Fürjes Balázs lesz a főpolgármester. 

- A Fidesz oldaláról nézve az évet?

– Túlhangsúlyozott tény, de az a helyzet, hogy eddig, ha valaki valamilyen módon eltáncolt a párton belül Orbántól, annak nagyon gyors „kivégzés” lett az eredménye. Most Matolcsy György fellépése – akinek sokkal nagyobb intézményi és pártbeli beágyazottsága van –, ezt a dolgot újraírta. Még csak elvont perspektívaként, de először jelent meg egy olyan lehetőség, hogy ha a nagyon erős uniós nyomás alatt változtatni kell az Orbán-rendszeren, akkor Orbán nélkül Matolcsy, mint ősfideszes és ismert ember fölmerülhet hatalmi centrumként. Ezek nagyon távoli dolgok. Épp azért kezdtem az ellenzékkel, mert ott nagyon konkrét és nagyon kemény folyamatok játszódtak le egész évben. Azokat biztosan azonosítani lehet, és sokan egyetértenek azzal, hogy itt van egy ellenzéki rémálom. A Fidesznél pedig az Európai Unióval folytatott, lassan áttekinthetetlenné váló tárgyalási folyamat teszi az összes dolgot áttekinthetetlenné és kiszámíthatatlanná, beleértve a szereplőket is, akik csinálják. Azok sem tudják, hogy mi van. Orbán egyet döntött el, hogy az uniós pénzekért sem adja fel a rendszerét. De nem tudja a mértéket, hogy a kompromisszumok mikor gerjesztenek már olyan hatásokat, amelyek aláássák a rendszerét. Ezen bizonytalanodott el. 

– Hordozott ez bármilyen tanulságot a kormány számára?

– Az a tanulság, hogy az Európai Unió – először a tagságunk óta – megpróbálja ezt az ügyet elintézni. Nem a pénz miatt, nem is azért, mert 26 tagállam áll eggyel szemben, hanem mert Orbán nem vette észre, az EU egyetlen dolgot nem engedhet meg, a működésének veszélyeztetését. Márpedig mostanra Orbán odáig sodródott, hogy az egész unió működtetését akadályozza. Ezt az Európai Unió nem engedheti meg. Az uniós költségvetésben lévő „vacak” kis pénz, amiről szó van, az nekik egy szúnyogcsípés, semmi. De az, hogy Orbán emiatt, és egyáltalán a hatalmi rendszere fenntartása miatt az egész unió működését zavarja, az nagyon nagy dolog. Orbán nem érzékeli, hogy milyen veszélyhelyzetbe került emiatt. Már mindenki azt mondja: „szabaduljunk meg ettől az embertől, mert rengeteg dolgot kellene intézni, és miatta nem tudjuk”. Összegezve: uniós oldalról nézve nem az a lényeg, hogy Orbán megkapja-e az EU-s pénzeket, vagy sem, hanem, hogy az unió legalábbis féloldalára „lebénult” amiatt, hogy Orbánnal kell „vacakolnia”. Ez a gond a számukra.

– A magyar társadalom számára milyen tanulságot hozott a 2022-es pártpolitika?

– Azt, hogy a közvélemény-kutatások eredményeit nem érdemes követni. Bár nagyon profi közvélemény-kutatók csinálják, mint a Medián Közvélemény- és Piackutató Kft., vagy a Závecz Research Intézet, meg a többi nagy is, de a közvélemény mozgása a felette nem létező politikai intézményrendszer miatt semmi változást nem vált ki. Amikor az előző angol miniszterelnök asszony támogatottsága nagyon alacsony volt a közvéleményben, akkor az lecsapódott a pártjában, és pár hét után megbukott. Működött az intézményrendszer, reagált a társadalmi mozgásokra. Itt nincs olyan közvetítő rendszer. Emlegetik, hogy a Fidesz mögül ennyi százezer meg annyi százezer kiment, bizonytalanná vált. Mindegy. Nincs olyan mechanizmus, nincsenek olyan intézmények, amik erre reagálnának. Ez annyira centralizált politikai rendszer, hogy elvileg – némi túlzással –, ha nulla százalékos támogatottságot mérne mondjuk a Závecz, akkor is hatalmon maradna a Fidesz. Nincs olyan transzmissziós szint a népakarattól a kormányig, az államig, ami közvetítené. A két rendszer teljesen függetlenül mozog egymástól. Az emberek lehetnek akármilyen türelmetlenek, lehetnek akármilyen tüntetések, ez a politikai rendszer tetején csak vékony habfoltokat hoz, és nem hullámokat kavar.

– A pártpolitika kezelése akár ellenzéki, akár kormány oldalon hordozott bármilyen tanulságot a társadalom számára, vagy csak azt: most már semmivel ne törődjem, csak magammal? 

– Az ellenzéki szavazótáborok egyelőre nem látnak semmiféle pozitív jelet. Annak, hogy egy árnyékkormány mozog, tulajdonképpen pozitív dolognak kellene lennie, de a tevékenységük, a teljesítményük nem olyan, hogy az emberekben pozitív reagálást váltana ki: végre valaki képvisel bennünket. Ezt a fokot nem érték el, sőt, vissza is csúsztak azzal, hogy olyan figurák jelennek meg árnyékkormány címen, akik illetéktelenek abban az ügyben, amit állítólag képviselnek. Az az embereket még jobban elkeseríti, hogy látszólag van valami alternatíva, de ezek is csak ahhoz értenek, hogy túszul ejtenek más pártból való embereket, és „áthurcolják” magukhoz. Nem attól látszanak, hogy ők maguk felépítenének eredményesen egy kampányt. Igaz, hogy a kormánynak nincs semmiféle stratégiája a közoktatás, közművelődés, stb. tekintetében – soha nem is volt a Fidesznek –, de előállt már valamelyik ellenzéki párt egy olyan perspektívával, ami a tudásalapú társadalom felé vinné az országot, vagy „fejbe vágta” volna kellőképpen Parragh Lászlót? Ő föladta a labdát. Ebből olyan politikai botrányt lehetett volna csinálni, hogy csuda: igen, kimondta a Fidesz és Parragh azt, hogy mit akar, olcsó, képzetlen munkaerőt, lerontott iskolarendszert. Ebből föl lehetett volna építeni egy kampányt, ami mindenkit megmozgatott volna, és mindenki megértette volna. Morogtak egy kicsit Parraghra, de mindössze ennyi történt. 

– Nem érzékeli a magyar társadalom, hogy a Fidesz mit ajánl neki, hogy azt akarja, az emberek betanított munkások legyenek, meg örök életre szolgák? 

– A magyar közvéleménynek és különösen a fideszes részének egy alapvető fogalma van: biztonság. Ha kiejtik azt, hogy munkaerőpiac, biztonság, állások, idehozzuk nem csak a kínai, hanem a zulukaffer cégeket is, hogy létesítsenek gyárakat, és újabb állásokat, állásbiztonság lesz, és biztonság, biztonság, biztonság, akkor az nekik elég.