Ahol fegyelem van, ott elkerülhetők a balesetek

Ne csak a közelmúltról beszéljünk. 2016-ban címlapon írták a lapok: „Véres baleset a Centrál Színház Lepkegyűjtő című darabjában”. Az akkor 39 éves Bereczki Zoltán sérülése miatt szakadt félbe az előadás. Néhány hónappal korábban Venczel Vera a Vígszínházban, a Hegedűs a háztetőn előadásában esett el, csípőlapáttörést szenvedett, mentő vitte el a színházból. Valamivel korábban kis híján végzetes baleset történt a győri Nemzeti Színház Jézus Krisztus szupersztár előadásában. Sándor Péter az egyik jelenetben a szó szoros értelmében felakasztotta magát. Hogy nem csak nálunk történnek balul elsült jelenetek, arra megrázó példa lehet Raphael Schumacher olasz színész esete, aki a pisai Teatro Lux színház Káprázatok című előadásában véletlenül igazából felakasztotta magát. Egy nézőtéren ülő orvostanhallgató vette észre, hogy teste furcsán rángatózik, azonnal a segítségére sietett, de a művésznek akkor már alig vert a szíve. 

Még színházigazgatóként egy korábbi nyilatkozatában Németh Kristóf nem lepődött meg a balesetek hírén, mert mint mondta, „az akasztásos, röptetős, akrobatikus vagy verekedős jelenetek a legveszélyesebbek, ilyenkor a legnagyobb felkészültség és odafigyelés mellett is történhet baj. Maguk a díszletek, a zsinórpadlásról leeresztett elemek, a gépezetek kezelése komoly odafigyelést, szakértelmet, óvatosságot, profizmust igényel.  A színházat mindig véresen komolyan kell venni, de azért nem kell a színpadon igazi vérnek folynia”. Csáki Juditot kérdeztük. 
  
Június 21-én a Vámpírok bálja című előadás közben Jegercsik Csaba egy több méter magas díszletelemről zuhant le. Azt gondoltuk volna, hogy a Nemzetiben történt tavalyi hasonló esetből tanultak az illetékesek, és nem ismétlődnek a valóságban a „véres színpadi drámák”.  

Amikor hallok egy újabb színpadi balesetről mindig elszorul a szívem – mondja Csáki Judit. – Korábban Gálffi Lászlót szúrták le a szó szoros értelmében a Víg színpadán a II. Richárd előadásán, mert a kellékként használt gombos kés hegye beszorult. Azt gondolnánk, a balesetek után azonnal gondolkodóba estek a szakma illetékesei, de ki tudja. Nem akarok igazságtalan lenni: azóta a kések hegyéről lekerültek a gombok, ha a penge a testhez ér, egyből visszacsúszik a nyélbe. A kisebb baleseteket persze a legnagyobb körültekintéssel sem lehet elkerülni. Ha az egyik színész a szerepe szerint a földön fekszik, a többiek pedig rohangálnak körülötte, s eközben valaki rálép a kezére, máris ömlik a vér. 

Az utóbbi időben történt baleseteknek általában műszaki okai voltak. 

A komolyabb balesetek általában valamilyen műszaki hiba miatt következnek be. Ezeket – némi körültekintéssel – és a színházi felelősségi hierarchia betartásával meg lehet előzni.

Mire gondol?

Tudomásul kellene venni minden teátrumban, hogy biztonsági kérdésekben a műszaki igazgató a legfőbb döntnök. Az utolsó szó soha nem a színház igazgatójáé. Erről nekem egyszer Alföldi Róbert mesélt. Amikor a Mephisto előadására készültek, volt egy jelentet a darabban, amikor a díszlet tervezője szerint Udvaros Dorottyának egy emeleti vastraverzen és a hozzá kapcsolt létrán kellett föl s alá rohangálnia tűsarkú cipőben. Akkor a műszaki igazgató elrendelte, hogy két korláttal lépcsőt tegyenek a díszlethez. Alföldi próbált vele vitatkozni, hogy az hülyén nézne ki, meg nem fér el, de az igazgató nem engedett, és az igazgatónak teljesítenie kellett a műszaki főnök utasítását. 

Azt gondolnánk, a színpadképet befolyásoló látványban a rendezőé az utolsó szó. 

A rendező állítja színpadra a darabot, de biztonsági kérdésekben a műszaki igazgató a főnöke. Némi odafigyeléssel az olyan balesetek, mint mondjuk, ha leesik a színpadi csillár, elkerülhetők. Nem tudom, hogy Jegercsik Csaba legutóbbi szerencsétlen zuhanását a Vígben valami mulasztás okozta, vagy valamiért megszédült ott fönn a színész.

A Nemzeti Színházban is ebből a „ki az úr” helyzetből következhetett be a tavalyi baleset?

Még folyik a vizsgálat. Az a kérdés, hogy a Vidnyánszky rá tudja-e tolni a felelősséget a műszak embereire. Biztosan meg fogja próbálni, de a felelősség alól kibújni teljesen aligha tud majd. Mint vezérigazgató, mindenképpen felelős a házban történtekért. 

A veszélyes díszlet miatt a díszlettervezőt nem „vehetik elő”? 

Velük szemben csak annyi az elvárás, hogy a díszlet szép és látványos legyen, biztonságosan meg lehessen építeni. Számon kérhető felelősségük a végső kivitelezésben nincs, mert a megvalósíthatóságról a fejük fölött döntenek a díszletelfogadáskor a színház vezetői.  

A színháznál csak a cirkusz és a filmforgatás lehet veszélyesebb. 

Ez így van, pedig ott még sokkal szigorúbbak az előírások. Cserhalmi mesélte, aki korábban kaszkadőr is volt, hogy Pintér Tibor „Oroszlán”, a legendás hírű egykori kaszkadőr-főnök, a forgatáson mindig megmondta a színészeknek mit kell megcsinálniuk és mit nem szabad még gondolatban sem megpróbálniuk. Ha ő nemet mondott, nem volt apelláta. Pintér idejében fegyelem volt a forgatásokon, tudtommal nem is történtek balesetek.