Akik elítélik Lukasenkát, azok nem jártak Minszkben – Orbán hallgat

Miközben Vlagyimir Putyin orosz elnök az elsők között gratulált Aljakszandr Lukasenka kihirdetett újabb győzelméhez, vezető európai politikusok sora nyilvánítja a vasárnapi választás eredményét és magát a választást megkérdőjelezhetőnek, s ennél is tovább menve, ítélik el a belorusz hatóságok fellépését az elcsalt választások ellen tüntetőkkel szemben. Csak néhány név: Charles Michel, az Európai Tanács elnöke („A szólásszabadságot, a gyülekezés szabadságát, valamint az alapvető emberi jogokat tiszteletben kell tartani”); Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke („Az illetékes hatóságok a szavazatokat pontosan számolják és tegyék közzé... az alapvető emberi jogokat tiszteletben kell tartani... A békés tüntetők elleni erőszakos fellépésnek nincs helye Európában”); Andrej Babis cseh kormányfő („Elítélem a rendőri erőszakot és a brutális rendőri fellépést a békés tüntetők ellen Minszkben. Ez olyan eljárás, amelynek semmi keresnivalója sincs a mai Európában”). De sokatmondó példa az is, hogy keményen fogalmazott a minszki történések kapcsán még az Orbán Viktor által jelölt, s nagy nehezen átvert uniós biztos is: Várhelyi Olivér szomszédságpolitikai és bővítési biztos Josep Borrellel, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselőjével közös nyilatkozata keményen fogalmaz („Aránytalan és elfogadhatatlan a békés tüntetők ellen alkalmazott állami erőszak...alapvető fontosságú a szavazatok pontos számlálása, valamint az, hogy a választási bizottság közzé tegye az eredményeket”).

Mindeközben Orbán Viktor hallgat

Balázs Péter szerint, persze nem is lehetett másra számítani azután, hogy júniusban Orbán Viktor Minszkben járt, „persze akik megszólaltak a Belaruszban történtek ügyében, azok nem voltak Minszkben”. Már megtanulhattuk – fűzte hozzá –, hogy folyik a dörgölőzés, hiszen minél sötétebb egy rezsim, annál jobban tetszik az Orbán-kormánynak.

A hallgatás sokatmondó – fejtette ki: „a budapesti nagykövetségek már nyilván meg is írták a maguk jelentését arról, hogy a magyar kormány hogyan viszonyul a belorusz választáshoz: Orbánék érdeke, hogy a hozzájuk hasonlókat vagy dicsérik, de legalábbis nem bántják”. Merthogy ez történik most: a magyar kormány nem szólal meg, egy rossz szót, annyit nem mond, igaz, „az ott történtek nagyon hasonlítanak ahhoz – kicsit durvább változatban –, mint ami idehaza folyik, de persze egy uniós tagállam azt már nem engedheti meg magának, amit a Lukasenka által vezetett Belorusz igen”. Merthogy itt is „egy örökös diktátor szeretné végteleníteni a maga hatalmát, ahogy abban az ugyancsak tízmilliós országban Lukasenka már nagyon ügyesen megvalósította ezt” – jegyezte meg. 

Érdek- és értékalapú a döntés

S hogy meddig maradhat csendben Orbán? Balázs mondandója kiábrándító. Mint magyarázza: a külpolitika az a politika, ami a leginkább nemzeti hatáskörben van, s ezt féltékenyen őrzik is az uniós tagállamok. „Ez elég baj, tenném hozzá, mert együttes állásfoglalásokkal és közös érdekekkel többre mennénk, de a politikai realitás az, hogy az unió nemzetállamok szuverén szövetsége” – mondta Balázs Péter.

A megszólalás ebben az ügyben tehát minden kormány saját ügye. „Amikor az ember a külügyben van, törjük a fejünket, hogyan foglaljunk állást egy-egy ügyben. Ilyenkor két alapvető szempontot mérlegelünk: milyen érdekünk fűződik az adott eseményhez, régióhoz, szereplőhöz; illetve, ha nincs közvetlen érdekünk, akkor jön értékalapú állásfoglalás. 

„A magyar-belorusz viszonylatban azonban nem látom a nemzeti érdeket, ami kockán forogna, bárhogy alakul ott a helyzet” – mutatott rá, aláhúzva: ebben a helyzetben Orbán akár megengedhetné magának azt is, hogy tisztán értékalapon mondjon valamit, mondjuk azt, hogy ’a választások nem egészen tükrözik a beloruszok akaratát’, vagy hogy ’úgy látjuk, a verseny nem volt teljesen tiszta és tisztességes’. Ugyanakkor nem várható az Orbán Viktor által vezetett magyar kormánytól, hogy elítélje azt, ami a Lukasenka által irányított Beloruszban zajlik, hiszen sem érdek-, sem értékalapon nem ellenkezik a szándékaival”. 

Tudja, meddig mehet el  „szélhámiában”

„Akinek ilyen bűnözői gondolkodása van, vagy arra hajaz, az tökéletesen felismeri a mozgásterét, azt, hogy meddig mehet el a szélhámiában, zseniális a helyzetfelismerése” – mutatott rá, egy, a kilencvenes években megtörtént esetet hozva fel véleménye alátámasztására. Mint mesélte: akkoriban a németek – Otto von Lambsdorff támogatásával – benyomták Orbánt a Liberális Internacionálé alelnöki pozíciójába, arra gondolva, hogy Guy Verhofstadt után átvehetné majd az irányítást. Meg is kérdezték Orbánt, hogy miért nem tör európai csúcspozícióra, mire ő úgy reagált, hogy Magyarországon akar választást nyerni. „Merthogy már akkor is tudta, hogy Európában van a kassza kulcsa eltéve, egy európai csúcspozícióból pedig nem lehet közvetlen hasznot húzni, miközben Magyarországon politizálva igen. Nem véletlen, hogy ő és egész társasága végtelenül gazdagodik, csak a kérdés, hogy meddig mehet ez így?” – fejtegette. 

A jelek szerint, akármeddig – vetettük közbe, mire Balázs Péter kifejtette: láthattuk az elmúlt időben, hogy a koronavírus-járvány, mint természeti tényező felülírja az emberi, hatalmi játszmákat, amelyek tipikusan expanziós játszmák, céljuk a gazdasági haszonszerzés. De ezt percek alatt übereli egy járvány vagy egy természeti esemény – mint mondjuk az izlandi vulkán kitörése. Ezek ellen nem lehet mit tenni, ám utánuk hirtelen törlődnek az összes pozíciók.