„Amíg élek, én Petőfi Sándor laktanyának fogom hívni”

Nagy megütközést keltett a magyar kormány újabb húzása: a Budaörsi úti laktanya már nem Petőfi Sándor, hanem Mária Terézia nevét viseli. Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter a hétfői ünnepségen arról is beszélt, azzal, hogy Mária Terézia királynőről nevezték el a laktanyát, üzennek „minden anyának és feleségnek", akik ma is azzal a „féltő szeretettel" engedik a haza védelmére gyermeküket, férjüket, ahogy azt Mária Terézia annak idején a testőreivel és katonáival tette. Szükségünk van erre a féltő és gondoskodó szeretetre a haza védelméhez – szögezte le.

Az átnevezés nem is lehetett volna aktuálisabb: jelenleg zajlik ugyanis a Petőfi Sándor-emlékév. Az Országgyűlés 2020 decemberében határozatban döntött erről. Az emlékév támogatására egyébiránt a kormány 9 milliárd forintot biztosított. Ebből 3-3 milliárdot szánt a bicentenáriumi programokra, a vidéki múzeumok támogatására, valamint az irodalmi emlékházak és emlékhelyek fejlesztésére.

Eddig nem lehetett sejteni, hogy baja lenne az Orbán-kurzusnak Petőfi Sándorral, aki magyar honvédként, az 1848-as forradalom leverése után, a segesvári csatában áldozta életét a hazáért, a magyar szuverenitásért, a szabadságért. Nem is olyan régen a harmadik Orbán-kormány honvédelmi minisztere, Simicskó István – jelenleg a KDNP frakcióvezetője – a következőképpen nyilatkozott személyéről: „Petőfi Sándor felismerte saját korának bajait, és nemcsak tollal, gyönyörű versekkel, hanem karddal is megpróbált küzdeni. Bár nem volt erős fizikumú, mégis vállalta a harcot, és a magyar szabadságért adta életét, hősiesen, példát mutatva sok fiatalnak... a márciusi ifjak példát mutattak az egész világnak”.

S hogy mit szól az átnevezéshez egy másik korábbi honvédelmi miniszter? „Amíg élek, én Petőfi Sándor laktanyának fogom hívni” – ezt szögezte le a Hírklikknek Szekeres Imre. Akinek határozott véleménye, hogy a laktanya átnevezése szembemegy a katonai és a nemzeti hagyományokkal. Teljesen függetlenül attól, hogy az Osztrák-Magyar Monarchiában volt -e Mária Terézia laktanya („biztosan volt”), illetve attól, hogy ezzel szemben Petőfi Sándor laktanya akkor még teljesen bizonyosan nem volt, „talán mégsem a Habsburg-ház iránti lojalitásunk kinyilvánítása lenne a fontos, hanem a magyar forradalmárok, forradalmi személyiségek emlékének a tiszteletben tartása” – szögezte le. Ráadásul a Petőfi híres laktanya volt, számos ügy, esemény, kezdeményezés fűződik hozzá – mutatott rá. „Ez az átnevezés nagyjából olyan, mint amikor Rákosiék átkeresztelték a Fradit vagy az MTK-t – aki ezt kitalálta és aki jóváhagyta, az kérjen gyorsan bocsánatot a Magyar Honvédségtől és az egész nemzettől” – üzente Szekeres Imre.

Rákérdeztünk még egy, „érdekes” minapi bejelentésre is. Orbán Viktor – a Telex információi szerint – Kötcsén elhangzott beszédében arra is kitért, hogy „nagyok, erősek és gazdagok akarunk lenni”, ő azt szeretné, hogy „tiszteljen minket a világ”, ehhez pedig van egy 15 pontos „nagy terve” – fogalmazott. Az egyik pontja ennek a hadseregfejlesztés. Ez vajon tényleg indokolt? – tettük fel a kérdést. Szekeres szerint a hadseregfejlesztés célja elvben Magyarország biztonságának a megőrzése lenne, de szerinte ezzel az a probléma, hogy a valóságban nem ez történik. Az egymást követő Orbán-kormányok ugyanis évekig semmit sem tettek annak érdekében, hogy kellően felkészültté tegyék a Magyar Honvédséget, most meg teljesen áttekintetlenül, zavarosan, egy nehéz gazdasági helyzetben meghirdetik a hadseregfejlesztést. „Sajnos azonban ebből semmi nem lesz, és ami szintén baj, elveszi a pénzt ezekben a nehéz időkben más fontosabb dolgoktól, mint például az egészségügy fejlesztése” – szögezte le a korábbi honvédelmi miniszter.

Mennyire van szüksége egy erőltetett ütemi haderőfejlesztésre egy országnak, amely tagja a NATO-szövetségnek? – vetettük fel. Szekeres szerint a mostani biztonsági helyzetben indokolt a fejlesztés, de van egy fontos körülmény: éppen a szövetségi rendszerhez tartozásunk miatt nem mindent kell fejleszteni, csak azt, ami a legnagyobb kockázatra ad válasz, és amit egyeztetettünk a szövetségeseinkkel, elkerülendő a párhuzamos fejlesztéseket. Két fontos célt nevezett meg: az egyik a légtér maradéktalan ellenőrzése, a másik pedig annak a gyorsreagálású egységnek a felállítása, ami a NATO keretein belül képes biztosítani a szövetséges csapatok beérkezéséig az állami vagy nem állami támadás elhárítását.