Ördögi örvény a szegénység csapdája
A szegénység nem csupán anyagi nélkülözés, hanem sajátos életmód, magatartásminták és értékvilág együttese is lehet – hívta fel a figyelmet Paár Ádám, a Méltányoság Politikaelemző Központ kutatója. Szerinte a szegénység kultúrája bonyolult jelenség, amelyet nem könnyű néhány tudományos axiómával körülírni, mert számos tévhittel szembe megy a magyar közvélekedésben is. Emlékeztetett rá, a fogalom, a „szegénység kultúrája” mára beépült a tudományba. Oscar Lewis amerikai antropológus alkotta meg, aki 1943-ban folytatott családkutatást a mexikóvárosi szegénynegyedekben. Legismertebb műve, az 1961-ben megjelent „Sánchez gyermekei” sok hasonló kutatást is megihletett, mert következtetései nemcsak Mexikóra érvényesek, hanem még a mai Magyarországra is, ahol gyakran beszélünk tömeges elszegényedésről, sőt, a média olykor a harmadik világhoz közelítő állapotokat fest fel.
A „szegénység kultúrája” fogalom nem egyetlen viselkedésformára, hanem több, egymást erősítő jelenség együttesére utal. Paár Ádám politológus kifejtette, Oscar Lewis szerint ide tartozik a személyes tér hiánya a családon belül, az erős matriarchátus, gyakran a fiatal lányok mártír-szerepfelfogása, sokszor a fiúk „kivagyiságban” megélt férfiassága, a káros szenvedélyek, az alkohol, az olcsó drogok túlhangsúlyozott jelenléte, a rugalmas, gyakran kaotikus időkezelés, az alkalmi és feketepiaci munkák elfogadása, valamint az uzsorahitelezésnek való kitettség. „Ezek csak együtt, láncolatként értelmezve adják ki a szegénység kultúráját. Nem attól szegény valaki, hogy macsó, nagylábon él vagy látványosan költekezik. A tartós szegénység sajátos, önmagát fenntartó logikája alakul ki, amely rendszerszinten újratermeli azokat a mintázatokat, amelyekből nagyon nehéz kitörni” – mondta a Hírklikknek a kutató.
Az egyik leggyakoribb félreértés, hogy a szegénység kultúráját le lehet egyszerűsíteni a roma–nem roma kérdésre. A jelenség azonban minden társadalomban, és azon belül több alcsoportban is jelen van. Amerikai fehér szegények, az afroamerikai csoportok, egy Zala megyei faluban a létminimum alatt élő nyugdíjas, vagy egy Józsefvárosban élő szegény család is szembesülhet vele. A fogalom eredeti célja nem az etnikai vagy „civilizációs” különbségek igazolása, hanem univerzális, kulturális leírás a tartós szegénységről.
A fogalom népszerűsége Oscar Lewis mexikói és latin-amerikai vizsgálatainak köszönhető mert ő volt az első, aki a szegénységet nemcsak jövedelmi, hanem kulturális magatartásbeli mintázatokon keresztül írta le. Ezek a minták sokféle társadalmi közegben, hasonló logikával bukkannak fel, bár a mexikói helyzet és a mai magyar viszonyok eltérnek, a fogalom alkalmazható lehet Magyarországon is. Több elem a hazai viszonyokra is adaptálható, mint például az alkalmi munka fogsága vagy az uzsorahitelek kényszere. Paár azonnal hozzá is fűzte: „De csak előítéletmentes, kritikus szemmel szabad ezzel a kérdéssel foglalkozni!”
A szocialista rendszerek célja Közép- és Kelet-Európában az egyenlőtlenségek csökkentése volt, bár ez az évek során új, más típusú egyenlőtlenségeket is létrehozott. A rendszerváltás után egy angolszász típusú kapitalizmus, a neoliberalizmus tért vissza, amely nem az egyenlőtlenségek mérséklését tartotta elsődlegesnek, ezért a társadalom széles rétegeiben a lecsúszás rémét ébresztette. Ez vezetett a Fidesz földindulásszerű győzelméhez, majd 2010 után utat nyitott a politikában az oligarchikus struktúráknak és a klientúraépítésnek. A szegénység így sem tűnt el, hanem mélyült, és maga a szegénység jelentése is átalakult az elmúlt években.
„Külön kérdés, mikortól beszélhetünk szegénység kultúrájáról, ha bizonyos elemei a középosztályban is megjelennek. Ezek önmagukban nem elegendőek: döntő, hogy több, egymást erősítő ismérv tartósan és strukturálisan jelen van-e, illetve, hogy az egyén mennyire képes kitörni ezek közül. Egy oligarcha vagy egy diktátor nagylábon élése és pénzszórása nem a szegénység kultúrájának a jele, még ha viselkedésük hasonlónak is tűnhet a sokszor megtakarítani nem tudó, és a fogyasztásban örömöt kereső szegényekéhez” – vélekedett Paár Ádám. Két olyan elemet kiemelt, amelyek a magyar viszonyokra különösen érvényesek: az uzsorának való kitettség, illetve a közmunkába való beragadás. Az uzsora főleg Kelet-Magyarország elöregedő falvaiban okoz feszültséget, ahol kevés a legális munka és gyenge az intézményi jelenlét. A közmunka esetében sokan úgy vállalnak tartósan alkalmi vagy közfoglalkoztatási munkát, hogy reálisan nincs esélyük más, legális pozíciót betölteni, ami kitörést jelenthetne a családjuk megélhetési válságából.
A településszerkezet erősen befolyásolja a szegénység kultúrájába való belesodródás kockázatát. Elnéptelenedő, elöregedett falvakban, ahol már csak idősek vagy marginalizált csoportok maradtak, nagyobb az esélye, hogy az emberek kénytelenek az uzsoráshoz fordulni, mert nincs elérhető alternatívája annak, hogy a hónap végén a boltos ne tagadja meg a kiszolgálásukat, vagy nem kellene attól tartaniuk, mikor jellenek meg a házuk kapujában a közműcégek emberei, hogy kikapcsolják a villanyt, a gáz, vagy a vezetékes vizet. „Városban sem könnyű szegénynek lenni, de a kapcsolati hálók, a jobb közlekedés, az intézményi jelenlét, a több munkaalkalom több kitörési lehetőséget jelenthet, ha az érintettek rendelkeznek a szükséges tudással és erőforrásokkal” – fejtette ki a kutató.
A középosztály számára a szegénység kultúrája gyakran inkább fenyegető veszély, mintsem együttérzést kiváltó jelenség. Akik maguk is anyagi nehézségekkel küzdenek, például a kisnyugdíjasok, az alulfizetett dolgozók, igyekeznek távolságot tartani minden olyan viselkedéstől, ami ezzel a kultúrával azonosítaná őket, mert félnek a lecsúszás, az elszegényedés bélyegétől. Ez pedig nemcsak gazdasági vagy kulturális, hanem identitásbeli választóvonalakat is jelent a társadalmon belül.
Paár szerint nem véletlen, hogy a tartós szegénység gyakran rántja a legvédtelenebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat egy ördögi örvénybe. A tehetetlenség és a félelem, a folyamatos anyagi szorongás, a tervezhetetlenség, a munka- és a biztonságvesztés rövid távon kompenzációs utakat szülhet, s onnan már csak egy lépés az alkohol vagy az olcsó, könnyen hozzáférhető drogok használata. Amikor az emberek elveszítik a munkájukat, tartozásaikat nem tudják kezelni és nem képesek tervezni, gyakran keresnek menekülési útvonalakat, s ez hosszú távon tovább mélyítheti a társadalmi válságot. Ezek a megoldások azonban csak tovább mélyítik a szegénység csapdáját.
