Amíg Orbán hatalmon van, együtt kell élnünk azzal, hogy információkat szivárogtathatnak ki Moszkvának

Ahogy arról – a Euronews alapján – a Hírklikk is beszámolt, Gwendoline Delbos-Corfield francia zöldpárti politikus, az EP magyarországi jelentéstevője több mint kínos véleményt mondott az Orbán-kormány tevékenységének egy szeletéről. A brüsszeli városházán megrendezett „Városok a jogállamért” rendezvény egyik panelbeszélgetésén arról beszélt, hogy a magyarországi fejlemények nem csak a korrupció és a demokrácia szempontjából aggasztók, hanem azért is, mert a magyar szakszolgálatok az oroszoknak szivárogtatnak, ami biztonsági kockázatot jelent. „Szeretnék kitérni a geopolitikai helyzetre, ahol ma Magyarország konkrét veszélyt jelent. Ez nem csak a politikai harcról szól. Nem értem, hogy az Európai Tanácsban a többi tagállam miért nem reagál” – szögezte le, kifejtve: „évek óta tudjuk, hogy a kormány szervei, a titkosszolgálatok az oroszoknak szivárogtatnak”.

Delbos-Corfield szerint naponta születnek cikkek arról, mekkora veszélyt jelent Oroszország a régióra, de arról senki nem beszél, hogy ebben részt vesz egy uniós ország is.

Tarjányi Pétertől szerettük volna megtudni, mint biztonságpolitikai szakértő, hogyan értékeli a jelentéstévő szavait.

„Maga a hír nem meglepő, az elmúlt években többször volt szó arról, hogy a katonai és polgári titkosszolgálatok szerint Magyarország nem minősíthető túlságosan jó társaságnak, nagyon meg kell gondolni, milyen információkat osszanak meg vele, merthogy ezek jó része Oroszországban vagy ahhoz közel landol” – mondta. Emellett több furcsaságra is emlékeztetett, példaként hozva fel a magyar sajtóban is nagy visszhangot kiváltott ügyet, a magyar külügyminisztériumi informatikai rendszerek átjárhatóságának a kérdését. 

Tarjányi szerint ezért is az óvatosság jellemzi a szövetségeseink katonai és polgári titkosszolgálatainak a hozzáállását a magyarokhoz. De van más is, ami szintén indokolja ezt. Példák hosszú sorát hozta fel a magyar kormány – a biztonságpolitikai szakértő által időnként értelmezhetetlennek nevezett – hozzáállására, „a magyar kormány céljai ugyanis nem a szövetségesi rendszer gondolatiságában fogalmazódnak meg”. Miközben ugyanis Orbán rendre megszavazza az Oroszország elleni szankciókat, a hazai kommunikáció ettől teljesen eltér, ráadásul olyan emberek érdekében is kiáll a magyar kormány, mint Kirill. Az orosz pátriárka svájci tevékenységéről a napokban megjelent komoly tényfeltáró anyag alapján, ugyanis már nem csak vélelmezni lehet, hanem komoly tényként kell kezelni a KGB-ügynöki tevékenységét – mutatott rá.

De nem csak Kirill mellett emelt szót magyar kormány, amely egyébiránt sem megerősíteni, sem cáfolni nem volt hajlandó azt az értesülést, miszerint újabb orosz oligarchákat készül lehagyatni a szankciós listáról – emlékeztetett Tarjányi, aki szerint érthetetlen a magyar kormány viselkedése. Ebben a „klubban” az még érthető lenne, ha álhír jelenne meg, amit ilyen esetben a világ más részein cáfolni szoktak, de nem úgy a magyar kormány, amely nem nyilatkozott meg az ügyben.

A szakértő csak az utóbbi hónapokban napvilágot látott néhány példát emelt ki, de sok ilyen ügyet elő lehetne hozni a korábbi évekből is. Akár a kínai Fudan Egyetem tervezett budapesti kampuszának, akár a letelepedési kötvények átláthatatlan ügyét, amelyben nem tudni, kik és hogyan jártak el, csak az világos, hogy az egész Európai Unióra vonatkozó biztonságpolitikai kérdéseket is felvetett a konstrukció és a gyakorlat. További példa lehet szerinte az úgynevezett kémbank (Nemzetközi Beruházási Bank) Budapestre településének a története – nincs olyan szövetségesünk, aki ne tiltakozott volna ez ellen – emlékeztetett Tarjányi, aki szerint a listán szereplő ügyeket napestig lehetne sorolni.

„Mindezek alapján, nem lepődtem meg Gwendolin Delbos-Corfield kijelentésein, persze lehet, hogy ő maga meglepődött, de biztos vagyok abban, hogy sem a biztonságpolitikai szakma, sem az Európai Unió és/vagy a NATO titkosszolgálatainak a vezetői nem lepődtek meg” – szögezte le Tarjányi. Aki a kérdésünkre, hogy lehet-e ez ellen idehaza bármit is tenni, úgy reagált: „amíg ez a kormány van hatalmon, együtt kell élnünk mindezzel, beleértve a sok, értelmezhetetlen lépését is”. 

S hogy meg lehet-e fogalmazni ezeknek az „értelmezhetetlen” lépéseknek a célját, az okát? A biztonságpolitikai szakértő úgy látja, hogy nem, nem lehet ugyanis tudni, hogy mit és miért tesz a kormány. Az biztos, hogy nem látszik mindebben biztonságpolitikai racionalitás. 

Szavaiból kiderült, hogy nem is csak az orosz kapcsolatról van szó, érthetetlen a szoros kínai kapcsolat ápolása is. Mint rámutatott: máig keleti nyitásról szól a fáma, miközben a szövetségeseink közül a legnagyobb, az Egyesült Államok kereskedelmi háborúban áll Kínával, s több tábornoka már arról beszél, hogy a következő években elkerülhetetlen lesz a fegyveres konfliktus, egy, az ukrajnaihoz hasonló proxy (helyettesítőkkel vívott) háború – mindeközben mi töretlenül közeledünk Kína felé, ez a magyar kormány Kínával képzeli el a jövőt, „amit egészen egyszerűen nem tudok hová tenni”.