Andor László: nem legyinthetünk, hogy megúsztuk

A professzor az unió szétesésétől nem tart, mert úgy véli, a Brexit nagyon intő példa volt, még egy olyan nagy és gazdag országnak is, mint Nagy-Britannia. Andor szerint fontos és szükséges a kritika, de „nem szabad játszani azzal, hogy ami jó, azt én értem el, ami rossz, az az unió miatt van” és el kell kerülni a lakosságot félrevezető hangokat.  

Az európai választásokon a mérsékelt erő megőrizte többségét, újraválasztották Ursula von der Leyent az Európai Bizottság élére, a közösen kiválogatott jelöltek kerültek a csúcspozíciókba, a látszat szerint minden folyik tovább a megszokott módon, de azért messze nincs minden rendben. Emiatt Andor szerint van ok az aggodalomra. Ha hosszabb történelmi távlatba helyezzük a 2024-es választást, összehasonlítva a 2019-es és 2014-es voksolással, akkor megfigyelhető, hogy ez az Európa párti többség létszámát és arányát tekintve fogyatkozik. „Nem lehet legyinteni, hogy megúsztuk, a szélsőjobb nem is egységes, nincs is többségben, mehet minden tovább a maga útján”. 

Az igaz, hogy a szélsőjobb valóban nem egységes, több egységre tagozódik, de a maga módján ez veszélyes tendencia, mert európai szintre transzformálódott az, amit nemzeti keretek között már sok helyen láthattunk. Hiszen Olaszországban Meloni a szélsőjobbal és egy maradvány Berlusconi párttal (ami a Néppártban foglal helyet) kormányoz együtt, de hasonló a helyzet Svédország, Finnország, Hollandia esetében. Tehát a szélsőjobb pártok a jobbközéppel együtt alkotnak kormányt, vagyis „megszűnt az a fajta éles választóvonal, ami korábban fennállt a jobbközép és a szélsőjobb között”. Ezt az Európai Parlamentben sikerült megőrizni, a Néppárt belement abba, hogy ezt a cezúrát meg kell húzni, de a törekvés látszik arra, de bizonyos kérdések mentén mégiscsak együttműködjenek. 

Két ország maradt Európában, ahol ezt a cezúrát meghúzzák. Az egyik Németország, ahol sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem működik együtt a szélsőséges AfD-vel, a másik Franciaország, ahol a rendkívüli választáson a baloldal, a zöldek, a liberálisok összefogtak a szélsőjobb ellen, de a szélsőjobb óriásivá növekedett. 

Andor szerint mélyebbre kell ásni, mik az okai a szélsőjobb hullámnak. Meg kell nézni, milyen tényezők idézik elő, hogy Németország keleti részén a lakosság akár harmada be tud állni a szélsőséges formációk mögé, mi az, ami miatt ők elfordulnak a főáram pártjaitól. A legkurrensebb tényező a háború, mert egyedül a szélsőjobb mondja azt, hogy nem akar eszkalációt, de ilyen a regionális egyenlőtlenség, az elmaradottság problémája. Sok olyan térség van (elsősorban a volt NDK területén), ahol úgy érzik, hogy nincs gazdasági fejlődés, kilábalás, perspektíva, szakképzetlen fiataloknak nincs munkalehetőség, ezért ezek a csoportok szívesen kapcsolódnak egy náci hagyományú szubkultúrához. Sok országban a fasizmusból magukat levezető posztfasiszta pártok a legnagyobbak, például Ausztriában a Szabadságpárt, aminek szintén vannak náci hagyományai, kötődései. Ausztria azért is fontos kérdés, mert ott történt meg először, több mint 20 évvel ezelőtt, hogy Jörg Haider szélsőjobboldali pártja kormányra került. 

Az unióra vár a feladat, hogy segítsen a gazdasági tényezők javításában, a regionális fejlesztésben, jobb iskolarendszer létrehozásában és a munkahelyteremtésben. A cél, hogy az EU csökkentse a különbségeket, forrásokat és programokat adjon – mondja a volt uniós biztos. Ezekre az alapvető kérdésekre azonban nincsenek válaszok sem baloldalról, sem jobbközépről annak érdekében, hogy megállítsák őket.

Felmerül a kérdés, eredményes lehet-e a szélsőjobboldali pártoknak a leválasztása, elszigetelése. Andor úgy véli, önmagában a „cordon sanitaire” nem lehet megoldás, az adminisztratív eszközöknek, a tiltásnak megvannak a korlátai. Ezt a társadalom egyedül Németországban, a német nácizmus újraéledése miatti félelmek miatt fogadja el. 

Az unió működését a jövőben meghatározhatja a háború és a transzatlanti kérdés, hogy az Egyesült Államok novembertől hogyan fog viszonyulni az európai politikai, gazdasági, biztonsági helyzetéhez. Andor szerint, ha mégsem alakulna ki a transzatlanti együttműködés, akkor az EU-nak „mélyíteni” kell önmagát, hangsúlyt kell helyezni a nagyobb fokú szolidaritásra. Közös fellépésre, egymást erősítő válaszokra van szükség a problémák megoldásához.

Andor attól nem tart, hogy az EU szétesik, a Brexit intő példa volt, de reális veszélynek látja Magyarország kisodródását a szervezetből, bár a kormánynak szerinte nem ez a célja. Ennek ellenére bekövetkezhet az események olyan eszkalációja, hogy a Fidesz nem tud úrrá lenni az általa elszabadított propagandán.

A KlikkTV Tíz című műsora ide kattintva nézhető meg.