Angela Merkel és a kínai fenyegetés
Angela Merkel szerint Európának nem szabad fenyegetésként tekintenie Kínára – ez itt nem Taiwan, amit rendszeresen megszállással fenyeget, és nem Tibet, amit meg is szállt.
Ez itt nem Hong Kong, ahol a Kínai Népköztársaság tüntetőket veret, és nem is az úgynevezett Hszincsiang Ujgur Autonóm Tartomány, amelynek lakóit koncentrációs táborokba deportálja. Frau Merkel úgy érvel, hogy Európa népei nem Kínában élnek, nem figyeli őket a Nagy Testvér, s ha figyeli is, az európaiak továbbra is a kínai kormány engedélye nélkül utazgathatnak, vehetnek fel hitelt, építhetnek karriert, és nekik elméletileg még szabad szólás is jár.
Frau Merkel szerint, Európa ne lásson fenyegetést Kínában – éspedig azért ne lásson, mert Kína gazdaságilag sikeres.
A kínai városok szmogban fuldokolnak, a természeti környezet lerablásának mértéke pedig nyugati szemmel nézve elképesztő – íme a gazdasági siker ára, de ezt úgysem Európa népei fizetik meg, mindössze a kínaiak meg az európaiak unokái.
Európa legyen szíves, és ne lásson fenyegetést a kínai termékekben, amelyek speciel azért olyan versenyképesek, mert Kínában a munkásosztályt sokkal gátlástalanabbul zsákmányolják ki, mint Európában.
A kínai termékek azért versenyképesebbek, mint az európaiak, mert Kínában jóformán nincsenek munkavállalói jogok és környezetvédelmi szabályok, s mert az Európai Unió rossz, a Kínai Népköztársaság pedig jó érdekérvényesítő.
Kína igenis fenyegetés, az a verseny pedig, amelyben sikeresebb Európánál, egy igazán rossz vicc, amin csak a Kínai Kommunista Pártban röhögnek.
