Aranyosi Péter: a Covid idején majdnem meghaltam
A Covid okozta életveszélyes állapot, a véradás melletti elköteleződés, a stand-up működésének megfejthetetlen titka és a visszavonulás első jelei is szóba kerültek a KlikkTV Bóta Café című műsorában, ahol Aranyosi Péter őszintén beszélt pályájáról, politikáról, családról és arról is, miért nem tartja magát művésznek. A humorista egyszerre idézte fel élete legnehezebb időszakát és szórakoztatta a nézőket a rá jellemző öniróniával.
A Covid árnyéka ma is elkíséri
Aranyosi Péter szerint a koronavírus-fertőzés legnehezebb emlékei már halványultak, de teljesen sosem tűnnek el. Új önálló estje is a kórházi élményeivel kezdődik, mert úgy érzi, a történet mára a műsor részévé vált. Felidézte, hogy a mellette lévő kórteremben hunyt el olimpiai bajnok Csollány Szilveszter, ami még inkább tudatosította benne, milyen közel járt a tragédiához.
A legmegrázóbb emlékként nem is a halálfélelmet emelte ki, hanem azt a kiszolgáltatottságot, amikor alig kapott levegőt, és köhögés közben a kórházi ágy vascsövét markolta. Úgy fogalmazott, ezt az élményt az előadásaiban „kidilettálta” magából, vagyis humorral dolgozta fel. Halálközeli élményeiről rendszeresen beszél közös estjeiken is Csernus Imrével, aki saját stroke-jának történetét osztja meg a közönséggel.
Véradás, labor és a gyerekkor különös világa
A Covid után lett a véradás nagykövete, de mint mondta, a véradás ügye már jóval korábban közel állt hozzá. Édesanyja 36 évig laborasszisztensként dolgozott, így gyerekkorát szó szerint laboratóriumi környezetben töltötte. Első két könyve között nemcsak a magyar népmesék szerepeltek, hanem egy, a vér működését bemutató kötet is, ezért már háromévesen kívülről fújta a vörösvértestek és a hemoglobin működését.
Mosolyogva idézte fel, hogy számára teljesen természetes volt, hogy otthon vérminták és vizeletminták sorakoztak a hűtőben, ezért sosem viszolygott az orvosi környezettől. Amikor felkérték a véradás nagykövetének, nem is gondolkodott sokat az elfogadáson. Úgy fogalmazott, kizárólag a betegek érdekeit tartotta szem előtt.
A kampány során számos vidéki rendezvényen vett részt, amelyekből természetesen humoros történetek is születtek. Egyik kedvenc emléke szerint Badár Sándort egy Sándor-nap utáni napon próbálták véradásra bírni, ám a másnaposság miatt alig akart megindulni a vére. Végül – Aranyosi elmondása szerint – szinte „kitaposták belőle” a szükséges mennyiséget, majd viccelődött azon, hogy aki ezt a vért kapta, műtét után talán kissé vidámabban ébredhetett.
A humorista külön élményként beszélt arról is, hogy betekinthetett a Vérbank működésébe, ahol döbbenten látta, mennyire összetett rendszer biztosítja a megfelelő vérkészítmények eljuttatását a betegekhez. Mint mondta, az emberek többsége csak a legismertebb vércsoportokat ismeri, miközben számtalan alcsoportot is nyilvántartanak.
„Nem művész vagyok, hanem dumás”
A beszélgetés egyik legérdekesebb része a stand-up kulisszái mögé engedett bepillantást. Aranyosi szerint ő maga sem tudja megmagyarázni, mitől működik egy poén. Felidézte, hogy ugyanezt kérdezte korábban Fábry Sándortól is, aki ugyancsak azt válaszolta: ő sem tudja, egyszerűen csak „kiszakad” belőle a humor.
Éppen ezért sosem vállalna zsűrizést humorversenyen, mert úgy érzi, nem tudná megmondani másoknak, hogyan kell viccet írni vagy előadni. Szerinte a stand-up nem pusztán a poénokról szól, hanem legalább ennyire a személyiségről és a ritmusról.
Aranyosi azt is hangsúlyozta, hogy a színpadon ugyanaz az ember, mint a hétköznapokban. A boltban, egy kávézóban vagy akár egy benzinkúton is ugyanúgy szóba elegyedik idegenekkel, mint fellépés közben. Egy Covid idején történt benzinkutas történetét is felidézte: egy közvélemény-kutatóval beszélgetve nyíltan elmondta, hogy nem szavazna a Fideszre, mert a járvány alatt nem látogathatta meg miskolci édesanyját, miközben szerinte a politikai elit kivételezett helyzetben volt. Amikor a kérdező felismerte őt a televízióból és elkérte a nevét, Aranyosi tréfából Hadházi László nevét diktálta be.
A humorista arról is beszélt, hogy egyre tudatosabban csökkenti fellépései számát. Korábban előfordult, hogy egy hónapban harmincszor is színpadra állt, sőt egyetlen napon három fellépést is vállalt, ezt azonban már nem szeretné folytatni. Jelenlegi önálló estjét 2027 végéig tervezi játszani, utána elsősorban kisebb klubokban szeretne fellépni, ahol kötetlenebbül improvizálhat, beszélgethet a közönséggel és eltérhet az előre megírt anyagtól.
Bár büszke arra, amit humoristaként elért, továbbra sem tekinti magát művésznek. Szerinte az igazi művészek írók, költők vagy festők, ő pedig egyszerűen „dumás”, ahogy fogalmazott: „humorbutykos”. A jövőben szívesen vállalna társadalmi ügyeket is, hasonlóan a véradás népszerűsítéséhez, emellett tovább folytatná értelmiségi beszélgetéssorozatát, amelyre művészeket, gondolkodókat és filozófusokat is meghívna.
