Orbán Viktor letartóztatása is szóba került: meglepő fordulat a KlikkTV műsorában
Az előzetes letartóztatások arányossága, a jogállami működés helyreállítása és az elszámoltatás társadalmi igénye állt a KlikkTV Új világ című műsorának középpontjában. Pankotai Lili vendégei, Lukácsi Katalin és Horn Gábor egyetértettek abban, hogy a korábbi visszaélések kivizsgálása elengedhetetlen, ugyanakkor figyelmeztettek: a jogállam nem működhet bosszúelv alapján, mert az könnyen újabb igazságtalanságokhoz vezethet.
Az elszámoltatás nem írhatja felül a jogállamot
A beszélgetés kiindulópontját az NKA-ügyben elrendelt letartóztatások és Orbán Viktor esetleges felelősségre vonásának kérdése adta. Horn Gábor szerint természetes társadalmi elvárás, hogy végre legyen következménye annak, ami az elmúlt másfél évtizedben történt, ugyanakkor szerinte veszélyes lenne, ha az igazságszolgáltatás kilépne saját jogi kereteiből.
Arra emlékeztetett, hogy az előzetes letartóztatásnak világosan meghatározott törvényi feltételei vannak: a bizonyítékok befolyásolásának megakadályozása, a bűnismétlés veszélye vagy a szökés kockázata. Az NKA-ügyben azonban ezek közül több indokot sem tartotta meggyőzőnek. Úgy fogalmazott, hogy ha az érintettek hónapok óta tudtak a nyomozásról, akkor „amit akartak, azt már rég megbeszélték”, ezért nehezen indokolható az összebeszélés veszélyére való hivatkozás.
Horn szerint ugyanilyen problémás a bűnismétlés veszélyének emlegetése, amikor már kormányváltás történt, és az érintettek nincsenek olyan pozícióban, hogy hasonló cselekményeket követhessenek el. A szökés veszélyét is csak egyedi esetekben tartaná valósnak, miközben szerinte feltűnő, hogy más, nagyobb nyilvánosságot kapott ügyekben nem mindig alkalmaztak hasonló szigorú intézkedéseket.
Az inga kilengése természetes, de veszélyes lehet
Lukácsi Katalin részben osztotta ezeket az aggályokat, ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy egy hosszú időn át torzultan működő rendszer után nem várható el, hogy egyik napról a másikra hibátlanul működjön a jogállam. Szerinte természetes, hogy az „inga kileng”, hiszen ugyanazok az intézmények és sok esetben ugyanazok az emberek működtetik az igazságszolgáltatást, akikre az elmúlt tizenhat év politikai kultúrája is hatással volt.
Úgy vélte, mindenkit formált az a közeg, amelyben az ingerküszöb fokozatosan csökkent, és a társadalom hozzászokott bizonyos visszásságokhoz. Éppen ezért fontosnak nevezte, hogy a közéleti szereplők politikai hovatartozástól függetlenül figyelmeztessenek a túlkapások veszélyére, mert csak így lehet megakadályozni, hogy az igazságszolgáltatás a másik végletbe csússzon át.
A beszélgetésben felmerült az is, hogy a letartóztatások célja akár az is lehet, hogy az alacsonyabb szintű szereplők vallomásai elvezessenek a politikai vezetőkhöz. Horn azonban arra figyelmeztetett, hogy a politikai döntések jelentős része szóban születik, így rendkívül nehéz bizonyítani, ki adott utasítást egy-egy döntésre. Tapasztalataira hivatkozva azt mondta, a kormányzati működés nem úgy zajlik, hogy a miniszterelnök írásban rendelkezik vitatható intézkedésekről, sokkal inkább megfelelési kényszer alakul ki a rendszer szereplőiben.
Horn szerint éppen ez volt a korábbi rendszer egyik legfontosabb sajátossága: a politikai elvárásokhoz való alkalmazkodás sokszor kimondatlanul is működött. Úgy fogalmazott, hogy ebben a világban „mindannyian belekompromittálódtunk”, hiszen sokan elfogadták vagy alkalmazkodtak a kialakult viszonyokhoz.
A remény tarthatja össze a társadalmat
A beszélgetés egyik legfontosabb kérdése az volt, mi tarthatja össze azt a rendkívül sokszínű politikai közösséget, amely a kormányváltást támogatta. Horn Gábor szerint nem az elszámoltatás a valódi összetartó erő, hanem a remény, hogy Magyarország másként is működhet. Szerinte egy idő után önmagában már nem lesz elég a korábbi rendszer szereplőinek felelősségre vonása, az emberek azt várják majd, hogy valóban javuljon az életük, működjön az állam, tisztábbak legyenek a közbeszerzések, az intézmények pedig politikai befolyás nélkül végezhessék munkájukat.
Ebben különösen fontosnak nevezte, hogy az új politikai vezetés képes legyen tanulni és reagálni a kritikákra. Magyar Péter egyik legnagyobb erényének azt tartotta, hogy országjárása során megismerte az ország különböző társadalmi csoportjait, és nyitott a visszajelzésekre. Ez szerinte éles különbséget jelent az előző kormányzati működéshez képest, amely elveszítette kapcsolatát a társadalommal.
Horn ugyanakkor többször visszatért az előzetes letartóztatások kérdésére is. Szerinte elképzelhetetlen tragédia lenne, ha akár csak egyetlen ártatlan ember kerülne hónapokra előzetesbe. Mint fogalmazott, „egy életre tönkre lehet tenni valakit egy ilyen helyzettel”, hiszen ha valakit ártatlanul tartanak fogva, később sem lehet teljesen helyreállítani az életét. Arra is emlékeztetett, hogy a magyar igazságszolgáltatás rendkívül lassan működik, ezért egy későbbi felmentő ítélet sem adja vissza az elvesztegetett éveket.
Lukácsi Katalin szerint hosszú távon nem az a cél, hogy egyetlen politikai tábor uralja a közéletet, hanem az, hogy a politikai közösségek képesek legyenek egymás mellett létezni gyűlölet nélkül. Úgy vélte, a rendszerváltás egyik tanulsága éppen az volt, hogy a társadalmi megosztottság végül felülírta a demokratikus fejlődést. Most abban bízik, hogy a különböző világnézetű emberek együttműködése tartósabb alapot teremthet egy kiegyensúlyozottabb politikai kultúrához, amelyben az elszámoltatás is kizárólag a jogállami keretek között valósulhat meg.
