Árstop és kártalanítás: mi van olyankor, amikor a jogalkotó okoz kárt?
„Meglehetősen kérdéses, hogy a kiskereskedőket hátrányosan érintő árstop megfelel-e az árak megállapításáról szóló 1990-es törvénynek” – állapítja meg legfrissebb blogbejegyzésében Magyar György. S hogy mire alapozza a véleményét? Hát az 1990. évi LXXXVII. törvényre, amely leszögezi, hogy az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. De szerinte egyébként is, „most a rendkívüli jogrendre hivatkozva avatkoznak be a piacgazdaságba, holott ennek oka nem is a járvány, hanem az elszabaduló infláció”. S vajon ki téríti meg az érintetteknek az állami beavatkozással okozott károkat? – teszi fel a kérdést az írás.
Az árakba történő közvetlen kormányzati beavatkozás csak „ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására” – olvasható az 1990. évi LXXXVII. törvényben. Ezt írta felül a február 1-jétől hatályos, az egészségügyi veszélyhelyzetre hivatkozó kormányrendelet. Vagyis a nagykereskedők olyan árat szabnak, amilyet akarnak, miközben a kiskereskedőre árstopot rendeltek el – olvasható a Magyar Ügyvéd Blogon megjelent írásban.
A törvényből kiderül, hogy „a legmagasabb árat (...) úgy kell megállapítani, hogy a hatékonyan működő vállalkozó ráfordításaira és a működéséhez szükséges nyereségre fedezetet biztosítson, tekintettel az elvonásokra és a támogatásokra is” – ha egy üzlet drágábban vásárol, mint amennyiért értékesíthet, az biztosan nem felel meg ennek az előírásnak – mutat rá Magyar György.
A poszt szerint a kormány álságos lépése nyomán – veszteségüket mérséklendő – a kiskereskedők emelni fogják a népélelmezési cikknek számító burgonya és bab árát, továbbá drágábbak lesznek a zöldségek, a gyümölcsök és az egyéb a húskészítmények is. Áruhiány is kialakulhat, és jöhet a feketepiac. Ugyanis „a magas inflációt ilyen látszatintézkedésekkel nem lehet letörni”. Ha a rászorulókat akarták volna támogatni, arra más eszközök is rendelkezésre állnak – állítja az ismert jogász. Ilyen a családtámogatások, illetve a célzott szociális juttatások rendszerének újragondolása, az áfa csökkentése.
Csirkemellfilét vagy sertéscombot ugyanis általában nem a nyomorszinten élő sokgyermekesek, vagy kisnyugdíjasok vásároltak, akiknek a napi étlapján eddig sem szerepeltek ezek a termékek – mutat rá Magyar György, aki felteszi a kérdést: vajon milyen előzetes hatásvizsgálat alapján döntöttek hirtelenjében a fenti élelmiszerek árbefagyasztásáról? A pulykanyak, a csirkemáj, a krumpli vagy a leveszöldség a veszélyhelyzet idején miért maradt ki a sorból?
Persze bizonyos értelemben kész szerencse, hogy az árstop minél kevesebb termékre vonatkozik, mert ha bővítik a listát, a kiskereskedőknek még nagyobb veszteséggel kellene számolniuk. Ám sokan így is futhatnak a pénzük után, mert ki téríti meg a boltoknak a jogalkotással okozott kárt? A Ptk. szerint a „közigazgatási jogkörben okozott kárért a felelősséget akkor lehet megállapítani, ha a kárt közhatalom gyakorlásával vagy annak elmulasztásával okozták, és a kár rendes jogorvoslattal, továbbá közigazgatási perben nem volt elhárítható”. Erre hivatkozással,azonban a jogalkotó perképesség hiányában nem perelhető, bár erről szakmai vita folyik – jegyzi meg Magyar György, aki szerint más a helyzet, „amikor a jogalkotó tudatosan joghátrányt vagy kárt okoz valakinek. Akkor ugyanis, egy jogállamban, az érintettnek kártalanítást kellene kapnia”. Erre persze egyelőre nemigen találtunk példát. Mellesleg ugyanez a helyzet a benzinkutasoknál is, akik esetenként többet fizetnek a nagykereskedőknek, mint amennyiért az üzemanyagot a kutakon kimérhetik. Piacgazdaságban az ilyen intézkedések többet ártanak, mind használnak – állapítja meg végül Magyar György.
