Az állam helyett a civilek és az önkormányzatok igyekeznek fékezni a lakhatási válságot
Sürgős, rendszerszintű beavatkozásra és célzott állami támogatásokra van szükség ahhoz, hogy a súlyosan leromlott állapotú lakásokban élő emberek tömegének legyen esélye a méltó életkörülmények megteremtéséhez – hívja fel a figyelmet a Habitat for Humanity Magyarország legújabb tanulmányában. A szervezet két mintaprogramja működéséből von le hosszú távú következtetéseket, valamint jelzi, a lakhatási szegénységgel foglalkozó civil szervezetek munkájukkal próbálják kitölteni azokat a réseket, ahová a kormányzati intézkedések és programok nem jutnak el – írja a szervezet a Hírklikknek eljuttatott közleményében.
„Több millió ember él ma Magyarországon leromlott ingatlanokban, lakhatási szegénységben, akik különböző jellegű és mértékű nehézségekkel küzdenek. Sajnos jelenleg szinte semmilyen célzott támogatást nem nyújt az állam a probléma kezelésére, a rekordmagas infláció és energiaárak ellenére sem” – állapította meg Feldmár Nóra, a Habitat szakpolitikai munkatársa, aki szerint „a szociális törvény 2022-es módosításával az állam azt is kijelentette, hogy az emberek iránti gondoskodásban a saját felelősségét minimálisnak ítéli meg.”
A rossz lakáskörülmények mögött meghúzódó rendszerszintű problémákra a szervezet két lakhatási program mentén világít rá, amelyek eredményeiből tanulmányt is készítettek. Ezt „Kitölteni a réseket: A szociális lakásfelújítási programok (hiányzó) építőelemei” címmel a Bolygó közösségi térben, néhány napja mutatott be a Habitat for Humanity Magyarország. A kiadvány a Habitat TÁMASZ programja, a rászoruló családok, elsősorban magántulajdonú ingatlanjainak karbantartását, kisebb felújítását teszi lehetővé, míg az Újpest Kapuja térségmegújítási és városrehabilitációs projektben elsősorban az önkormányzati bérlakások és lakókörnyezetük fejlesztéséhez kapcsolódó szociális munkán van a hangsúly – olvasható a Habitat által a Hírklikknek eljuttatott közleményében.
A TÁMASZ programban részt vevő háztartások átlagjövedelme az országos átlagokhoz viszonyítva, valamint a jövedelmek eloszlása
A közlemény szerint a magyar lakóépület-állomány nagyon rossz állapotban van. A KSH adatai szerint még 2020-ban is több mint 100 ezer lakott lakásban hiányzott a vezetékes víz, fürdőszoba vagy wc, a háztartások csaknem ötöde nincs rácsatlakozva a vezetékes gáz- vagy távhőszolgáltatásra. Emellett a magyar népesség 20 százaléka lakik olyan lakásban, ahol a tető beázik, nyirkosak és/vagy penészesek a falak, nyílászárók. A legtöbb lakóépület műszaki állagának javításához olyan jelentős felújítási munkálatokra lenne szükség, amelyekre a benne élőknek nincs anyagi lehetőségük. Pedig a 2050-re kitűzött klímasemlegesség eléréséhez évente legalább 100 ezer lakást kellene felújítani Magyarországon, úgy, hogy ennek jelentős része az alacsony jövedelmű, energiaszegénység által érintett háztartások körében valósuljon meg.
Ebben a helyzetben az önkormányzatokra és civil szervezetekre hárul, hogy betöltsék a keletkező hiányt és szűkös erőforrásaik ellenére, közvetlen segítséget és szolgáltatásokat nyújtsanak a legsérülékenyebb csoportoknak – így azokat a réseket töltik ki, ahová a kormányzati támogatások nem jutnak el. Állami források híján, ezt a hiánypótló munkát európai uniós vagy egyéb nem-kormányzati források felhasználásával tudják elvégezni – írják a dokumentumban.
„TÁMASZ programunk által nyújtott támogatás a gyakorlatban egy krízisalapként szolgál olyan esetekre, amelyekben egy kisebb beavatkozással az életveszély elhárítása vagy az alapvető, biztonságos lakáskörülmények kialakítása, esetleg a lakás komfortszintjének növelése a cél” – magyarázta el Albert Kinga, a Habitat közösségi koordinátora. Az is gyakran előfordul, hogy beköltözés előtt, például leromlott szociális bérlakások felújításában tudnak segíteni.
A pár százezer forintos támogatási keretet rugalmasan, építőanyagra és munkadíjra is lehet fordítani, így a beépítést nagyon sokszor az ügyfelek végzik el. A támogatott beavatkozások skálája nagyon széles, de egyértelműen a nyílászárók cseréjét és a tetők javítását jelölik meg leggyakrabban a pályázók. A TÁMASZ program első három évében 59 háztartás, vagyis csaknem 300 ember részesült támogatásban – a felújításokat elsősorban vállalati adományokból finanszírozta a szervezet.
Az újpesti önkormányzat által vezetett, EU-s forrásból megvalósuló városrehabilitációs projektben egy habitatos szociális munkás csapat támogatja a folyamatot. Az infrastrukturális beruházásokkal többek közt egy úgynevezett „krízistömböt” bontottak le, bérlakásokat újítottak fel és építettek. Az adósságkezeléstől kezdve a költözésekkel kapcsolatos ügyintézéseken át, a közösségi programok szervezéséig számos feladatot látnak el a szociális szakemberek. Emellett kiemelten fontosnak tartják, hogy a lakók érdekeit és igényeit is folyamatosan eljuttassák az önkormányzati intézmények felé.
László Johanna szociális munkás, a Habitat korábbi munkatársa foglalta össze a kiadvány egyik legfontosabb kijelentését: „Rendkívül alulfinanszírozott a szociális rendszer Magyarországon, ezek a projektek alapvetően innovációra kellene, hogy szolgáljanak, nem a szolgáltatások folyamatos fenntartására. A lakhatási krízist nem lehet projektekkel megoldani, a magyar államnak kellene rá forrásokat szánnia.”
A két esettanulmány, valamint a számos szakpolitikai megállapítást és javaslatot megfogalmazó fejezetek bizonyítják, hogy rengeteg olyan tapasztalat halmozódott fel a lakhatással foglalkozó civil szervezeteknél, amelyre építeni lehetne. A nagyszabású, államilag támogatott, szociális felújítási programok elindítása nem várhat, meg kell akadályozni, hogy egyre több ember éljen méltatlan lakáskörülmények között – hangsúlyozzák a közleményben.
