„Az amerikai történet rólunk is szól”
A magyar miniszterelnök folyamatosan nyerésben van. Legalábbis ezt igyekeznek elhitetni immár rendszeres péntek reggeli rádiós szózatai.
Sokan úgy vélik, Orbán Viktor már nincs teljesen tisztában saját és országa helyzetével, emiatt (is) kényszerpályán mozog, ami persze igaz lehet. Ám hallgatva magabiztos fejtegetéseit, hívei azt érzékelhetik, hogy még mindig uralja a bel-, sőt a külpolitikát is, tehát nincs itt semmi látnivaló (business as usual, vagyis az üzlet szokásosan megy tovább).
A látszat pedig – amiről tudjuk, gyakran még a valóságnál is fontosabb – időnként ezt támasztja alá. Az egyik legjobb példa erre a kormányfő hozzáállása az orosz-ukrán háborúhoz. Hiszen régóta mondja, hogy ennek a harctéren nincs megoldása, tárgyalni kell róla, mégpedig elsősorban az amerikai és az orosz elnöknek. Az ukránok feje felett, persze. Eddig azért volt nyerésben, mert ő a béke – na jó, a tűzszünet – legfőbb szószólója, csak hiába, mert az európai államok többsége háborúpárti, Trumpnak meg még nem jött össze, amit korábban megígért. De lám, érdemes volt várni – ld. még: a jó elnyeri jutalmát –, mert most már létrejött a csúcstalálkozó Putyinnal, hát nem megmondta Orbán, hogy ez lehet a megoldás!
Így aztán még egy lépéssel tovább is mehetett a béke nagy barátja, ezzel pedig újra egyet belerúghatott a tesze-tosza brüsszeli vezetésbe. Azok ugyanis – így a magyar miniszterelnök – hagyták, hogy az Európát érintő kérdésekről nélkülük beszéljenek. Ideje lenne tehát, hogy most már ők is tárgyaljanak Moszkvával, ne maradjanak ki a békefolyamatból. „Ha Európa a saját maga kezében akarja tartani a jövőjéről szóló döntéseket, akkor nem teheti meg, hogy sértett kisgyerekként, durcás kisgyerekként ül otthon, és kígyót-békát kiabál az oroszok elnökére, hanem úgy kell viselkedni, ahogy a diplomácia szabályai megkövetelik.” Innen, Budapestről, azt üzenjük, felejtsük már el, hogy az agresszor megtámadta a szomszédját, meg azt is, hogy folyton fenyegetőzik, ne legyünk már finnyásak, ha tényleg békében akarunk élni.
Zárójel, de nagyon is idetartozik, hiszen világos magyarázatot ad Orbán Viktor szavaira a másik Orbán, vagyis Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatójának legfrissebb interjúja. Amelyben kifejti, hogy „ebben az egyre inkább polarizálódó világban Magyarország nem csatlakozik automatikusan egyetlen tömbhöz sem”. Mit nekünk, hogy Magyarország a NATO és az Európai Unió tagja. Az Orbán-kormány ugyanis a magyar érdekek mentén fordul mind a Kelet, mind pedig a Nyugat felé. „Külpolitikánk a nemzeti érdekeken nyugszik. Nem vagyunk sem orosz-, sem ukránpártiak; magyarpártiak vagyunk” – jelentette ki Orbán Balázs, aki egyúttal azt állította, hogy főnöke a magyar nép érdekeit képviselve kormányoz.
De vissza Viktorhoz, akit pénteki szózatában még mindenképpen reagáltatni kellett – noha túllépték az időt – egy amerikai hírre is. Nyilvánosságra került ugyanis egy különleges ügyész jelentése, miszerint a 2016-os elnökválasztási kampányban a demokraták – a Soros-alapítványokkal közösen – nem létező orosz kapcsolatokkal próbálták lejáratni Donald Trumpot. Ez alkalmat adott a miniszterelnöknek, hogy újra szóljon néhány „jó szót” a Soros-birodalomról, valamint az általa fizetett médiáról. Micsoda botrány, hiszen hazudoztak (ilyesmi a jelenlegi magyar hatalommal elő nem fordulhatna). De ezzel még nincs vége: a Soros-alapítvány itt van, a dollármédia itt van, az amerikaiak itt voltak egy darabig, most helyettük itt van Brüsszel – mondja Orbán Viktor. Majd kiderül, az egészet csak azért hozták szóba, hogy újra figyelmeztethessék a gyanútlan magyar választókat, Magyarországgal szemben folyamatosan építenek föl dezinformációs kampányokat. A cél pedig az, hogy „végső soron végre sikerüljön egy brüsszeli kormányt hatalomra juttatni Magyarországon is. Az amerikai történet rólunk is szól.”
Mindebben semmi meglepő nincs, eddig a szokásos mantra, tessék óvakodni a Tisza Párttól és egyáltalán, az ellenzéktől. Ám akkor a bátor mikrofonállványnak még meg kell érdeklődnie, hogy van-e valami teendő ezzel kapcsolatban. A válasz: „van, de ezek komolyabb dolgok annál, semhogy fél percben beszéljek róluk”. Itt a vége, amikor kezdődhetne egy valóban érdekes beszélgetés. Mire tetszik gondolni? Már tetszett is valamit lépni? Vagy csak üres fenyegetődzés az egész? Netán összefügg azzal a tusványosi előadásban elhangzott kitétellel, miszerint „nem engedjük kormányra a DK-t és a Tiszát”? És hogyan nem engedjük?
Már összeállt a mesterterv, hogyan maradjon továbbra is nyerésben Orbán Viktor?
