Az egészségügyben elsősorban a betegek érdekét kell figyelni
„Lépésről lépésre fogjuk tudni azokat a folyamatokat megállítani és visszafordítani, amelyek ahhoz a szomorú helyzethez vezettek, ami ma az egészségügyben zajlik” −- mondja Szelényi Zoltán, az orosházi Dr. László Elek Kórház traumatológus főorvosa. Az orvos-közgazdász, az MSZP egészségügyi tanácsadója szerint egy több évtizeden át „lerohasztott” rendszert nem lehet egyik pillanatról a másikra megjavítani, ahogy az utóbbi tíz évben végrehajtott nagyon káros beavatkozásokat sem lehet egyik pillanatról a másikra jóvátenni. Most el kell indítani a folyamatot. Ennek az első két lépése az egészségügyi minisztérium felállítása, és a szolgálati jogviszony visszavonása.
– Az egyesült ellenzék szerdán mutatta be az egészségügyi programját. Ön szerint mi az, amiben alapjaiban különbözik a jelenlegi egészségügytől?
– Alapvető különbségek vannak a jelenlegi helyzet és az ellenzék egészségügyi programja között. A legfontosabb, hogy az ellenzék önálló egészségügyi minisztériumban gondolkozik. Bebizonyosodott ugyanis, hogy ebben a fajta „megaminisztériumban”, amiben − mint egy franciasalátában – minden bele van vágva, nincs megfelelően reprezentálva az egészségügy. Ennek véget kell vetni, és az egészségügynek valódi képviseletet kell a kormányban biztosítani! A másik nagyon komoly különbség az – és ebben minden ellenzéki szakértő egyetért −, hogy a szolgálati jogviszonyról szóló törvényt vissza kell vonni. Természetesen a bérrendezés eredménye megmaradna, sőt, jótékony hatását még ki is terjesztenénk: például a szakdolgozók bérét is megemelnénk. Azokat a kitételeket azonban, amelyek hátrányosan érintik az egészségügyi dolgozókat, mi eltöröljük. Ezek a következők: a kirendelhetőség, a szabadságok csökkentése, a másodállások korlátozása, vagy például az, hogy a rendőrségi dolgozókhoz hasonlóan, az egészségügyi dolgozók is megbízhatósági eljárás alá vonhatók, vagyis, titkosszolgálati eszközökkel megfigyelhetők. Úgy véljük, ezeket a hátrányos intézkedéseket meg kell szüntetni. Értelmetlenek, és káros hatásuk van az amúgy is óriási szakemberhiánnyal küzdő egészségügyre. Az egészségügyi dolgozók megbízhatósági eljárás alá vonhatóságával kapcsolatban egyébként személyesen alkotmánybírósági beadványt is írtam.
– Ennek a sorsáról már tudunk valamit?
– Az Alkotmánybíróságtól még a nyáron kaptam egy levelet, amelyben az állt, hogy befogadták az alkotmányjogi panaszomat. Azóta mély csend van. Én azért nagyon örülnék, ha még a választások előtt elismerné az Alkotmánybíróság, hogy a megbízhatósági eljárás alá vonhatóság az egészségügyi dolgozókkal szemben indokolatlan és aránytalan rendelkezés.
– Az ellenzék programjában mi az, ami magát a szakmát vinné előre, és mi az, ami a beteget hozná jobb helyzetbe?
– A kettő összefügg. A szakma a betegekért létezik. Ha a dolgozók munkafeltételei javulnak, és az intézmények jobb körülmények között működnek, akkor az a betegeknek is jó, és elsősorban a betegek érdekét kell az egészségügyben figyelni. Egy több évtizeden át „lerohasztott” rendszert nyilván nem lehet egyik pillanatról a másikra megjavítani. Az egészségügyi reform kapcsán évtizedes távlatban kell gondolkodni, hiszen nem lehet egyik percről a másikra visszapótolni az egészségügyből eltávozott szakembereket, nem lehet pillanatok alatt csillogó-villogó, modern intézményekké varázsolni a lepukkant kórházakat. De főként a struktúrában, az utóbbi tíz évben végrehajtott nagyon káros beavatkozásokat, nem lehet egyik pillanatról a másikra jóvátenni. Most el kell indítani a folyamatot. Ennek az első két lépése a már említett egészségügyi minisztérium felállítása, illetve a szolgálati jogviszony törvény visszavonása. Emellett rengeteg lépést kell tenni az egészségbiztosítás és az egészségbiztosítási felügyelet helyreállításától kezdve, a járványkezelési hálózat újraépítésén keresztül, az ÁNTSZ helyreállításáig. El kell végezni a háziorvosi alapellátás rendszerének, ehhez kapcsolódóan pedig a sürgősségi ellátásnak és az éjszakai ügyeleti rendszernek az újragondolását. Ezek akcióterv formájában tulajdonképpen még nem kristályosodtak ki. Az ellenzéki szakértők egyetértenek a fő irányokban, de folyamatosan történik a finomhangolás, és azt gondolom, mire jövőre föláll az új egészségügyi minisztérium, az akcióterv is rendelkezésre fog állni. Lépésről lépésre fogjuk tudni azokat a folyamatokat megállítani és visszafordítani, amelyek a jelenlegi szomorú helyzethez vezettek. Mindez a mai Magyarországon a népegészségügyi adatokban, a különböző krónikus, daganatos, szív-érrendszeri betegségek statisztikai mutatóiban fájdalmasan megmutatkozik. Nem lesz könnyű dolga az ellenzéknek ebben – ahogy sok másban sem.
– Tulajdonképpen milyen állapotú egészségügyet hagy maga után a jelenlegi kormány?
– Nyugodtan merem állítani, hogy az ellátás rendszerszinten nem működik. Onnantól kezdve, hogy nincsenek tisztázva a betegutak, 500-600 háziorvosi praxis betöltetlen, szinte már nincs kórházi szakma, amiben orvosok és szakdolgozók tekintetében ne beszélhetnénk létszámhiányról, nem szólva a műszerpark, a kórházak, a rendelőintézetek állapotáról, amiben több évtizedes lemaradásunk van. A rendszer működőképességének megtartása mellett, ezt kell fokozatosan átalakítani. Ahhoz, hogy ezt megtehessük, nagyon fontosnak tartom, hogy minél többen csatlakozzanak a közös ellenzék támogatóihoz. Bár nem közvetlenül a témához tartozik, de azt is lényegesnek tartom, hogy minél többen támogassák az egyesült ellenzék népszavazási kérdéseit az aláírásukkal. Tavasszal pedig minél többen menjenek el, és szavazzanak az ellenzéki összefogásra. Mert ez az alapja annak, hogy az országban pozitív változások induljanak el, és végre jó egészségügyünk, jó oktatásügyünk legyen. Egy takarékos és működő állam kell. Olyan, amely a társadalmi szerződés szerint azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a közrendtől a jogérvényesítésig nyújtania kell, az állampolgárainak valóban megfelelőképpen biztosítja.
