Az élelmiszerpazarlás elleni törvény a magyar fogyasztónak tízmilliárdjába kerül majd

Vámos György szerint a történet lényege az, hogy az állam az élelmiszermentésnek egy új csatornáját hozza létre. Már ma is létezik egy, amit az élelmiszerbank szervez. Emellett nagyon sok kétoldalú kapcsolaton keresztül nagyon sok cég adományoz élelmiszert. Ebben a tekintetben semmiféle újdonságról nincsen szó, csak arról, hogy a jövőben ebbe belép egy állami csatorna is.

Az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára arra a kérdésre nem tudott válaszolni, az új törvény miért csak a 100 milliárd forintnál nagyobb bevételű élelmiszer-áruházakat célozta meg. Szakmai oldalról nézve azt véli a fő oknak, hogy ezek koncentráltan, szervezetten forgalmaznak nagy mennyiségű élelmiszert.

Vámos György elmondta, mivel egy új dologról van szó, először is fel kell mérni, hogy mi a helyzet és az mit jelent. Az élelmiszereknél kétféle lejárati határidő van, fogyaszthatósági és minőségmegőrzési. Az a kérdés tehát, hogy egy cégnél mely termékek esnek bele a minőségmegőrzési határidőbe. Ez egyszerűen megállapítható. Az már kevésbé, hogy ezek közül eddig mennyi maradt meg. Bár a cégek pontosan vezetik a hulladék-ügyeiket – az „élemiszer-kukázásnak” megvannak a szabályai –, most azt kell pontosan fölmérni, melyik termékkör eshet ebbe elvileg bele. Nyilván mindent el fognak követni annak érdekében, hogy minél kevesebbet érintsen. Ez még egyezik is a kormányzati céllal, hogy minél kevesebb élelmiszer maradjon meg, minél kevesebbet pazaroljunk. Lehet adományozni ingyen, de az élelmiszer megsemmisítése még pénzbe is kerül. Mindenki arra törekszik tehát, hogy minél kisebb legyen a vesztesége. A kormányzati cél másik ága, hogy a maradék élelmiszert, ha még lehet, adományozzák el.

Tárgyszerűen értékelve, tehát ma még csak az a biztos, lesz egy új csatorna, de, hogy az milyen széles, még nem világos. Nem véletlen, hogy bár az új jogszabály február elsején lép hatályba, de az Országgyűlés az első élelmiszerpazarlás-ellenes, élelmiszermentési terv elkészítését – tudva, hogy ez időigényes munka –, csak május 31-től írja elő. Vagyis a törvény több szakaszban lép életbe, május 31-ig pedig mindkét oldalon fölkészülnek rá.

Ez nem egyszerű feladat, mert nem csak arról van szó, hogy a kereskedelmi cég felajánlja adományozásra a terméket, a másik oldalon ki kell építeni egy hálót, amelyik azt elfogadja. Ezért szükséges a hosszabb felkészülési idő.

A törvényt, amelyet hétfőn nyújtott be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, és kedden már szavaztak is róla, 24 óra alatt módosult is. A jogszabály ugyanis csak arra a termékre vonatkozik, aminek a minőségmegőrzési ideje 48 óránál hosszabb. Ha az első verzió maradt volna meg, az szinte lehetetlenné tette volna, hogy az érintett üzletekben pékárukat értékesítsenek.

Raskó György agrárközgazdász, az Antall-kormány államtitkára viszont az új jogszabály egy másik aspektusára hívta fel a figyelmet. Úgy fogalmazott, ilyen törvény a világon nincs még egy. Emlékeztetett rá, nem először hozott hasonló rendszabályt az Orbán-kormány a multinacionális kiskereskedelmi láncok ellen, de eddig mindig ők győztek. Azok a magyar tulajdonú kereskedők, akiket védeni próbáltak, mind rosszabb és rosszabb pozícióba kerültek. A multikkal vívott harcból eddig száz százalékban a multik jöttek ki győztesen. Raskó György úgy gondolja, most is ez történik. A fő problémának azt látja, hogy a törvény alkotmányellenes. Nem hiszi, hogy kötelezni lehet az érintetteket, hogy a lejárathoz közeledő árukat legálisan átadják egy – akár egy állam által kitalált – homályos szervezetnek. Szerinte ehhez az Alkotmánybíróságnak még lesz egy-két szava, de ha a testület át is engedi, akkor a multik ehhez különösebb gond nélkül alkalmazkodni fognak. Ennek viszont költségei lesznek. Erre plusz személyzetet kell fölvenniük, mivel a raktárkészlet-kezelés rengeteg adminisztrációval jár, plusz odafigyelést igényel, ami mind pénzbe kerül. A közgazdász-szakember úgy becsüli, hogy ez az egész gyakorlatilag évente olyan 4-5 milliárd forintba kerül majd a multiknak.

Ezt pedig valakinek meg kell fizetnie. És természetesen a magyar vásárló lesz az, akin ezt a költséget be fogják hajtani. Miután azonban a nemzetközi láncok mindegyike olcsóbb, mint bármelyik magyar üzlet, ezért még akkor is olcsóbban meg lehet náluk venni a termékeket, ha pár tized százalékkal emelik is a fogyasztói árakat. Vagyis aligha lehet ezzel a magyar érdekeltségű üzletekbe vinni a vásárlókat.

Egyébként azt is a vásárlók fizetik meg, hogy a nagy láncok kiskereskedelmi adójának legfelső sávjában változik a kulcs, az eddigi 2,5 százalék helyett a jövőben 2,7 százalék lesz. Ez az Aldi, az Auchan, a Lidl, a Penny Market, a Spar és a Tescó költségnövekményébe minden további nélkül belefér, esetleg kevesebb lesz az akció. Az szinte biztos, hogy a lejárat előtti akciók nagyon visszaszorulnak majd. pedig ezekre az utóbbi időben már nagyon sok magyar vásárló számított. Ezzel tehát ugyancsak az ő zsebükből vesz ki az állam pénzt.

S, hogy miért megint ez a külföldi élelmiszerláncok elleni támadás? Raskó György szerint négy hónappal vagyunk a választások előtt, és – mint fogalmazott – az érzelem az mindig fontosabb, mint az értelem. A „magyar szabadságharcos” gondolatokat dédelgető egyének most örülni fognak, hogy a kormány jól odavágott a multiknak. A haszon azonban mindössze annyi, hogy ez jót tesz a jelenlegi hatalmat támogatók lelkének. Ami persze – fűzte hozzá – Magyarországon hatásos, mert bizonyos dolgokról a magyarok inkább érzelmi alapon döntenek. Az értelmi alapú döntés általában jóval kevesebb.

A Fidesz parlamenti képviselőinek egyoldalú támogatása és a kormány döntése következtében – ha még az adóvonzatot is hozzátesszük –, a magyar fogyasztónak tízmilliárd forint nagyságrendű többletkiadása lesz – mondta Raskó György, aki biztosnak tartja, hogy ezt a kiadást nem a multik fogják lenyelni. Így a magyar fogyasztó fizeti meg. Ezt az ellenzék is nyugodtan kimondhatja. Már csak azért is, mert nem először fordul elő ilyen a kiskereskedelem történetében.