Az először szavazók generációját nem igazán szólította meg a politika

Az első szavazók a bevásárlókocsinál használható érmet kaptak ajándékba. Ennek történetét Tóth Zoltán választási szakértő mesélte el a Hírklikknek. Ő a Belügyminisztérium alá tartozó Országos Választási Iroda vezetője volt 1990-től 1999-ig. Mint mondta, ő volt az, aki az 1990-es első szabad választásra megegyezett a Magyar Nemzeti Bankkal, hogy az akkori százforintos érme egyik oldalára nyomják rá a Parlamentet, a másik oldalára pedig azt, hogy „Első Szabad Választás 1990”. Ez volt az, amit minden első szavazó akkor megkapott. Ami számára érdekesség, hogy a múlt héten az egyik bevásárlóközpontban felismerte, és megállította őt egy hölgy, aki elmondta neki, ő még mindig őrzi az első választó érmét. Beszélt arról is, milyen hálás, hogy annak idején ezt ő is megkaphatta. Tóth Zoltán hozzátette: „persze ebből azonnal kiszámoltam, hogy a hölgy hány éves, ha ugyanis ’90-ben 18 éves volt, akkor ez nem egy bonyolult számítás”. Később emléklapot kaptak az első szavazók – fűzte tovább a történetet Tóth Zoltán –, a mostaniak meg egy bevásárlókocsiba való zseton. Ez mutatja a különbséget. Az infláció elvitte a 100 forintnak az értékét, most pedig minden második vállalat ilyen zsetont ad szóró ajándékként a dolgozóknak meg a vevőknek. 

Hegedűs Kristóf középiskolásként először szavazott. Mint mesélte, az élmény „keserédesnek mondható. Egyrészt – és ez az édes része –, hogy már tudom gyakorolni a szavazói jogomat. A keserűség pedig azért bukkant fel, mert amikor az ember végignézett a különböző listákon, gyakorlatilag nem igazán talált olyanokat, akik megszólították volna az én generációmat. Karácsony Gergelynek volt egy első választó bulija a Szabadság hídon, de országos politikai, vagy EP-parlamenti szinten nem igazán történt meg a fiatalok mobilizációja. Ez volt az egyik elszomorító dolog, illetve a szavazókörön belüli demográfiai helyzet.” 

Hegedűs Kristóf egy csepeli kertvárosban lakik, amit a ’60-as években parcelláztak föl a Csepel Művek dolgozóinak, és egy-két generáció lakott végig ott. Amikor a ’90-es években megszűnt a munkalehetőség, a fiatalok „kivándoroltak” onnan, és gyakorlatilag ma már egy „Tescogazdaságos Rózsadombként” működik. Azok az újgazdagok költöznek oda, akik még Budapesten, de zöld területen akarnak élni, és maradtak az 50 év fölöttiek. Nagyon sok idős ember él ott. „Most is, amíg benn voltam a szavazókörben, két mozgó urnát is kérvényeztek egészségügyi okok miatt, mert annyira leromlottak egészségileg, hogy el sem tudtak jönni az iskoláig”.  

Hegedűs Kristóf számára egy percig nem volt kérdés, hogy részt vesz-e a szavazáson. Azt mondta, 2022-ben lelki beteg volt attól, hogy miután 2004 szeptemberében született, a választások idején így még nem töltötte be a 18. születésnapját, így néhány hónap miatt akkor nem tudott elmenni voksolni. Hiszen aktivistaként tüntetéseken addig is kifejezte gondolatait a politikáról. Most, hogy ennek a törvényes útját is ki tudta használni, egyáltalán nem is volt kérdés, hogy elmegy-e szavazni. Arról azonban egyáltalán nincs meggyőződve, hogy a korosztálya is így vélekedik erről. Úgy véli, hogy a korosztálya legnagyobb része demotivált, nem látja az értelmét annak, hogy politizáljon. Sőt nem is volt felvilágosítva a lehetőségekről, „bár ez csak egy erős tipp, de nem nagyon hiszem, hogy akár az osztályomból a szavazásra jogosultak felénél többen szavaznának”. Bár az érettségi előtti utolsó pár napban beszélgettek a választásról, de a társai nem tudták, „hogyan fog ez az egész kinézni, egyáltalán mire való a szavazás”. Ő ugyan megpróbált lobbizni az egyik tanárnál, hogy legyen egy pici szavazási felvilágosítás, „de sajnos az érettségire való fölkészülés miatt, idő hiányában elment ez a lehetőség”.  Akit a téma egyáltalán érdekelt, azzal ő szívesen beszélgetett a szünetekben, de az kevésnek bizonyult. 

Persze, az először szavazóknak járó kis medált, a zsetont, aminek az egyik felén az európai uniós zászló, a másik felén egy magyar zászló van, ő is megkapta. Bár szokott bevásárolni járni a család számára, ez a medál az alapvető funkcióját valószínűleg nem fogja betölteni, a bevásárlókocsikhoz ugyanis mindig van nála apró. Ezt a medált nem fogja erre használni. Egyelőre vitrinbe tette, és majd szerez valami kis díszpárnát hozzá, hogy emlékként megmaradjon. 

Kiss Gergő, az Egységes Diákfront elnöke végzős középiskolásként szintén az először szavazók táborába tartozik. Mint mondta, nagyon jó érzés volt részt venni élete első szavazásán. Főleg azért, mert egyáltalán nem voltak benne ezzel kapcsolatban kérdőjelek, „hiszen a diákmozgalomban való részvétel, ha másra nem, arra jó, hogy az ember elég tájékozott legyen ahhoz: ne a fülkében döntsön”. Ő már eleve úgy ment szavazni késő délelőtt, hogy döntött, kire adja a voksát. „Egyébként nagyon rendesek voltak a szavazatszámláló bizottsági tagok is, mert abban a szavazókörben, ahol voksoltam, én voltam az első „első választó”. A bizottsági tagok azt hitték, már eggyel sem fognak találkozni, úgyhogy határozottan örültek nekem”. 

Az, hogy ezen a szavazáson részt vegyen, Kiss Gergő számára sosem volt kérdés. Mint mondja: „már a választókorúságom előtt is követtem a politikát annyira, hogy eldöntsem, ha lehetőségem adódik, akkor egyből megyek szavazni, ez ne is legyen kérdés.” Egyébként szerinte egy demokráciában alapvetően a száz százalékos részvétel – az, hogyha mindenki élne a szavazati jogával – lenne az egyetlen elfogadható dolog. Természetesen azt is megérti, ha valakinél a kiábrándultság olyan szinten van, hogy nem megy el szavazni, de nála ez sosem volt kérdés. Szerinte ugyanis minden egyes szavazat rengeteget számít, hisz' voltak már arra példák, főleg az önkormányzati választáson, hogy 4-5 szavazat döntött arról, ki győzött. 

Ő is megkapta az első szavazóknak járó zsetont, amit biztosan föl is fog tenni a kulcstartójára, és megy majd azzal vásárolni is. Bár dátum, meg az, hogy első választó, nincs az érmére írva, „de nem baj, én fogom tudni” – fűzte hozzá Kiss Gergő.