Az ember, aki sohasem vetemedne mások véleményének elhallgattatására
„Mi sohasem vetemednénk arra, hogy elhallgattassuk azokat, akiknek más a véleményük, mint nekünk.” Emlékeznek erre a mondatra? Orbán Viktor mondta ezt a parlamentben a Sargentini-jelentés vitájában. Ehhez képest ma huszonegy éve, 1998. október elsején már nem volt Kurír. Előző nap, szeptember 30-án (akkor szerdára esett) jelent meg a lap utolsó száma. A megszűnés tágabb előzménye, hogy 1998-ban kormányváltás volt Magyarországon. Orbán Viktor lett a miniszterelnök, aki már akkor sem lelkesedett a szabad, tőle független sajtóért.
A közvetlen előzmény pedig az, hogy a lap szeptember 30-án cikksorozatot harangozott be az olvasóinak: oknyomozó riporterei az akkori (és mostani) belügyminiszter, Pintér Sándor, valamint a sajtóban csak bombagyárosnak nevezett Dietmar Clodo üzleti kapcsolatairól ígért cikksorozatot. Ez az írás volt az utolsó csepp a pohárban, a cikksorozatnak csak az első része jelenhetett meg.
A szakmai körökben minőségi bulvárlapnak nevezett Kurírnak utolsó éveiben a Postabank volt a tulajdonosa. A Postabank akkor már döntően állami tulajdonban volt, így Orbán miniszterelnök utasíthatta a menedzsmentet, hogy szüntesse meg az újságot.
A lapot kiadó P&B Média nevű céget akkor Németh Péter vezette, őt bízták meg azzal, hogy jelentse be: megszűnik a Kurír. Ő azonban ezt nem vállalta, ezért lemondott posztjától. Így végül a Postabank egyik vezető munkatársa, bizonyos Kőhalminé (van-e ki e nevet még ismeri?) hívta össze a szerkesztőséget szerdán, a kora délutáni órákban és közölte a munkatársakkal, hogy másnap már nem lesz az újság.
Mindez csak ujjgyakorlat volt a részéről a későbbi „csínyeihez”: a Népszabadság, majd a Magyar Nemzet bezárásához.
Amikor Orbán valamit mond, mindig jusson eszünkbe, hogy olyan embert hallgatunk, aki sohasem vetemedne arra, hogy elhallgattassa azokat, akiknek más a véleményük, mint az övé.
