Az EU képtelen megállítani Orbán támadásait

A CEU önkényes száműzése Magyarországról az Európai Unió két realitására világít rá: az uniónak viszonylag csekély a hatalma arra, hogy megvédje a tömb polgárainak nem gazdasághoz fűződő jogait, és a vezető európai politikusokban nincs meg az akarat, hogy megállítsák az olyan autokratákat, mint Orbán Viktor magyar miniszterelnök. Ezt a 157 országban jelenlévő Project Sydicate oldalán megjelent véleménycikkében írta Bruszt László, a CEU politikatudomány-professzora, aki az egyetem megbízott elnök-rektora volt 1996-97-ben. 

A Magyarországról elűzött CEU november 15-én nyitotta meg új kampuszát Bécsben. A magyar kormány ugyanazon a napon újabb stadiont nyitott meg. Amint az előre látható volt, a kormány ellenőrzése alatt álló magyar sajtó a CEU távozásával nem foglalkozott. Ám az EU vezetőinek többsége is fülsiketítően és elbátortalanító módon hallgatott. Az EU kulcsfontosságú szereplői az idők folyamán valamilyen formában kinyilvánították szolidaritásukat a CEU-val – írta Bruszt, aki erre számos példát hozott fel.

Michael Ignatieff elnök-rektor kapott némi támogatást az EU-tól, amikor a bizottság eljárást indított Budapest ellen az Európai Bíróságnál a Lex CEU miatt, majd amikor az Európai Néppárt felfüggesztette a Fidesz tagságát – habár a felfüggesztés oka a Juncker elleni támadás volt, de a megfogalmazott követelések között szerepelt a CEU helyzetének tisztázása is.

Végül azonban a magyar kormány nem „tisztázott” semmit, mi több, Orbán a CEU kiszorításával precedenst teremtett más, hozzá hasonlóan gondolkodó vezetők számára is.

Jellemző módon, a bécsi kampusz megnyitása után öt nappal Budapest és Varsó megvétózta az EU-ban azt a tervezett határozatot, amelynek értelmében a bizottság évente jelentést készített volna a tagállamok jogállamisági helyzetéről. Az Orbán-kormány esetében a CEU elüldözése csupán egy a magyar állampolgárok politikai- és szabadságjogai ellen intézett támadások közül. Ilyen módon az EU alapvető intézményi egyensúly-hiányát mutatja, hogy képtelen megállítani Orbán támadásait az igazságszolgáltatás függetlensége, valamint az akadémiai és médiaszabadság ellen. Az EU szankcionálhatja a tagállamokat a gazdasági szabadságjogok korlátozása miatt, és az amerikai szövetségi kormányhoz képest nagyobb lehetőségekkel rendelkezik arra, hogy rákényszerítsen a tagállamokra bizonyos pénzügyi és gazdaságpolitikákat. Viszont gyengék a felhatalmazásai arra, hogy megvédje a polgárok jogait.

Másrészt a CEU sorsa a magyar állam további jogsértéseivel együtt azt mutatja, hogy az európai politikusok körében hiányzik az akarat, hogy megfékezzék az Orbánhoz hasonló autokratákat. Az Európai Néppárt tagszervezetei talán megvetik Orbánt és azt, ahogyan újjáéleszti a szuverenitás szovjetkori értelmezését. Ám amint Daniel R. Kelemen a Rutgers egyetem jogász professzora érvelt, az Orbán biztosította szavazatokból származó nyereségen messze túltesz a megítélésük romlása, amelyet Orbán támogatása okoz. Túl ezen, a tömb konzervatívabb erőit szolgálja Orbán makacs ragaszkodása ahhoz, hogy a nemzeti kormányok közötti zárt ajtók mögötti alkudozásból álljon az unió döntéshozatala.

Orbán attól tart, hogy az európai szövetségi politika, és ezen belül az Európai Parlament legitimációjának és felhatalmazásainak növelése olyan követeléseket hozhat, hogy az EU a polgárok jogainak szélesebb körét védje, és ezzel megfosztaná Orbán rezsimjét az EU-szintű védelemtől. Az európai konzervatívoknak – akik többségükben az Európai Néppártban tömörülnek – a politikai föderalizmus felé vezető bármely lépés csúszós lejtőt jelent a „transzfer unió” felé. Attól tartanak, hogy a tagállamoktól –amelyek ma is megosztják a szuverenitást a gazdasági ügyekben – esetleg megkövetelhetik, hogy osszák meg az 500 milliós piac fenntartásának kockázatait is. Orbán Brüsszel elleni támadásai nyűgösek lehetnek, de az „Európai Egyesült Államokkal” szembeni ellenségessége elősegíti a szuverenista ügy újjáélesztését, és az európai konzervatívok domináns helyzetének megerősítését.

A CEU kikényszerített távozása Magyarországról szomorú és veszélyes epizód, és ha az EU nem száll szembe az Orbánhoz hasonló autokratákkal, és nem lát hozzá polgárai jogainak jobb megvédéséhez, akkor nem az utolsó ilyen eset lesz – írta a Bruszt László.