Az EU szemszögéből vérlázító Orbán találkozója Putyinnal

Nem volt váratlan, ám ennek ellenére mellbevágó volt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök kétoldalú tárgyalást folytatott Vlagyimir Putyinnal, Oroszország elnökével. Ezt Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnöke közölte az MTI-vel, hozzátéve: a két vezető egyeztetett a magyar-orosz együttműködésről a gáz- és olajszállítások, valamint a nukleáris energia területén. Orbán Viktor a béke fontosságát hangsúlyozta. Kifejtette: az egész kontinens, így Magyarország számára is kulcsfontosságú, hogy legyen vége a menekültáradatnak, a szankcióknak és a harcoknak – ismertette a közleményben Havasi Bertalan.

Persze a miniszterelnök sem hagyta ki a „ziccert”; a Facebook oldalára feltöltött képpel illusztrált posztjában kürtölte világgá, hogy „Tárgyalás Putyin elnökkel. Európában ma mindenkit egy kérdés foglalkoztat: lesz-e tűzszünet Ukrajnában. Nekünk, magyaroknak is az a legfontosabb, hogy a szomszédunkban legyen vége a menekültáradatnak, a szankcióknak és a harcoknak!”

Az valahogy kifelejtődött mind Havasi, mind Orbán „tudósításából”, vajon ecsetelte-e a miniszterelnök Putyinnak, hogy milyen feltételek mentén lenne igazságos a tűzszünet és a béke akkor, amikor Oroszország rohanta le immár hatszáz napja Ukrajnát. Komoly fogadásokat mernénk kötni arra, hogy nem. Már csak azért is ,mert a Ria Novoszty állami hírügynökség orosz nyelvű tudósításból kiderül – köszönet a 444.hu-nak, amely kiszúrta –, hogy Orbán nem háborúnak, hanem katonai műveletnek nevezte az oroszok által Ukrajna ellen indított háborút.  Ám eltekintve ettől, milyen dolog az, hogy a magyar kormányfő, azzal a politikussal, Vlagyimir Putyinnal ül le mosolyogva a tárgyalóasztalhoz, aki ellen a világ számos országában elfogatóparancs van érvényben, s akit a világ jobbik fele háborús bűnösként tart számon? Azzal a vezetővel, aki nem kívánatos személy a Magyarországot is magában foglaló két szövetségi rendszer tagállamai számára? Dérer Miklós véleményét kérdeztük.

„Ez az eset beleillik Orbán kül- és személyes politikájába – beleillik a keleti nyitás nevezetű akármibe – és beleillik abba a szuverenitást hangsúlyozó retorikába, aminek a lényege, hogy mi nem fogadunk el senkitől utasítást, véleményeket, még azoktól a társországoktól sem, akikkel egy integrációban vagyunk” – szögezte le a külpolitikai szakértő. 

Nem is csak önmagában ez a Putyin-találkozó, amire felfigyelhet mindenki az EU-ban, hanem már maga a látogatása Pekingbe, az, hogy az egyetlen uniós vezetőként részt vesz az Egy övezet egy út program indításának a 10. évfordulójára rendezett ünneplésen – fejtegette. Emlékeztetett arra, hogy a program kritikája nagyon erősen megindult Európában, például a litvánok felmondták, s Giorgia Meloni olasz kormányfő is, aki elvben Orbán egyik legfontosabb szövetségese volna, de sem ebben, sem más kérdésekben (mint az ukrán háború kérdésében vagy az EU különféle szolidaritást igénylő döntéseiben) nem az. Ez azt jelenti, hogy Orbán megy a saját feje után, semmi szolidaritást nem vállal azokkal az országokkal, amelyekkel egy szövetségi rendszerben, integrációban van. Ez pedig elkeserítő, az Európai Unió intézményeinek a szemszögéből pedig egyenesen vérlázító – vélekedett Dérer Miklós.

Pestiesen szólva, milyen már az, hogy Orbán pont aznap ül le bájologni Putyinnal Pekingben, amikorra összehívták az Európai Tanács virtuális csúcsértekezletét a Hamász Izraellel szembeni embertelen terrortámadásaival, valamint az ostrom nyomán a Gázai övezetben kialakult tragikus helyzettel kialakítandó közös álláspont megfogalmazására? – kérdeztük. Dérer Miklós szerint ez ismét csak a magyar külpolitikának az a fajta, Ázsiát és a Keletet általában túlértékelő sajátossága, ami ezen a szinten és ilyen mértékben hangsúlyozva nem csak eleve elhibázott irány, hanem egyúttal szembemegy a saját szövetségi és integrációs rendszerünk alapjaival és döntéseivel. Ez pedig folyamatosan a perifériára teszi a magyar külpolitikát, az országot, aminek nem Orbán fogja meginni a levét, hanem Magyarország és a magyar lakosság.

Mi lehet ennek a következménye? – kérdeztük.  A külpolitikai szakértő szerint rövid távon erősödik az ellenszenv, ami a mostani helyzetben különösen kontraproduktív, hiszen a magyar gazdaság, a magyar lakosság életszínvonala nagyon is igényelné az uniós támogatásokat. Ez, és az ilyen húzások lenullázzák a Magyarország iránti rokonszenvet, ami most már a lengyelekben is meg fog jelenni Orbánnal szemben. „Nem igazán értem ezt a kivagyiságot, azt, hogy folyamatosan deklarálja Orbán, hogy mi megtehetjük, a mi külpolitikánkba senki nem szólhat bele” – fogalmazott.

„Orbánból egészen egyszerűen hiányzik a szövetségesi ethosz, a kompromisszumkészség, a másokra való figyelem” – mutatott rá, beismerve ugyan, hogy természetesen minden kormány a saját országa érdekeit tekinti elsődlegesnek, de – tette hozzá – nem abszolutizálja azt, különösen nem akkor, ha integrációban vesz részt. Ilyenkor ugyanis szövetségeseket keres, konszenzust épít, kompromisszumokat köt, s ezeket az érdekeket megpróbálja közös érdekké átváltoztatni. Kompromisszumokat a háttérben természetesen időnként Orbán is köt, de ezeket kevésbé mutatja be az itthoni híveknek – jegyezte meg. Hosszabb távon pedig mindennek az lesz az eredménye, hogy az Európai Unió túl fog lépni Orbánon, folyamatosan megkerüli majd, létrehozva a többkörös uniót – vonta le a következtetést Dérer Miklós.