Az oktatás ellenállói nem adják a jövőt
Pénteken, vagyis ma, nagy tüntetésre készülnek a Kossuth téren azok, akik eddig a pedagógusok, diákok és szülők jogaiért, és egyben az ország jövőjéért harcoltak. A résztvevők ezúttal megpróbálnak mindenkinek a lelkiismeretére hatni. Üzeneteik elgondolkodtatóak.
A Pedagógusok Szakszervezete egy Thomas Jefferson idézettel invitál az eseményre: „Amikor az igazságtalanság törvénnyé lesz, az ellenállás felelősséggé válik.”
A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete megpróbál az eszünkre apellálni: „Ballagás lesz, évzáró lesz, fáradt vagyok, már úgyis mindegy. Kifogása mindenkinek lehet. Hallgatjuk ezeket az kifogásokat rendre. Pedig arra kellene rájönni, hogy egy ma kihagyott esemény a suliban, és helyette végre kiállás jogainkért és érdekeinkért, azt szolgálja, hogy még sok-sok ballagást és évzárót ünnepelj tanítványaiddal, a gyerekek között, szeretett szakmádat gyakorolva.”
Ám mindkét szakszervezet egyetért abban, találkozzunk 17 órakor a Kossuth téren. „Többen vagyunk! - tüntetés a bosszútörvény ellen” címmel lesz tüntetés. A Tanítanék, az Egységes Diákfront szervezésében 17 órától gyülekeznek majd azok a Kossuth téren, akik egyetértenek a tüntetés szervezőinek meghívójában foglaltakkal: „A kordonkormány benyújtotta bosszútörvényét az Országgyűlésben. Álegyeztetéseken játsszák a demokráciát, de semmi lényegi változtatás nem történt! Már annyi mindent elvettek, és most még a személyi szabadságot is fenyegetik. Kiszolgáltatott helyzetet teremtenének a pedagógusoknak, átvezényelnék, a gyerekektől szándékosan elszakítanák szeretett tanáraikat. Több mint 5 000 pedagógus mondana fel, ha a törvényt megszavazzák. Ez nem családvédelem, nem is hiba, hanem bűn.
Le a bosszútörvénnyel! Nem adjuk a jövőnket! Az oktatás még mindig nemzeti ügy!”
Az Egységes Diákfront jócskán kivette a részét az ellenállásból. Nagyon sokszor a diákok adtak új és új, elszánt lendületet az ellenállásnak. Most végső próbálkozásként ők is megkísérlik megszólítani a pedagógusokat és a tanárokat is. Levelük alaposan elgondolkodtathat minden pedagógust, minden szülőt, mindannyiunkat!
„Kedves Tanárok!
Az oktatásért harcolunk, magunkért, a jövőért, de legfőképp Értetek. Most viszont mi kérnénk Tőletek valamit. Mindenki, aki eddig azért nem állt fel, hogy azzal ne okozzon kárt a diákjainak, az most lépjen előre és csatlakozzon! Nem folytathatjuk tovább úgy, ahogy eddig, biztonsági játékkal, óvatoskodással. Sajnos már nem védtek meg minket azzal, hogy megtartjátok az órákat, nehogy lemaradjunk. A mában lehet, de a jövőben semmiképp. A teljes rendszer átalakítására van szükség, mert ha ez nem történik meg, magyar gyerekek millióinak kell még majd azokkal a problémákkal szembesülniük, amivel most nekünk, ráadásul hatványozottan. Ugyanazt az elavult tananyagot kell megtanulniuk, egyre kevesebb és egyre kevésbé motivált tanártól. Ugyanazokban a leharcolt épületekben kell tanulniuk, ugyanazokkal az elavult eszközökkel, mint nekünk. Nem lehet örökké meghúzódva várni, hogy lesz majd jobb és volt már rosszabb. A csenddel, a fejlehajtással a gyerekek jövőjét veszitek el!
Szóval lépjetek! Értünk, magatokért, egy ország szebb jövőjéért.”
„Kedves szülők!
Több mint egy éve tüntetünk azért, hogy a gyermekeiteknek, így nekünk is egy jobb oktatás jusson. Több mint egy éve tüntetnek a Ti lányaitok, a Ti fiaitok azért, hogy egy szebb és jobb Magyarországon nőhessenek fel. A kérdés az, hogy mikor döntünk úgy, hogy inkább elmegyünk külföldre. Mikor sújt le minket is az az apátia, ami bennetek is szorongást kelt nap mint nap? Mikor kérdezzük meg egy könnygázas este után, hogy oké, de hol volt anya és apa?
Szülőnek lenni biztos nehéz, mi még nem is tudjuk, hogy mennyire. Megteremtitek nekünk a biztonságot, a lehetőségeket, utat mutattok, segítetek. Megdolgoztok azért, hogy esélyünk legyen egy jobb életre, mint ami nektek volt. A család biztonságát kockára tenni egy reménytelennek tűnő küzdelemért nehéz és félelmetes dolog. Megértjük, de enélkül nem megy.
Nekünk is félelmetes az első sorokban nélkületek. Félelmetes, hogy nem vagytok ott, félelmetes, hogy nem vagyunk elegen. Kérünk titeket, hogy pénteken gyertek velünk!”
Szerdán az Egységes Diákfront aktivistái elkezdték kiragasztani a pénteki tüntetés plakátjait. Azt írták: „a kordonkormány nem méltóztatott közölni, hogy mikor tervez szavazni az elfogadhatatlan bosszútörvényről, de azt tudjuk, hogy az elmélyült és elmés vitát a tervezetről pénteken tartják. Várunk mindenkit 17 órától a Parlament előtt. Fejezzük ki nemtetszésünket (értsd: nagyon, nagyon elegünk van), hogy egy ilyen törvény egyáltalán szavazásra kerülhet.
Minden tanárt, diákot, szülőt és felelős állampolgárt várunk pénteken 17 órára a Parlament elé!”
A PDSZ és az aHang közös akciója keretében az aHang felületén (https://szabad.ahang.hu/.../ne-modositsak-a-koznevelesi...) keresztül 2023 márciusától több mint 30 ezren írtak levelet a státusztörvény bevezetését kezdeményező belügyminiszternek, hogy vonja vissza a 2023. március 2-án közzétett teljes törvényjavaslatot, amely a státusztörvényt és a köznevelési törvény módosítását is magában foglalja. A tiltakozások ellenére, ezt a törvénytervezetet némi változtatással, de a leginkább hátrányos szabályokkal együtt, sőt, számos ponton még az eredetinél is hátrányosabb rendelkezésekkel „A pedagógusok új életpályájáról” címmel terjesztették be. Ilyen hátrányos rendelkezések többek között a bérautomatizmus, a kiszámítható előmeneteli és illetményrendszer hiánya, a pedagógusok, szülők, diákok kiállását büntető intézkedésekre alkalmas szabályok (tanítási év meghosszabbításának, pedagógusok átirányításának, a feladatellátásnak, ezáltal osztályok másik intézménybe történő áthelyezésének lehetősége), a nevelőtestületek döntési jogának csorbítása, a munkaterhek növelése. Ahogy arról a Hírklikk is beszámolt, szerdán minden országgyűlési képviselő az összes levelet megkapta az aHang közreműködésének jóvoltából.
Ám egyénileg is érkeztek levelek különféle célzattal.
Csabalik Zsuzsanna, egy (jelenleg még) nyugdíjból visszatanító pedagógus – Vigyikán Csaba sárospataki kolléga gondolatai nyomán – nyílt levelet írt Csöbör Katalinnak, Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye 1. számú választókörzet képviselőjének.
„Tisztelt Képviselő Asszony!
Ahogy arról már bizonyára Ön is hallott, a Magyar Országgyűlés e hét pénteken, rendkívüli ülésnapon tárgyalja a státustörvényként elhíresült jogszabályt, amely a pedagógusokat – velük az egész oktatásügyet – még reménytelenebb helyzetbe taszítja.
A kormány hazug módon sulykolja, hogy az érintett felekkel többször egyeztetve, a társadalom véleményét meghallgatva terjeszti be javaslatát.
Ha mindez valóban, érdemben megvalósult volna – nem tartanánk itt.
Nem célom, hogy pontra-pontra cáfoljam a különböző minisztériumi bejelentések visszásságait, olcsó ferdítéseit, s nem kívánok politikai vitába sem bocsátkozni önnel.
Tisztelt Képviselő Asszony!
A lelkiismeretére apellálok!
Pontosan tisztában van azzal, hogy oktatás és tanár nélkül hazánk véglegesen elhagyja azt az utat, amelyet Szent István, Széchenyi István vagy Klebelsberg Kuno jelölt ki.
Mi más közös feladatunk lehetne, mint gyermekeinkre egy boldogabb országot hagyni?
Ezért kérem, kivételesen ne engedje, hogy a pártfegyelem legyőzhesse lelkiismeretét, legyen bátorsága nemet mondani egy olyan törvényre, amely egyedül a hatalom érdekeit szolgálja.
Péntek reggel nézzen gyermekei/unokái szemébe, és gondoljon a hozzájuk hasonló kisdiákokra, akiket e törvény foszt meg szeretett tanáraitól.”
Egy tanító, Odrobina Brigitta Pintér Sándor belügyminiszternek üzent:
„Tisztelt Pintér Sándor úr!
Köszönöm, megkaptam az osztályomnak járó 5000 Ft-os könyvutalványt a jutalomkönyvekre.
Félreértés ne essék, ÖSSZESEN 5000 Ft-ot!
Szeretném megkérdezni, hogyan osszam ezt el az osztályomba járó HAT kitűnő tanulónak?
Tudja maga, mennyibe kerül egy könyv?
Ha maga sem tudná ezt elosztani, szégyellje magát az egész bagázsával együtt, hogy ennyit ér maguknak az a gyerek, aki egész évben dolgozott, és remekül teljesített!
Lehet, azért ennyi, mert az akkumulátorgyáraikban nem ők állnak majd robotként a soron?
Vagy a jutalomkönyveket is kérjük Brüsszeltől?
Várom válaszát!”
A pénteki nap eseményeihez adalékul még annyit: indoklás nélküli, rendkívüli döntéssel minden „külsős” személyt igyekeznek távol tartani a parlamenti ülésteremből akkor, amikor a kormány kérésére az Országgyűlés rendkívüli ülésen tárgyal egy sor vitatott javaslatot, így például a státusztörvényt is. A képviselőket arról értesítették: „„június 16-án az Országház-látogatás szünetel” továbbá „az Országházba és a Szabad György Irodaházba napi beléptetési engedélyt nem lehet leadni, illetve az előzetesen leadottak erre a napra nem érvényesek”.
A Kossuth tér azonban nyitott!