Az Orbán-rendszer a pénz imádatáról szól, országot, elvet is föl lehet áldozni érte

Hat évvel azután, hogy a kormány kivezette a korrupciógyanús és kevéssé sikeres letelepedési kötvényprogramot, most újra megnyitja a harmadik országból érkező tehetős befektetők előtt, hogy magyar papírokhoz jussanak. Sőt, egy új engedély is megjelent, kifejezetten vendégbefektetőknek. Nemzetgazdaságilag fontos befektetés esetén tartózkodási jogot kaphatnak, ami többszöri beutazásra, 90 napot meghaladó tartózkodásra, és a schengeni övezeten belüli szabad mozgásra ad lehetőséget. Igényelhető a vendégbefektetői tartózkodási engedély is, amely maximum 20 évre szólhat. 

A befektetések pedig akkor minősülnek nemzetgazdasági érdeknek, ha azzal az MNB által nyilvántartásba vett ingatlanalap által kibocsátott, legalább 250 ezer euró összegű befektetési jegyet szereznek meg, vagy minimum 500 ezer euró összegnek megfelelő értékű magyarországi, per-, teher- és igénymentes lakóingatlanban tulajdont szereznek. Nemzetgazdasági érdekű befektetésnek minősül az is, ha legalább egymillió euró értékben oktatási, tudományos kutatási, művészeti alkotó tevékenység támogatása céljából pénzbeli adományt nyújtanak valamely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány (KEKVA) által fenntartott felsőoktatási intézménynek (vagyis modellváltó egyetemeknek). A kérdés az, jól járnak-e vele. 

Antal Attila politológus szerint összetett a kérdés. Egy olyan gazdasági-társadalmi válságban, ahol a kormány megpróbál minden elérhető forrás után menni – aminek a hátterében nyilván az van, hogy a kormány hibájából nem érkeznek az uniós pénzek –, azért problémás az egész, mert maga a kormány keltette a bevándorlással kapcsolatos feszültséget. Ezért meglehetősen nehéz helyzetben került, hogyan lehet mégis megmagyarázni, hogy a kormány támaszkodik a bevándorló befektetőkre, a bevándorló munkaerőre. Holott az Orbán-kormány egészen idáig azt az álláspontot képviselte, hogy az ideérkezők a magyar társadalmat, a magyar munkaerőt károsítják meg. Vagyis a kormány a saját maga által ácsolt csapdába sétált bele. 

De a politológus azt az ellenzéki nézetet, propagandát sem tartja vállalhatónak, amely meglovagolja ezt a gyűlölet-propagandát. Egyszer és mindenkorra tisztázni kellene azt, hogy Európának mi a viszonya bevándorlókhoz, hiszen ezen múlik a jövője.

A politológus szerint az öregedő társadalom főleg Magyarországon okoz nagy problémát, és itt az ideje, hogy ezt a vitát gyűlöletmentesen kinyissuk. Az Orbán-rendszer önbecsapása, a társadalmat becsapó attitűdje indokolja, hogy újra ki kell nyitni ezt a kérdést, és nem egy gyűlöletpolitikai kommunikációs keretben kell beszélni róla, hanem a tények mentén, hiszen Európának igenis szüksége van a bevándorló munkaerőre – vélte Antal Attila, aki szerint nem szabad a bevándorlást a terrorizmussal azonosítani. Felidézte, egy olyan kormány ténykedik most, amely egyszerre kiált farkast a bevándorlók ügyében és elvárja a társadalomtól a munkaerőt, de rá van utalva a bevándorló munkaerőre. Ez egy lehetetlen helyzet. 

Ugyanakkor a vendégbefektetőkkel további problémák is bejönnek, mert az a kormány, amely annyira kényes a szuverenitásra, nyerészkedik a magyar állampolgárságon. Ez messze nem fér össze a kormány által kommunikált politikával. Itt ugyanis arról van szó, hogy a tehetős gazdasági bevándorló, akinek gazdasági érdekei vannak Európában, tulajdonképpen uniós állampolgárságot vásárolhat azáltal, hogy befektet Magyarországon. Ez mindenféleképpen nagyon jelentős szuverenitási, morális és szakpolitikai problémákat vet fel. Itt az említett befektetési célok ellenőrzésén túlmenően, semmilyen kontroll nincs és ez óriási probléma – mondta a politológus. 

Polónyi István közgazdász oktatáskutatótól azt kérdeztük meg, hogy jól járnak-e a modellváltó egyetemek, ha legalább egymillió euró értékben pénzbeli adományhoz jutnak a gazdag vendégbefektetőktől. A válasz az, hogy az egyetem nem biztos, hogy rosszul jár, de az ország igen. Egymillió euró elég jó pénz, de a bejelentett kötvényprogramból az nem derül ki, hogy mennyire kötött annak a felhasználása, hogy működik. Azért is elég érdekes konstrukció – tette hozzá –, hogy csak a KEKVA-sok kaphatnak, az ELTE meg a Műegyetem nem. Polónyi ezt ahhoz hasonlította, hogy az MCC-tanfolyamon végzettek sok pontot kaphatnak az egyetemi felvételinél. Jól látszik egy iszonyúan elfogult, egy direkten politizáló, egy irányba nagyon protekcionalista elven működő felsőoktatás-politika. Ez is arról szól, hogy „csak a mi kutyánk kölyke” kaphat, mert a KEKVA-sok tudják majd, kiknek kell ezt a pénzt továbbadni, mit lehet vele csinálni. 

Ilyenkor óhatatlanul az merül föl az emberben – magyarázta az oktatáskutató –, hogy azért a modellváltó egyetemek kapják, mert ott olyan emberek ülnek a vezetői székben, akik tudják, ebből a pénzből kinek kell leadni a sápot. Mint mondta, ő egy olyan városban lakik, ahol a polgármestert korábban 20 százaléknak hívták, mert mindenki tudta azt, hogy aki valamilyen beruházást akar ott csinálni, nyerni akar egy pályázaton, akkor hol kell leadni a 20 százalékot. Az ember nagyon gyanakszik arra, hogy a modellváltó egyetemeknél is erről van szó. Hozzátette, az egyetemeknek jól jön ez a pénz, bár kétségtelen az is, hogy a letelepedési kötvényes bevándorláspolitikával egyszer már megütötte a bokáját a kormány, mert olyan emberek kaptak letelepedési engedélyt, akik az EU-nak is szemet szúrtak. 

Polónyi István emlékeztetett rá, Magyarország nincs egyedül az olyan fajta bevándorláspolitikával, hogy a milliomosokat beengedi, más ország is csinálja ezt az unióban. Az persze elég gusztustalan – tette hozzá –, hogy ha egy országba mondjuk egy „mezítlábas” szírt nem engednek be, de ha gazdag, meg tudja fizetni, akkor jöhet. 

Azt is megkérdeztük a közgazdásztól, ha valaki egymillió eurót ad egy egyetemnek, akkor az illető beleszólhat-e az egyetem dolgaiba, tovább csökkentheti-e az autonómiát, illetve meghatározhatja-e az irányt. A válasz az, hogy az alapítványoknak adott pénzek általában kötött felhasználásúak. Ha az adományozottnak nem tetszik az adományozó célja, akkor az adományt nem fogadja el. Ő nem is ebben látja az erkölcstelenség lehetőségét, hanem abban, hogy miközben a szegény, nyomorult bevándorlók elképesztő froclizása folyik a kormánypropagandában, aközben a gazdag bevándorlókat a keblükre ölelik, és minden lehetőséget megadnak nekik, hogy bejöjjenek. Az pedig külön izgalmas elfogultsága ennek a protekcionista bevándorlási megvásárolhatóságnak, hogy még azt is előírják, kit kell támogatni ahhoz, hogy beengedjék.   

Vessük ezt össze a Norvég-alap ügyével, amit azért nem engedtek be, mert nem akarta a kormány embereit bevenni a pénzelosztásba – idézte fel Polónyi István, aki utalt rá, Magyar Bálint szépen leírta, milyen fajta kormányzás ez, és az teljesen igaz is. Jól látszik a banditizmus, a „haverkapitalizmus”. Ezt egyébként annak idején Horvátországra mondták, de Magyarországon is ez folyik, csak még aljasabb módon. Világosan látszik, hogy van egy ilyen fajta támogatáspolitikája, ami a felsőoktatásra is igaz, de még hosszan lehetne sorolni az ilyen politikai célkitűzéseket más területeken is. Csak az „én haverjaimnak”, Mészáros Lőrinc, Tiborcz István vállalkozásainak, a KEkVA-soknak szólnak. Ez annyira átszövi a rendszert, hogy szinte kibogozhatatlan, és már a Holdról is látszik – fogalmazott az oktatáskutató. Nem véletlen, hogy az EU nem kapkodja el a pénz odaadását. Annyira nem, hogy Polónyi szerint már Orbán és a környezete is belenyugodott abba, hogy ebből nem lesz uniós támogatás. Teljesen nyilvánvaló, hogy Orbánék nem hajlandók ebből a haveri kapitalizmusból, haveri irányításpolitikából visszalépni. Nem is látszik elmozdulás.  

Ez pedig magával hozza az egész oktatási rendszer, a felsőoktatási rendszer eltorzulását. A közoktatásban jól látszik, hogy aki valamiféle pozícióban van, magániskolába járatja a gyerekét. Ott pedig átlagban 5 millió forintos tandíjban kell gondolkozni, amit egy „mezítlábas” ember nyilván nem tud megfizetni, viszont jól látszik belőle a közoktatás kasztosodása. A felsőoktatásnál is látszik ez, mert az alapítványi egyetemek bevándorlási támogatás nélkül is nagyjából kétszer jobb helyzetben vannak, mint a nem KEKVA-sok. Közben pedig a világrangsorokban a KEKVA-sok rosszabb helyezést mutatnak, mint a nem alapítványiak. Az ELTE meg a Műegyetem lényegesen jobb helyezéssel szokott szerepelni ezeken, mint például a Debreceni Egyetem. Egyedül a Semmelweis Egyetemre nem igaz ez, amely a külföldi hallgatók nagy száma, meg a magas szintű publikációk miatt viszonylag jó helyen van. 

Polónyi István a „magyar módi” legnagyobb aljasságának azt nevezte, hogy miközben az Orbán-kormány a migráció ellen szónokol, aközben bármilyen elfogult iszlám propagandista megvásárolhatja egymillió euróért a bevándorlást, és simán alapíthat Magyarországon akár iszlám egyházat is, ha akar. Vagyis az egyik oldalon a szegényeknek nem engedik meg a letelepedést, mert védik a kereszténységet, a másik oldalon pedig pénzért mindent lehet. A pénz jól láthatóan ennek az Orbán-rendszernek mindene, ez a pénz imádatáról szól. Itt pénzért mindent lehet, még országot, elvet is feláldozni – mondta Polónyi István.