Az ország már érti, de a kormány még nem akarja érteni az oktatás problémáját

Ebben az iskolában – ahogy egy ismerős pedagógus mesélte – ilyesmi nem is fordulhat elő. Az igazgatónő szinte már vallásos módon Fideszfan, elégedetlenkedés helyett az ott dolgozóknak minden héten meg kell hallgatniuk, milyen szerencsések is ők, hogy pedagógusként a Fidesz-kormány áldásos tevékenysége alatt taníthatnak. Akinek pedig ez nem tetszik, annak fel is út, le is út. És az ott dolgozó pedagógusok hallgatnak, mint a sír. Legfeljebb egymás közt morognak, de azt is kétszer meggondolják, mit mondanak a másiknak, nehogy véletlenül az igazgatónő fülébe jusson. A legbátrabb kiállásuk annyi volt, hogy az egyik tanító megkérdezte a kollégájától, nem lesz-e abból baja, ha munkaidő után elmegy a hídfoglalásra, aztán október 5-én mindketten elmentek rá. 

Azóta egyik demonstráción sem voltak ott. Igaz, most már nem is érnek rá, hiszen az idén az advent beköszöntével a pincéből felhozott, ki tudja hány éve ott porosodó, dohosodó maradék anyagokból kell majd ajándékot készíttetniük a gyerekekkel – szüleiknek - karácsonyra. Új anyagokra ugyanis nincs pénze az iskolának. A pincéből felhozott maradékokat össze kell gyűjteni, ki kell válogatni, meg kell tisztítani. Ha valakinek ez kevés, vagy más, „különleges” igénye van, az vegye meg a maga fizetéséből a csillámport, a ragasztót, vagy, amit még akar. Ezt ajánlotta nekik az igazgatónő. Nem akarok azzal az olcsó demagógiával élni, hogy ő biztosan könnyen meg is engedhetné magának a pluszkiadást a fizetéséből, az iskola pedagógusai már kevésbé. Csakhogy a tények makacs dolgok. Míg ő magasan a pedagógusbérek fölött, 1 millió forintnál is többet visz haza havonta, a pedagógusai korántsem dicsekedhetnek ekkora jövedelemmel. Az Európai Bizottság friss, Oktatási és Képzési Figyelő 2022 című kiadványának Magyarországról szóló fejezetéből (is) kiderül, az OECD-országok körében a pedagógusok fizetése Magyarországon a legalacsonyabb, bérük az egyéb felsőfokú végzettségűek 55-66 százalékát teszi ki végzettségi szinttől függően.

Pedig a pedagógusok harca már nem is pusztán a bérekről szól. Sőt nem elsősorban csak arról, bármennyire is szeretné ezt a kormány elhitetni a közvéleménnyel. A bérük megemelése csak az első lépés lenne ahhoz, hogy végre érdemben át lehessen alakítani azt az avitt, poros, poroszos és múltban gondolkodó oktatási rendszert, amit a Fidesz alakított ki Magyarországon az elmúlt 12 év alatt. 

Először a diákok fogták föl, hogy sokkal többről van itt szó, mint a tanáraik fizetése. Itt már egyenesen az ország, és az ő jövőjük, az ország következő 20-30 esztendeje forog kockán. Akkor tanulhatta meg tőlük az ország, hogy „Tanár nélkül nincs jövő”, meg azt, hogy „Szabad ország, szabad oktatás!”, amikor szeptemberben először vonultak utcára a pedagógusok mellett. Azóta jó pár tüntetésen elhangzottak ezek a jelszavak, de ezeknél egyre dühösebbek is. Ahogy azt a november 4-i tüntetésen mondta el Kalmár Lili, kölcseys diák: „A hatalom biztos úgy látja, hogy mi diákok azt akarjuk, hogy irányítsanak minket, de nem! Mi pont a szabad gondolkodásért, szabad oktatásért és a szabad véleménynyilvánításért állunk ki. Nem más próbál dróton rángatni, kimosni az agyunkat és elvenni az önálló gondolkodásunkat, hanem a kormány! Azzal a tömérdek szemenszedett hazugsággal, amit lead a médián. Mi nem kiforgatott, hazudozó hírekre és tévhitekre vagyunk kíváncsiak, hanem az igazságra. Tisztességes választ, tárgyalásokat és aztán változást akarunk.”

A november 26-i tüntetésen már arról beszélt az Egységes Diákfront egyik tagja, hogy nem nézhetik tétlenül a tanáraik helyzetét. Azt mondta, hogy a követeléseik nem bonyolultak, a kormánytól mégsem kapnak rá választ, csak a felelősség hárítását. „12 éve várunk, nem fogunk tovább csendben ülni, elegünk van.” 

A szülők is országszerte egyre többen emelik fel a szavukat. Ők is megértették, nagyon nagy szükség lenne arra, hogy érdemi párbeszéd folyjon végre a közoktatásról. A november 26-i tüntetésen Széplábi Bori énekes, pedagógus arról beszélt, hogy a közoktatásban már csak azok a szent bolondok maradtak, akik a saját pénzükből, az alig fizetésükből vesznek krétát, meg színes papírt, akik túlórából, kifizetetlenül francia szakkört tartanak. De már lassan ők sem maradnak. Szerinte úgy csinál a társadalom, mintha ez nem egy rendszerszintű probléma lenne, és csak a tanárokat érintené. De ez tévedés. Mert a tanár problémája a gyerek problémája. És a gyerek problémája a szülő legnagyobb problémája. Mert ha a gyereket egy fásult, fáradt tanár tanítja, ha nem kap elég figyelmet, ha nem szaktanár oktatja, és nem veszik fel egyetemre, ha osztálypénzből kell polcot venni, az a szülő problémája is, tehát mindenkié. „Elmúlt az az idő, hogy halkan, kedvesen, türelmesen jelezzük a problémákat. Eljött az idő, hogy ne legyünk kedvesek, ne legyünk türelmesek. Legyünk dühösek! Beszéljünk azon a nyelven, ahogy velünk beszélnek!”

S bár a kormány érdemben azóta se beszél se a pedagógusokkal, se a diákokkal, se a szülőkkel, eredményeket igenis elértek az élőláncokkal, tüntetésekkel, fáklyás felvonulásokkal, demonstrációkkal. Sikerült megállítani a tanárok további kirúgását azzal, hogy a kölcseys tanárok kirúgása után nagyon sokan beleálltak nem csak a sztrájkba, hanem a polgári engedetlenségbe és a munkabeszüntetésbe is. Ha következetes lett volna a hatalom, akkor több száz tanárt ki kellett volna rúgniuk, de ezt már érthető okokból nem tehetik meg. Ezzel sikerült a fenyegetés legdurvább módját megfékezni. 2022. november 5-én a közmédiában beolvasták a tanárok, diákok 9 pontos követelését és viszonylag tényszerűen tudósítottak az MTVA éppen ott zajló blokádjáról is. Az óbudai tankerület vezetőjét, Tamás Ilonát az államtitkár, Maruzsa Zoltán utasította, hogy fizesse ki az iskolák tartozásait (gólyatábor, osztálykirándulás). A Szülői Hang a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivataltól kért és kapott állásfoglalást, amelyben leírták, hogy a szülők jogosultak megismerni a gyermekükkel foglalkozó pedagógus végzettségének és szakképzettségének adatait. Szülőként joguk van azt is megtudni, hogy helyettesítés esetén ki volt a helyettesítő pedagógus, és a helyettesítés szakszerűként (tanórai foglalkozás) vagy nem szakszerűként (felügyelet) lett-e dokumentálva. Tudni kell, hogy ez az adatigénylés legkevésbé a tanár és az iskola ellen szól. Helyette arra kíván rávilágítani, hogy próbálnak a tanárhiánnyal küszködő iskolák talpon maradni és megfelelni a lehetetlen elvárásoknak - ezzel elfedve a problémát! (További infók itt) Nemcsak országos, hanem helyi szinten is épülnek, erősödnek a szülői közösségek. Többé már nem elszigetelt, magányos harcosokra vár az oktatás megmentése, egyre többen veszik ki belőle a részüket. A hatalom pedig csak ebből ért. A tankerületek megingathatatlannak tűnő hatalmán végzetes lyukak keletkeztek. Már nem félnek sem a tanárok, sem a szülők bemenni és elmondani a követeléseiket.

Amúgy a Civil Közoktatási Platform oldalán megtalálható az országos elégedetlenségről szóló, szeptember óta tartó tiltakozási hullámok térképe. 

Mintegy 300 település 1000 intézményének 2000 körüli tiltakozó akciója - sztrájkok, polgári  engedetlenség, élőláncok, szolidaritási akciók – korántsem fedik le a teljes számot, a térképre csak azok kerültek fel, akik elküldték az adataikat a CKP-nak. (A térkép közvetlen linkje itt) 

S, hogy végre mindenki megérthesse, alapjában véve miről szól a pedagógusok, diákok, szülők küzdelme, álljon itt Bojár Gábornak, az ismert üzletembernek, a Graphisoft és az Aquincum Institute of Technology magánegyetem alapítójának üzenete, amelyet a november 26-i tüntetés résztvevőinek küldött külföldről. Ebből kitűnik, tovább szélesedik a modern magyar oktatásért küzdők sora.

„Veletek vagyok és tudom, hogy az üzletemberek és vállalkozók között ezzel nem vagyok egyedül. Pontosan tudjuk, hogy nemcsak gyermekeink jövője, de az ország gazdasága is elsősorban rajtatok, pedagógusokon múlik. Közhelynek számít, hogy bár nyersanyagokban szegények vagyunk, de szürkeállományban gazdagnak számítottunk sokáig, és ennek köszönhettük viszonylagos fejlettségünket. Ezt a szürkeállományt pedig Ti nevelitek. Szeretünk büszkélkedni Nobel-díjasainkkal, pedig nagy részüket nem magyarnak ismeri a világ, hiszen többségük nem itthon lett Nobel-díjas. De a közoktatást itthon kapták, közülük többen ugyanattól a tanártól, az egykori Fasori Evangélikus Gimnázium Rátz tanár urától. Ennyit ér egy jó tanár.

És ha már Rátz tanár úrnál tartok, akiről alapítványunk életműdíját neveztük el, megosztanék most Veletek egy titkot. Amikor ezt a nevet javasoltam az alapítótársaknak fogalmam sem volt róla, hogy valóban létezett egy ilyen nevű kitűnő tanár. Én nem rá, hanem a Molnár Ferenc-féle Pál utcai fiúkban szereplő Rátz tanár úrra gondoltam, akit a kis Nemecsek, már delíriumban szenvedve maga elé képzelt az üres utcán, és megemelte előtte a kalapját, miközben Boka hazakísérte. Mert akkor még magától értetődő természetességgel emeltük meg a kalapunkat előttetek. 

Mi, üzletemberek és vállalkozók veletek vagyunk, mert azt akarjuk, hogy mi is újra megemelhessük a kalapunkat előttetek, és ne kelljen szégyenkeznünk hivatásotok méltó megbecsülésének fájó hiánya miatt. Azt akarjuk, hogy az az utca, ahol a már szinte haldokló Nemecseket hazakísérte Boka, ne legyen üres, hanem sok élő és megbecsült Rátz tanár úr népesítse be, akik egy új, a huszonegyedik század követelményeinek megfelelő tantervre építve, kiművelt, önállóan is gondolkodni tudó, kreatív emberfők sokaságával teszitek gazdaggá hazánkat.”