Bajban vannak a kelet-európai populista vezetők

HírKlikk 2021. június 23. 19:15 2021. jún. 23. 19:15

A kelet-európai populista vezetők bajban vannak: elit-ellenes hullámon jutottak hatalomra, de ma már egyre kevésbé népszerűek. Szlovénia, Magyarország és Lengyelország vezetői profitáltak Donald Trump elnökségéből, s Trump tavalyi veresége ugyan nem döntötte meg őket, de népszerűségük így lecsökkent, nagyrészt a járvánnyal összefüggő, kevéssé népszerű intézkedéseknek és az egészségügyi válságra adott – más politikusokhoz hasonlóan tévelygő – válaszaik és amiatt, hogy az emberek egyre inkább belefáradnak a populisták megosztó taktikáiba – írja a The New York Times.

Magyarországon Orbán Viktor ellen egy váratlanul egyesült ellenzék lép fel. Lengyelországban a mélyen konzervatív kormány váratlan bal-fordulatot tett a gazdaságban, hogy visszaszerezze a támogatóit. Szlovéniában pedig a Trump-imádó, keményen jobboldalian kormányzó miniszterelnök népszerűsége katasztrofálisan bezuhant: a pártja tavalyi 65 százalékos támogatása most 26 százalék – sorolja a The New York Times cikke, amely idézi Slavoj Zizek nemzetközileg is ismert, magát „mérsékelten konzervatív marxistának” minősítő szlovén filozófust, aki úgy véli, még korai lenne leírni Orbánt, Jansát és Kaczynskit, „a gonosz új tengelyének” mondott országok vezetőit.  

A nemzeti populisták a filozófus szerint ritkán népszerűek. A legfőbb értékük az ellenzék szétforgácsolása. Sokszor „szélsőséges moralizálásra” összpontosítanak, s olyan témákra, amelyek nemigen érdekelnek senkit. Teszik ezt ahelyett, hogy a gazdasági kérdéseket helyeznék a középpontba. Zizek szerint ugyanakkor „a baloldal impotenciája rémisztő”. Mindenesetre a nemzeti populizmus továbbra is tényező, ezt mutatja Marine le Pen francia szélsőjobboldali vezető példája, aki erős jelölt lehet az elnökválasztáson, amit azzal ért el, hogy finomított bajkeverő arculatán, és elhagyta a nyílt rasszizmus, valamint a kemény EU-ellenességet. Emellett még nem volt magas pozícióban, és így elkerülhette azokat a csapdákat, amelyekbe a kormányon lévő populisták estek a járvány idején.  Orbán Viktor, az „illiberális demokrácia” önjelölt európai zászlóvivője például kénytelen volt Peru után a lakosság számára vetített legmagasabb halálozási arányt elkönyvelni. Lengyelország és Szlovénia jobban teljesített, de vesztett népszerűségéből. 

Jansára és Orbánra nézve az a legnagyobb veszély, hogy az eddig viszálykodó ellenfeleik végre szövetségre lépnek. Magyarországon például a felmérések azt mutatják, hogy ha az ellenzéki pártok fenn tudják tartani az összefogást, jó esélyük van a győzelemre. 

Luka Lisjak Gabrijelcic szlovén történész, Jansa egykori, mostanra csalódott híve szerint a nemzeti populista hullám az egész térségben elvesztette a lendületét. Ebben része volt Trump vereségének, és Netanjahu megdöntésének. Az utóbbi taktikáját mindig is csodálták az európai nacionalista vezetők, annak ellenére, hogy a bázisuk antiszemitizmussal fertőzött. A nemzeti populista hullámot nem Donald Trump váltotta ki, már jóval előtte megjelent, de Trump önbizalmat adott a hozzá hasonló politikusoknak, fedezte őket, és azt a benyomást keltette, mintha ezeknek a vezetőknek a kicsi, befelé forduló országokban folytatott harca valami ellenállhatatlan globális mozgalom lenne. 

Ivan Krastev nemzetközileg ismert bolgár politológus szerint – írja a lap – attól kell tartani, hogy Orbán, vagy Jansa „egykor magabiztos populizmusa” ennél veszélyesebb, „apokaliptikus populizmussá” válhat, olyanná, amilyenné az amerikai jobboldal bizonyos részei váltak. Ugyanakkor Krastev szerint az amerikai történések a kelet-európai populizmusra nézve kevésbé relevánsak, mint Netanjahu bukása, mert Izrael a kelet-európai populisták „álma, modellje volt”. 

Orbán áprilisban találkozót rendezett, hogy Európa illiberális mozgalmának a nyugodt tiszteletreméltóság arcát próbálja adni, de csak ketten jelentek meg: Matteo Salvini, a halványuló olasz szélsőjobboldali sztár, és a nehéz helyzetben lévő Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök. Így aztán a találkozó – Krekó Péter szerint – nem az európai jobboldali populista lázadás erejét mutatta, hanem „inkább elkeseredett lépés volt annak leplezésére, hogy hanyatlóban vannak”.  A jövő évi választási vereség kilátása arra késztette Orbán Viktort, hogy olyan témákkal mozgósítsa bázisát, mint az LGBTQ emberek jogai és a migráció, éppen, ahogy a lengyel PiS tette a tavalyi, számára sikeres elnökválasztás előtt. Végül a cikk Damir Crncec korábbi magas rangú  szlovéniai hírszerzési tisztségviselőt, Jansa volt lelkes támogatóját idézte, aki azt mondta, „Mindenki az észszerűséget keresi. Hogyan lehet nyerni, ha valaki folyton harcban áll mindenkivel?” 

 
Forrás: Hírklikk