Bájden Józsi monnyon le!

A kilencvenes évek közepén, amikor nem Orbán Viktornak, hanem Horn Gyulának hívták Magyarország miniszterelnökét, néhai Torgyán Józsefnek volt egy parlamenti magánszáma. „Horn Gyula monnyon le!” - harsogta az ülésteremben a kisgazdák vezére. Horn Gyula persze nem mondott le, de Torgyán doktor szállóigévé vált szavajárása a parlamenten kívüli világra is termékenyítőleg hatott. Abban az időben családi okokból kifolyólag gyakran töltöttem a nyár jórészét egy Ópusztaszer melletti tanyán, és augusztus 20-án többször is átmentünk a közeli Emlékparkba, hogy saját szemünkkel csodálhassuk meg az ünnep fő attrakcióját: azt, ahogy a településre érkező Tornyán doktor – fehér lovon ülő huszárnak öltözött hagyományőrzők kíséretében – bevonul a magyarok rituális helyszínére, hogy elmondja ünnepi beszédét. 

Útja a pulpitusig árusok hada között vezetett, jobb években ezrek is üdvözölték a kisgazdák vezérét. Amikor valamelyik bódé előtt elhaladt, kedveskedve odakiáltották neki: Józsi, aztán azt is mongyad, hogy Horn Gyula monnyon le!

És Józsi mondta. Rázta az öklét hozzá, kidagasztotta a nyakán az ütőereket, odatette magát rendesen.

Trump is teszi a dolgát. Ellenzékből bekiabálni, hogy a jelenlegi elnök mondjon le, sokkal jobban áll neki, mint elnöksége bármelyik pillanata.

Azt egyébként el kell ismerni, hogy az afgán népet, amelynek nagyobb része nem rokonszenvezik a tálibokkal, csúnyán cserben hagyták. Persze, nem az afgánok az elsők a világtörténelemben, akiket nem védtek meg a nagyhatalmak – erről mi, magyarok is tudnánk beszélni –, de most ők vannak terítéken, nekik fáj az, ami velük történik. 

Meg minden normálisan gondolkodó, tisztességes embernek. 

De nemcsak Bájden Józsiék hagyták cserben ezt a jobb sorsra érdemes népet, hanem velük együtt mindenki más, aki tehetett volna annak érdekében, hogy a világ egyik legsötétebb társulata, a tálibok eltűnjenek a föld színéről. Mert lehet, hogy Biden hibázott a kivonulás időzítésében, de neki is van igazsága, amikor az arlingtoni katonai temetőre utalva, arról beszél, hogy hány lányt és fiút kellene még Afganisztánba küldenie egy olyan háborúba, amelynek sosem lesz vége. Ma még egyébként azt sem tudjuk, hogy az amerikaiak által felfegyverzett és kiképzett afgán hadsereg miért nem szállt szembe a tálibokkal. Gyávaságból? Vagy mert egyetértenek azzal, hogy a tálibok visszavezetnék Afganisztánt a középkorba?

Egy anekdota szerint 1944-ben, mielőtt a német csapatok megszállták Magyarországot, Hitler magához rendelte legfőbb bizalmasait és megkérdezte tőlük, hogy szerintük mennyi időt vesz igénybe Magyarország elfoglalása. – Az attól függ, hogy lesz-e ellenállás – jött a válasz. – Ha lesz ellenállás, akkor körülbelül egy nap. Ha nem lesz, akkor kicsit tovább tart a hadművelet, mert minden nagyobb településen végig kell hallgatnunk az üdvözlő beszédeket.

A tálibok a vártnál gyorsabban győztek Afganisztánban. Pedig, nem volt ellenállás és üdvözlőbeszédekről sem hallottunk. Arról pedig, hogy mitől lett volna sikeresebb a kivonulás, ha még mindig ő volna az elnök, Trump nem árult el részleteket. Hacsak nem arra gondolt, hogy ő és a hozzá hű emberek sikerként kommunikálták volna ezt a tragikus történetet.

Lassan írom, hogy Trump is megértse: ezt nem lehet annyival elintézni, hogy Bájden Józsi monnyon le! Aki ilyet mond, az nem tudja, hogy mit beszél. Merthogy itt és most nem arról van szó, hogy Trump, ez a durcás, nagycsoportos óvodás, nem tudja elfogadni, hogy már nem ő az USA elnöke. Annál valamivel nagyobb a tét, minthogy Józsika elvette Donaldka homokozó vödrét és műanyag lapátkáját. Emberek millióinak életéről, egy ország és egy térség jövőjéről van szó.