Baló halála és a vérmérséklet

Németh Péter 2019. március 19. 19:47 2019. márc. 19. 19:47

Eleméry Máté, akiről fogalmam sincs, hogy kicsoda, csak üdv Máté aláírással levelet írt, feltételezem a megyei lapok szerkesztői, főszerkesztői számára Baló György halálhíre kapcsán. A kicsit bizalmaskodó elköszönés alapján joggal gondolhatom, hogy az illető úr kapcsolata a lapkészítőkkel állandó; nyilvánvaló jogosítvánnyal rendelkezik utasítások, eligazítások továbbítására. Nem valószínű, hogy vezetője lenne a központnak – erre mindjárt visszatérek -, de az se, hogy egyszerű gyakornok lenne; úgy nem vennék őt komolyan. Máté igenis naponta adhatja ki a felsőbb vezetők ukázait, azt is elképzelhetőnek tartom, hogy az esetleges kérdések is hozzá futnak be, ő továbbítja a megfelelő helyre, a megfelelő válaszért.

Túl sok önállóságot nem enged meg a rendszer, ha egy, az egész szakma, vagyis az újságíró társadalom számára megrendítő halálhír esetén – Baló Györgyről van szó – is fontosnak tartják az eligazítást. Hogy kik? Hát a központ. A levél, Máté levele, ugyanis úgy szól: Baló György halálhírét a központ nem hozza, kérlek mindenki vérmérséklete szerint kezelje a hírt helyben.

Ne foglalkozzunk most a fogalmazás döccenőivel, a központozás olykori hiányával, koncentráljunk a lényegre. Meglehet: a központ ehelyütt a központi szerkesztőséget jelenti, vagy jelentheti azt is, és Máté a központi szerkesztőség kulcsfigurája, az a személy, aki dönthet abban, hogy Baló György halálhíre milyen formában kaphasson helyet a vidéki lapokban. Máté azt írja, illetve arra ad engedélyt, hogy ki-ki vérmérséklete szerint kezelje a hírt. Helyben.  Hogy a magyar újságírás egyik kiemelkedő személyiségének halálhírét, de bárkiét ki-ki a vérmérséklete szerint kezelje, már önmagában sajátos megközelítés; elég nagy bajban lennék, ha ilyen eligazítást kapnék fentről, a központtól. Vajon hibázok-e, ha túl hosszú nekrológot írok, ha hosszan méltatom az elhunytat; szabad-e róla bármi olyat írni, amely nem egyezik a legfelsőbb vezetés ízlésével? Vagy akkor járok el helyesen, ha meg sem említem a lapom hasábjain, hogy Baló György itt hagyott bennünket. Esetleg egy rövid hírben számoljak be róla?

Ott, ahol ilyen erős a központ szerepe, ott ahol a halálhír közlése igényli az ország vezetőinek egyetértő bólintását, ott bizony nagy bajban lehetnek a szerkesztőségek emberei, hogy melyik az a hír, amelyet leközölhetnek anélkül, hogy egyeztetnének? Hol a szerkesztői szabadság határa? Mit jelent a vérmérséklet?

Szegény Baló Gyuri, szegény ország.

Részvétünk.