Szijjártó összejátszik egy idegen hatalommal, ami egy normális demokráciában büntetőjogi kategória
Nem nagyon lesz hatása a választásokra, a választói preferenciákra a magyar és az orosz külügyminiszter nyilvánosságra hozott telefonbeszélgetésének, holott ez bizonyítéka annak, hogy a kormány valóban összejátszik egy idegen hatalommal – véli Szent-Iványi István. A külpolitikai szakértő szerint egy normális demokráciában ez már büntetőjogi kategória, amiért minimum a külügyminiszternek le kellene mondania. Ha ez elmarad, Orbánnak fel kellene őt mentenie. Csakhogy erről mit sem fog megtudni a kormánypárti szavazó, akinek úgy tálalják majd a történetet, hogy lehallgatták a magyar külügyminisztert. Esetleg a – többségében a politika iránt kevéssé érdeklődő – bizonytalanok, illetve az impulzus-szavazók körében eredményezhet szavazatvesztés a Fidesz számára, ha például az RTL adásaiból értesülnek erről a felháborító, elképesztő, a szövetségeseink, az EU elárulását bizonyító beszélgetés tartalmáról.
Nagyot robbant a VSquare nemzetközi oknyomozó portál igazi koprodukcióban készült terjedelmes összeállítása, amelynek „mellékleteként” hanganyagként is megjelentettek egy olyan telefonbeszélgetést, amelyben Szijjártó Péter és Szergej Lavrov egyeztet az Európai Unió szankcióscsomagról, amellyel Oroszországra kívántak lesújtani. A cikk egy 2024 augusztusi beszélgetés tartalmát ismerteti, amelyben az orosz külügyminiszter egy orosz oligarcha feleségének a levételét kéri a listáról, ami Szijjártónál több, mint megértő fülekre talál. Alig pár nappal azután jöttek ki ezzel a sztorival, hogy a The Washington Post feltárta, diplomáciai jelentések szerint Szijjártó az elmúlt években sajátos információs csatornát épített ki Moszkva felé: a beszámolók alapján a magyar külügyminiszter az uniós tanácskozások szüneteiben rendszeresen telefonon egyeztetett Szergej Lavrovval. Egy európai biztonsági tisztviselő közlése szerint Szijjártó élőben tájékoztatta orosz kollégáját a zárt ajtók mögött zajló vitákról és a formálódó döntési javaslatokról, amivel gyakorlatilag az uniós tárgyalóasztal mellé ültette a Putyin-rezsimet. S volt más is: Panyi Szabolcs oknyomozó újságíró (a VSquare egyik oszlopos tagja), nyilvánosságra hozott egy olyan Szijjártó-Lavrov beszélgetést, amelyben Szijjártó a néhány évvel ezelőtti szlovák választáson a Peter Pellegrini akkori miniszterelnök vezette szociáldemokrata-nacionalista kormány érdekében kért segítséget az orosz külügyminisztertől.
Habár ezekből és a magyar machinációk eredményeiből (azaz a szankciós listák megkurtításának sokszor sikeres magyar törekvéseiből) láthattuk, hogy a kiváló kapcsolatban lévő két „úriemberen” keresztül a Kreml és a Karmelita Kolostor rendre egyeztet az uniós szankciókról (is), ám a saját fülünkkel hallani a beszélgetést, annak tónusát már más. Nem csak bizonyítást nyernek az eddigi – eleve több, mint – sejtések, egyben minden magyar számára megalázó pofont visz be mindannyiunknak a belőle sütő szijjártói szervilizmus. Például akkor, amikor Lavrov jópofiskodva meséli Szijjártónak, hogy a teljes orosz média a szentpétervári konferencián elhangzott beszédét idézte, mire ez utóbbi némi idegességgel visszakérdezett, vajon valami rosszat mondott-e ott. Megnyugodhatott, mert az amúgy a telefonhívást kezdeményező Lavrovtól megtudhatta, nem emiatt, hanem azért, hogy mennyire kiáll a magyar érdekek mellett (neki legyen mondva!). De az sem volt piskóta, amikor Lavrov megköszönte Szijjártó segítségét a taglalt kérések kezeléséhez, akkor igazi büszke magyarként leszögezte, hogy „Mindig számíthattok rám”.
S hogy miben is? Hát abban, hogy segítse Putyinékat az Ukrajna ellen immár ötödik éve folytatott agresszív háborújuk negatív következményeinek a tompításában. Ezúttal ez abban nyilvánult meg, hogy az orosz külügyminiszter azt kérte a magyar partnerétől, tegyen eleget egy orosz oligarcha (Alisher Uszmanov) óhajának, s vegye le a nővérét az EU szankciós listáiról. Szijjártó megígérte a segítségét, s fel is vázolta, hogyan: a szlovákokkal közösen javasolják majd a hölgy nevének a lehúzását a listáról. (Nem véletlen, hogy Szlovákiában is a lapok első oldalára került a telefonbeszélgetés.) Hét hónappal később az oligarcha nővérét valóban eltávolították az EU szankciós listájáról...
Itt azonban még nem ért véget a VSquare cikke Szijjártó szégyenteljes orosz húzásairól. Kiderül belőle, hogy nem csak Lavrovval, hanem Pavel Szorokin orosz energiaügyi miniszterhelyettessel is szorosan egyeztet(ett) az uniós szankciókról – ezt további beszélgetések hanganyagából szűrték le a cikk szerzői. Ebben Szijjártó Szorokinnak azt jelentette, hogy keményen dolgozik a nyugati energiaszankciókat kijátszani hivatott orosz árnyékflottát sújtó uniós szankciócsomag visszavonása érdekében. Egy másik beszélgetésben pedig az EU által szankcionálásra javasolt orosz bankok eltávolítását ajánlotta fel Szorokinnak. És itt hangzott el az összes beszélgetés talán legárulkodóbb kijelentése: Szijjártó ugyanis kifejezetten megkérte Szorokint, hogy állítsanak össze a magyar kormány számára egy érvrendszert, merthogy megfelelően meg kell indokolnuk az EU-nál a „magyar” kérést. De szóba került egy olajkereskedő cég elleni szankció ügye is (ebben Szijjártóék nem értek el sikert), s ekkor Szijjártó, mintegy igazolásként az őt számonkérő Szorokinnak „összegzett”, beszámolva arról, hogy az egész szankciócsomag ellen küzd, megpróbál minél több oroszt levenni a listákról, s már 72 szervezetet eltávolított a rajta volt 128 közül. Majd közölte: “Nagyon hálás lennék, ha segítenek konkrétan megnevezni a közvetlen és Magyarországra nézve negatív hatásokat, mert ha valami ilyesmit be tudok mutatni, akkor teljesen más esélyeim lennének”.
Szijjártó reakciója a leleplezésre szintén megér egy misét. Nem tett mást, mint igyekezett lerázni magáról az egészet, s több fórumon is azt próbálta bizonygatni (például itt), hogy hiába hallgatják le magyar és külföldi újságírók, semmire nem jutnak vele, hiszen ő ugyanaz mondja a nyilvánosság előtt is, mint ami a telefonbeszélgetésekből kiderült.
Létezhet-e minderre elfogadható magyarázat? Arra, hogy utasításokat fogad el Moszkvából Budapest, sőt, érvrendszert kér arra, hogyan tudja az előbbi érdekében megfelelően befolyásolni az EU döntéseit? Vajon nem ez-e az eddigi legátfogóbb bizonyíték – tény és nem elmélet szintjén – arra, hogy Szijjártó/Orbán Lavrov/Putyin bábja? Minden normális országban már repülne Szijjártó – és itt vajon ez is következmények nélkül marad? Például a választási eredményekre hathat-e? Szent-Iványi István véleményét kérdeztük.
„Ahogy Donald Tusk lengyel kormányfő fogalmazott: semmi meglepetést nem okoztak a beszélgetésben elhangzottak, amelyek persze kézzelfogható bizonyítékai annak, amit eddig is tudtunk” – szögezte le a külpolitikai szakértő. Az egész beszélgetés elképesztő, felháborító, s szörnyű, beleértve Szijjártó alázatos, szervilis hangnemét. Ez mindenről árulkodik, csak éppen szuverenitásról nem – tette hozzá. Folyamatosan magyar érdekekről beszél Szijjártó – például amikor Szorokinnal egyeztet –, de ez egészen egyszerűen nem igaz. Arról már nem is szólva, hogy a szövetségeseink ellen játszik, mindent megtéve annak érdekében, hogy megakadályozza a szankciókat, ami pedig az EU politikájának szerves része. Azaz teljesen negligálja a szövetségeseinket.
Nem csak magának a telefonbeszélgetésnek a tartalma botrányos, az arra adott szijjártói reakció is az – szögezte le a szakértő. A magyar külügyminiszter ugyanis úgy tesz, mintha Lavrov a nemzetközi diplomáciai élet normális szereplője lenne, miközben nem az, hanem egy háborús bűnöket elkövető ország külügyminisztere. Egy olyan országé, amely agresszív háborút folytat egy szuverén állam, Ukrajna ellen. S egy olyan országé, amelynek a vezetése ráadásul nagyon ellenséges az EU-val, s évek óta hibrid háborút folytat ellene. „Szijjártónak ez a telefonbeszélgetése is csak azt bizonyítja, hogy Budapest lepaktált az EU ellenségével” – szögezte le Szent-Iványi, megjegyezve: ez azt jelenti, hogy az Orbán-kormány számára éppen úgy az EU az ellenség, miként az orosz kormány számára is.
Szent-Iványi úgy látja: Szijjártónak azonnal le kellett volna mondania, vagy Orbánnak rögvest fel kellett volna mentenie a külügyminiszterét. A kormányfő viseli ugyanis a felelősséget azért, ha a minisztere nem vállalja ezt a botrányt. Merthogy ez valóban nem másnak a bizonyítéka, mint az idegen hatalmakkal való összejátszásnak. Ami pedig egy normális demokráciában büntetőjogi kategória – szögezte le.
Az azonban már más kérdés, hogy ez kihathat-e a választásra – mutatott rá. Április 12.-e már nagyon közel van, arról nem szólva, hogy erről nem fognak értesülni a kormánypárti szavazók, akikkel csak azt tudatják, hogy már megint lehallgatták a miniszterüket. A tájékozottabb magyarok már ettől függetlenül eldöntötték, hogy kire ikszelnek. A választások előtti napok mindig a bizonytalanokról szólnak – emlékeztetett. Ők azok, akik nem igazán fogyasztói a politikának, ők az úgynevezett impulzus szavazók. Egy ilyen információ persze jelenthetne erős impulzust is a számukra, kérdés, elér-e hozzájuk ennek a leleplezésnek a tartalma, őket ugyanis jellemzően nem éri el a független média – magyarázta. Ami némi reményt adhat, az az, hogy ők adják az RTL nézőközönségének egy részét, így azután, ha a televíziós csatorna foglalkozik ezzel a botránnyal, annak lehet némi hatása egyes szavazókra – magyarázta, megjegyezve azonban, hogy döntő hatás nem várható ettől.
