Bangó Sándor: egy fillért sem kaptam az interjúért

„Soha nem kaptam 4 millió forintot”

A beszélgetés egyik központi témája az a vád volt, amely szerint Bangó Sándor négymillió forintot kapott azért, hogy bizonyos állításokat tegyen nyilvánosan. A fiatal férfi ezt határozottan visszautasította.

Elmondása szerint életében a legnagyobb összeg, amelyet egyben látott, félmillió forint volt, ráadásul az sem kizárólag az övé volt, hanem több ember fizetéséből állt össze. „Nem kaptam egyáltalán semmiféle pénzt” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a róla szóló történetek jelentős része valótlan állításokra épül.

A viták középpontjába került Kiss Márió neve is, aki korábban a Szőlő utcai javítóintézetben dolgozott. Bangó szerint azonban a férfi soha nem volt közvetlen nevelője. Mint elmondta, legfeljebb néhány alkalommal találkozhattak, amikor ő még a befogadó csoportban tartózkodott.

Részletesen felidézte azt is, hogyan zajlott az intézetbe kerülése. A bírósági döntés után rendészek vitték a javítóintézetbe, ahol egy hivatalos befogadási folyamat következett. „Két rendész fogadott be, felvittek az egészségügyre, levágták a hajamat, megfürdettek, aztán a Covid miatt két hét karantén következett” – mondta. Szerinte ebből egyértelműen látszik, hogy a befogadásban Kiss Máriónak semmilyen szerepe nem volt.

A műsorvezető arra is rákérdezett, érzi-e úgy, hogy roma származása miatt könnyebben válik támadások célpontjává. Bangó erre azt válaszolta, hogy nem tekinti magát romának abban az értelemben, ahogyan sokan gondolnák. Elmondása szerint tinédzserkora óta más kulturális mintákat követett, külföldi zenék és öltözködési stílusok hatottak rá, és így alakította ki saját identitását. „Nem szégyellem magam, egyszerűen így találtam meg önmagam” – fogalmazott.

Nyomozás, poligráf és a „Zsolti bácsi” ügy

Bangó szerint a róla készült és nyilvánosságra hozott hangfelvételen nem ő hallható. Úgy véli, akár mesterséges intelligencia segítségével, akár más módon manipulálták az anyagot. Kijelentette, hogy hangja és beszédstílusa könnyen felismerhető, ezért szerinte bárki számára egyértelmű lehet, hogy nem ő szerepel a felvételen.

Az ügy hátterében szerinte az állhat, hogy a gyermekotthoni visszaélésekkel kapcsolatos vallomásai után hosszabb időre elcsendesedett a nyilvánosság figyelme. „Megállt egy kis időre az ügy, és kellett valami, ami újra napirendre teszi” – mondta.

A fiatal férfi többször is járt már az ügyészségen. Beszámolója szerint két alkalommal is közel tíz órán keresztül hallgatták ki. Az első alkalommal részletesen elmondta a történetét, valamint azt, hogy kit nevez meg „Zsolti bácsiként”. A második napon eredetileg poligráfos vizsgálatot terveztek vele, amelyhez előzetesen hozzájárult.

A vizsgálat azonban végül elmaradt. Az ügyészség egészségügyi dokumentumokat kért be a Szőlő utcai és az aszódi intézményekből, amelyek alapján több olyan körülményt is találtak, amely kizárta a hazugságvizsgálat alkalmazását. Bangó szerint ilyen volt az epilepsziája, valamint két korábban rögzített pszichológiai megállapítás is.

A poligráf helyett szakértői pszichológiai vizsgálat következik. A fiatal férfi kijelentette: ezt követően saját közösségi oldalán nyilvánosan is megnevezi azt a személyt, akit „Zsolti bácsiként” emleget. „Nem vonok bele médiát, politikát vagy bárki mást. Ez az én döntésem lesz” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy pontosan mi történt vele gyermekkorában, továbbra sem kívánt részleteket elárulni. Úgy fogalmazott, hogy ilyen élményekről egyetlen érintett gyermek sem beszél szívesen. Szerinte az ilyen események minden érintettben hagynak érzelmi sebeket, függetlenül attól, hogy kívülről mennyire tűnik erősnek.

Az ismertség ára és az elveszett álmok

A beszélgetés egyik legmegrázóbb része az volt, amikor Bangó a nyilvánosság következményeiről beszélt. Elmondása szerint megszállottan olvassa a közösségi médiában róla szóló kommenteket, még akkor is, ha azok jelentős része bántó vagy sértő.

„Nem bírok leszakadni róla, érdekel, mit gondolnak az emberek” – mondta. Hozzátette, hogy sokan ma is elhiszik a róla terjesztett állításokat, és gyakran támadják őt a közösségi felületeken.

Különösen fájdalmas számára, hogy eredetileg énekesként szeretett volna ismertté válni. Gyermekkora óta arról álmodott, hogy a zene révén válik közismertté, most azonban úgy érzi, más okból került reflektorfénybe.

„Már nem azért leszek híres, hogy milyen jó hangom van, hanem azért, hogy nézd, ott az a gyerek, akit megerőszakoltak” – mondta keserűen. Bár jelenleg is jár énektanárhoz, és az éneklés gyógyító erővel bír számára, úgy érzi, az emberek szemében örökre összekapcsolódik majd a neve a múltjával.

A beszélgetés során szó esett magánéletéről és kapcsolatairól is. Elmondta, hogy nehezen alakít ki tartós emberi kapcsolatokat, és hosszabb idő után még a hozzá közel álló emberekkel is megromolhat a viszonya. Jelenleg keresztlánya családjánál él, akik támogatják őt a nehéz időszakban.

A szeretetről sajátos meghatározást adott. Szerinte azok az emberek szeretik igazán egymást, akik képesek sírni a másikért. Hosszan sorolta azokat a személyeket, akikről tudja, hogy őszintén aggódtak érte: egykori nevelőszülőjét, féltestvéreit, valamint jelenlegi befogadó családját.

Beszélt édesapjával való konfliktusáról is, amely egy testvérét ért iskolai bántalmazás után mérgesedett el. Állítása szerint húga védelmében lépett fel egy nála idősebb fiúval szemben, ami később súlyos családi viszályhoz vezetett. A kapcsolat azóta sem rendeződött teljesen.

A legnehezebb témát saját lelkiállapota jelentette. Bangó nyíltan beszélt arról, hogy korábban önsértő magatartással próbálta kezelni a feszültséget és a depressziót. Elmondása szerint volt időszak, amikor a saját vérének látványa jelentett számára megnyugvást. Az utóbbi időben azonban már ritkábban fordult elő ilyen eset, és igyekszik más módon megküzdeni a terhekkel.

A nyilvánosság, a támadások és a folyamatban lévő ügy ellenére ma már úgy érzi, nincs mit bizonyítania. Szerinte a róla készült vitatott felvétel éppen azok állításait gyengítette, akik hitelteleníteni próbálják. Bár tisztában van vele, hogy a támadások nem fognak megszűnni, azt mondja, ma már kevésbé rendítik meg, mint korábban. A legnagyobb kérdés számára nem az, hogy mit mondanak róla az emberek, hanem hogy egyszer sikerül-e visszaszereznie azt az álmot, amelyet még a botrányok előtt dédelgetett: hogy egyszer ne áldozatként, hanem énekesként ismerje meg az ország.