Bardóczi Sándor: a városi fák öntözése fontosabb, mint a medencefeltöltés
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze hosszú közösségi bejegyzésben reagált azokra a felvetésekre, amelyek azt kérik számon a mostani kormányon, miért nincs már kész terv az idei aszály kezelésére.
A HVG összefoglalója szerint Bardóczi azt írta: az ilyen rendszerek megváltoztatása nem megy azonnal, a jó tervekhez évek, a megvalósításhoz pedig évtizedek kellenek.
Bardóczi szerint káros, ha politikusok azt hiszik vagy azt sugallják, hogy a vízgazdálkodási és környezeti rendszerek egyik napról a másikra átalakíthatók. Úgy fogalmazott: minden kormányzat az előző adminisztráció által előkészített terveket tudja végrehajtani, mert még gyorsított eljárásban is évekig tart a tervezés, az engedélyezés és a kivitelezési közbeszerzés.
A főtájépítész példaként sorolta a környezetvédelmi, vízjogi, közmű-, építési, örökségvédelmi és útügyi engedélyeket, amelyek szerinte hosszú hónapokat vesznek igénybe. A tervezési és kivitelezési közbeszerzésekről azt írta, hogy azok lebonyolítása önmagában is fél években mérhető.
Bardóczi bírálta a rezsicsökkentést is, amelyet „politikai terméknek” nevezett. Szerinte az előző kormány azt hitette el, hogy a piaci folyamatok hatásai alól büntetlenül ki lehet bújni, nem kell megfizetni a karbantartás és a fejlesztés költségeit, valamint korlátlanul rendelkezésre áll a víz és az áram.
A bejegyzésben arról is írt, hogy az agrártárca még tíz éve is kinevette azt az elképzelést, amely szerint a folyók menti mély fekvésű, belvizes területeket – mintegy másfél millió hektárt – ki kellene vonni az intenzív szántóföldi művelésből. Bardóczi szerint ezek a területek ökológiai pufferként működnének: őriznék a biológiai sokféleséget, hűtenének, párologtatnának, talajt regenerálnának, szenet kötnének meg, és hozzájárulnának a csapadékképződéshez.
A főtájépítész azt is kifogásolta, hogy ehelyett a gazdák öntözési kedvezményeket és belvízkárok elleni kompenzációt kapnak. Bírálta azt is, hogy az ország jó aranykorona-értékű fekete csernozjom talajain autógyárat és akkumulátorüzemeket fejlesztettek, amelyek megfogalmazása szerint „a rétegvizektől is meg fogják szabadítani a Hortobágy peremét”.
Bardóczi a Duna magyarországi szakaszának vízlépcsőzését elvetélt ötletnek nevezte, és kritizálta a természetvédelmi területeken is fakitermelést lehetővé tevő tűzifaprogramot. Azt írta, hogy a természetközeli erdők nem fakitermelő helyek, hanem „biodezervátumok”, ahol nincs helye tarvágásnak.
Külön kitért a Balatonra is. Szerinte régóta létezik az a gondolat, hogy nem kellene szinte hézagmentesen körbeépíteni a tavat, és hiba volt a vasúttal, majd a parti beépítésekkel „levágni a Balaton lábait”. Bardóczi szerint a Kis-Balaton mellett a Nagyberek rehabilitációjára, valamint a Szigliget környéki vizes élőhelyek Balatonnal való újbóli összekapcsolására lenne szükség, nem újabb jachtkikötőkre, nádasirtásra, partfeltöltésre és lakóparkokra.
Az öntözésről azt írta, hogy a vízhiány miatt már a jövő árnyékát adó fiatal fák vízellátása is kérdésessé vált. Bardóczi szerint aszályos időszakban nincs létjogosultsága a vízpazarlással fenntartott pázsitnak vagy a műfűnek, a városi fákat azonban továbbra is öntözni kell.
A HVG által idézett bejegyzésben Bardóczi így fogalmazott: a fák öntözése „fontosabb mint a medencefeltöltés, kocsimosás, vagy a haragoszöld monokulturás pázsit, mert ha nincsenek fák, akkor árnyék sincs és abba emberek fognak belehalni”. A főtájépítész végül azt írta, hogy a jó tervekhez évekre, a megvalósításhoz évtizedekre, a gondolkodásmód megváltozásához pedig akár több emberöltőre is szükség lehet.
