Majtényi László: a Fidesz kártyavárként omlott össze, de a jogállam újjáépítése még döcög
Bár a politikai átmenet szerinte megfelelő ütemben halad, a jogállam helyreállítása már korántsem ilyen meggyőző. Majtényi László a KlikkTV Mélyvíz Új című műsorában arról beszélt, hogy az Orbán-rendszer váratlan gyorsasággal omlott össze, a Tisza-kormány összetételét alapvetően pozitívan értékeli, ugyanakkor súlyos hibákat lát a médiatörvényben és az Alaptörvény módosításában. A volt adatvédelmi biztos szerint a demokratikus intézmények újjáépítéséhez nem elég a személycserék sora, új szabályokra és valóban független intézményekre is szükség lenne.
A családpolitika ára: külföldre kényszerített unokák
A beszélgetés elején személyes hangon idézte fel, milyen árat fizetett családja az elmúlt másfél évtized politikájáért. Elmondta: több gyermeke és unokája is külföldön él, ami nagyszülőként fájdalmas számára, még akkor is, ha Nyugat-Európa fizikailag nincs messze.
A legnagyobb veszteségnek mégsem a távolságot tartja, hanem azt, hogy az unokák idővel elszakadhatnak a magyar kulturális hagyományoktól. Úgy fogalmazott, attól szakad meg igazán a szíve, hogy egyszer talán Berzsenyi Dániel vagy Arany János művei már nem jelentenek majd számukra ugyanazt, hiszen egy másik nyelvi és kulturális közegben nőnek fel.
Keserű iróniával ugyanakkor azt is megjegyezte, hogy a korábbi, magát családbarátnak nevező kormánynak mégis tartozik némi „köszönettel”. Az unokák ugyanis olyan rangos külföldi egyetemeken szereztek korszerű diplomát, amelyekhez – mint fogalmazott – éppen azért jutottak hozzá, mert „a családbarát kormány üldözte el őket Magyarországról”.
„Kártyavárként omlott össze az Orbán-rendszer”
Majtényi László szerint a Tisza-kormány személyi összetétele összességében bizalomra ad okot. Bár a miniszterek többségét személyesen nem is ismeri, kompetensnek és erkölcsileg is felkészültnek tartja őket. Elismerte, hogy akad olyan kormánytag, akiben kevésbé bízik, de összességében pozitív benyomása alakult ki.
A korábbi Orbán-kormányról ezzel szemben azt mondta, egyetlen miniszterével szemben sem érzett hasonló rokonszenvet. Meglátása szerint az egész rendszerből hiányzott a szakmai felkészültség és a morális megalapozottság.
Külön kitért arra is, hogy bár korábban többször megjósolta az Orbán-rendszer bukását, annak gyorsasága őt is meglepte. Korábban is azt mondta, hogy „kártyavárként fog összeomlani”, de nem gondolta volna, hogy valóban szinte pillanatok alatt következik be a teljes szétesés.
A volt adatvédelmi biztos szerint az is váratlan volt, hogy a Fidesz nem rendelkezett olyan központilag kezelt politikai tartalékokkal, amelyekkel hosszabb ellenzéki időszakot átvészelhetett volna. Úgy látja, a korábbi években felhalmozott hatalmas vagyon jelentős része magánvagyonként tűnt el. Szerinte a pénzek jelentős hányada külföldi számlákon és adóparadicsomokban lehet, ezért hiába támogatja erkölcsileg és jogilag is az elszámoltatást, úgy véli, a közpénzeknek csak töredéke szerezhető vissza.
A politikai váltás sikeresebb, mint a jogállam újjáépítése
Bár a politikai változások tempóját megfelelőnek tartja, úgy véli, a jogalkotás már jóval gyengébben teljesít. Szerinte a médiatörvény és a 17. Alaptörvény-módosítás is komoly szakmai hiányosságokat mutat.
A médiatörvényről azt mondta, valójában nem új szabályozás született, hanem a 1996-os médiatörvény javítgatása. Márpedig szerinte éppen attól kellett volna végleg elszakadni, mert annak legnagyobb hibája az volt, hogy a média irányítását a politika kezében hagyta. Úgy véli, ma is ugyanennek a logikának a továbbélése figyelhető meg, miközben egy valódi sajtószabadság alapja éppen az lenne, hogy a média ne váljon egyik politikai oldal eszközévé sem.
Hangsúlyozta, hogy egy szabad sajtó feladata mindig a mindenkori kormány ellenőrzése. Ha egy médium kizárólag a hatalmat szolgálja, az szerinte már nem sajtó, hanem propaganda.
Hasonló kifogásokat fogalmazott meg a 17. Alaptörvény-módosítással kapcsolatban is. Nem az intézményi vezetők leváltásának szándékát vitatta, hanem annak módját. Úgy véli, nyíltan ki kellett volna mondani, hogy a korábbi alkotmánybírák és más közjogi méltóságok azért távoznak, mert felelősek a jogállami intézmények leépítéséért. Ehelyett szerinte mesterséges életkori szabályok mögé rejtették a valódi politikai indokokat.
Példaként említette, hogy több olyan alkotmánybíró hivatalban maradhatott, akik szerinte ugyanúgy részt vettek a korábbi rendszer kiszolgálásában, miközben néhányukat pusztán életkoruk miatt távolították el. Ez szerinte nem következetes megoldás.
A beszélgetés végén Majtényi arra is figyelmeztetett, hogy a demokratikus intézményeknek akkor is függetlennek kell maradniuk, ha egy új, demokratikusnak tartott kormány kerül hatalomra. Szerinte az Alkotmánybíróság feladata nem az, hogy alkalmazkodjon az aktuális politikai többséghez, hanem az, hogy szükség esetén vele szemben is megvédje az alkotmányosságot. Úgy fogalmazott: ha egy független intézmény „gazsulál” az új hatalomnak, az hosszabb távon akár nagyobb kárt is okozhat a jogállamnak, mint a nyílt politikai elfogultság.
