Behajtókat küld az agrárkamara a vadásztársaságokra
Jó néhány vadásztársaság „le fog térdepelni”, ha a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) átvállalja a gazdálkodóktól a vadkár-követelések behajtását, és a korábbinál hatékonyabb eszközökkel lép fel a pénz beszedése érdekében – reagáltak vadászok arra a bejelentésre, miszerint a NAK saját behajtó céget alapít és így próbálja elérni, hogy a vadásztársaságok kifizessék a vadkárok ellenértékét.
Az agrárkamarai közlemény szerint évente mintegy 21 milliárd forintos vadkár keletkezik Magyarországon, ám ennek csak a töredékét, alig hárommilliárd forintot térítenek meg a vadásztársaságok a gazdálkodóknak – írja a Népszava.
Az elmúlt fél év században az öt nagyvad – a gím- és dámszarvasok, az őzek, a vaddisznók, továbbá a muflonok – száma az ötszörösére nőtt. Az Országos Vadgazdálkodási Adattár szerint jelenleg mintegy 800 ezer nagyvad él hazánk területén, s a táplálékigényük alapján évente közel másfél millió tonna szálas, lédús és szemes takarmányt fogyasztanak el.
Ennek azonban alig nyolc százalékát – 110 ezer tonnát – juttatják ki az etetőkbe, szórókra a vadásztársaságok, vagyis a vad az élelme nagyobb hányadát a legelőkről, szántóföldekről, zöldségesekből és gyümölcsösökből szerzi meg – állítják a gazdák.
Számításaik szerint legalább 700 ezer tonnányi termés minden esztendőben vadak okozta kár áldozata lesz, ennek az értéke 21 milliárd forint.
A vadkárok kifizettetése eddig nem volt túlságosan hatékony, a peres ügyek pedig elhúzódtak. Ezért döntött úgy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, hogy a behajtásra saját külön céget alapít.
– A vadásztársadalomnak, amelynek tagjai alapvetően hobbiból vadásznak, éreznie kell azt a súlyt, amit az élelmiszert termelő gazdálkodókra a vadak okozta kár ró. Az elszaporodott nagyvadállomány létszámának csökkentéséért pedig főként a vadászok tudnak tenni – mondta Győrffy Balázs, a NAK elnöke.
Hozzátette: az éves országos vadkár még a kimutatott statisztikáknál is jóval magasabb lehet, a gazdák jelentős része ugyanis nem kér kártérítést: vagy nem akar vesződni az eljárással, vagy nem szívesen konfrontálódik helyben a vadászokkal, illetve nem szeretne végeláthatatlan pereskedést a nyakába. Egy részük pedig bizonyos mértékig elfogadja a „terményfogyást”, annak ellenére is, hogy a jogszabály szerint kérhetne a kártérítést, mert az nem küszöbértékhez kötött.
