Békesi László: nem olimpia után kell ácsingózni, amikor az összeomlás szélén áll az egészségügy és az oktatás

Békesi László, mint minden közgazdász, felhívta a figyelmet a magas inflációra, amely jelenleg is még mindig 3-3 és félszerese az unió átlagának, az államadósság növekedésére, a kamatok magasságára, a reálkeresetek csökkenésére. Úgy fogalmazott, szó nincs itt prosperáló gazdaságról, most már negyedik negyedéve úgynevezett technikai recesszióban van az ország. „Látjuk, hogy olyan mértékben ragadt be az ország a közepes fejlettség csapdájába, amelyből nem tud kitörni, hogy pont azok a területek nem kapnak valódi forrásokat, fejlesztéstámogatást, amelyektől függ a jövő fejlődése. A humán befektetések mélyponton vannak, akár az egészségügyről, akár az oktatásról, akár a tudományos kutatásról beszélünk. A szolgáltatásoknak az a része, amely alapvetően nem a termeléshez kötődik, vagy rettenetesen megadóztatott, vagy megpróbálják háttérbe szorítani.”

Békesi László hozzátette, az, hogy ezt meddig tűri el a magyar, már politikai kérdés, de a kommunikációs trükkök, amelyek meghamisítják a valódi állapotot és sulykolják a sikerpropagandát, nagyon sok embert megtévesztenek. Aki elhiszi a kormánynak, hogy dübörög a gazdaság, annak elég csak bemenni a boltba, megnézni milyen drága minden, vagy mennyit csökkent a reálkereset és nyugdíj értéke, mekkorák a hitelkamatok – tette hozzá.

A közgazdász a világbajnokságról elmondta, valóban egy szép, sikeres rendezvény volt és kétségtelen, hogy jól vizsgázott a felépített modern atlétikai centrum, de elvi kifogásai vannak.

Kifogás: a magyar gazdaság állapota

A magyar gazdaság teljesítőképessége, jelenlegi helyzete, jövőbeli kilátásai nem engedik meg, hogy indokolatlan költségekbe verje magát az ország, olyan beruházást finanszírozzon, amely soha nem térül meg, amelynek a fenntartása további súlyos terheket ró a gazdaságra – fogalmazott a korábbi pénzügyminiszter. „Teljesen mindegy, hogy milyen jogcímen, milyen szervezetek kapják majd ennek a létesítménynek a fenntartási feladatát, mindenképpen az államnak kell finanszíroznia azt az adófizetők pénzéből.”

Rámutatott arra is, hogy ilyen sikeres eseménynél olyan légből kapott számítások is előkerülnek, amelyek szerint magának a rendezésnek a költségei, az elért bevételekből, részben vagy egészben megtérülnek. „Általában az országimázs növelését, a turisztikai bevételek növelését, az idegenforgalom meglódulását szokták emlegetni. Ezek kétségkívül vannak, de nagyságrendileg messze-messze elmaradnak attól a 350-360 milliárdtól, amibe részben a beruházás, részben a verseny lebonyolítása került.”

Hozzátette, ezek a bevételek ráadásul nem közvetlenül az államkasszába, hanem a lebonyolítást végző cégek számláira kerülnek, amely cégek adót kétségkívül fizetnek, de ezeket az összegeket nem lehet összevetni a költségekkel.

Kifogás: egy morális megfontolás

Amikor alapvető szolgáltatásokat a magyar állam a saját erőforrásainak birtokában nem tud kielégíteni, amikor egy összeomlás szélén álló egészségügy kínlódik a napi gondokkal, amikor az oktatás tökéletesen alkalmatlan arra, hogy felkészítse a magyar fiatalokat a jövőre, amikor a 9,6 millió magyar emberből legalább 4 millióan napi gondokkal küszködnek, közülük kétmillióan a napi megélhetésükért, amikor az ország lényegében kettészakadt minden szempontból, akkor ilyen presztízsberuházás, ilyen presztízsverseny indokolatlan és megmagyarázhatatlan – sorolta Békesi László.

Kifogás: egy burkolt lázálom építése

Nem szabad elfelejteni, hogy noha a jogcím az atlétikai világbajnokság megrendezése volt, az új atlétikai stadion felépítéshez az apropót az adta, hogy az egykori Népstadiont lebontották és helyére egy futballstadiont építettek – mondta a szakember. „A Népstadionban lévő nemzetközi versenyek rendezésére alkalmas atlétikai pálya megszűnt, ezért lehetett arra hivatkozni, hogy egy ilyen világvárosnak, mint Budapest, szüksége van egy atlétikai stadionra is, de nem indokolt egy bújtatott olimpiai stadion felépítése. Ezt egy dobbantó deszkának szánta a rezsim, arról a lázálmáról egy pillanatig sem mondott le, hogy valamikor – a leghamarabb 2036-ban – lehet majd arra ácsingózni, hogy Magyarország olimpiát rendezhet.”

Kifogás: morálisan nem támogatható

Békesi László azt is elmondta, azért sem látogatott ki a versenyre, mert nem akart olyan figurákkal találkozni a stadionban, akik haszonélvezői vagy éppen kiszolgálói ennek a rendszernek, miközben szégyenkezniük kellene.

Magyarország gazdasági teljesítménye alkalmatlan egy olimpia megrendezésére 2036-ban is

Fals dolog arra hivatkozni, hogy mindennel rendelkezünk, ami egy olimpia megrendezéséhez kell. Amivel ma, 2023-ban rendelkezünk, azt egy ’36-os olimpiára alapvetően fel kellene újítani, korszerűsíteni, kibővíteni – mutatott rá a közgazdász. „Egy olimpia megrendezése brutális költségekkel jár, nem egyszerűen a berendezések, hanem a szolgáltatások, a közlekedés, az infrastruktúra. Nincsenek meg azok a feltételek, hogy például egy olimpia falu létesítéséhez szükséges infrastruktúrát megteremtsünk, vagy ez megint olyan elképesztő költségekkel járna, amit a magyar gazdaság nem bír el.”

Békesi László emlékeztetett, a 2004-es athéni olimpia soha meg nem térülő költségei is hozzájárultak ahhoz, hogy a görög gazdaság tulajdonképpen fizetésképtelenné vált és csődbe került. 

A Klikk TV műsorát itt nézhetik meg.