Bencsik András múltja és jelene
1986. november 22. (Népszabadság) „Kétségtelen tény, hogy a Magyar-Szovjet Baráti Társaságnak jól körülhatárolható szerep jut a magyar közéletben. Hiszen a társaság az MSZMP céljainak szellemében tevékenykedő, a párt politikájának megvalósulását segítő, széles tömegbázisra épülő olyan politikai tömegmozgalom, amelynek munkájában áldozatkész, a magyar-szovjet barátságot felelősségteljes elkötelezettséggel önzetlenül szolgáló tisztségviselők, társadalmi munkások népes tábora vesz részt. (…) A Magyar-Szovjet Baráti Társaság eredményesen segítette az országaink javát szolgáló magyar-szovjet testvéri kapcsolatok és együttműködés ápolását, s a mozgalom tevékenyen vett részt a szocialista hazafiság és az internacionalizmus szellemének erősítésében”. (Bencsik András)
Harmincöt évvel ezelőtt egy 35 éves újságíró (tehát nem egy megtévedt kamasz) így írt a Magyar-Szovjet Baráti Társaság (MSZBT) katalizátor szerepéről. Míg a világ – benne Magyarország – polgárai az 1985. március 11-én megválasztott új szovjet pártfőtitkár (M. Gorbacsov) reformtörekvéseit próbálta értelmezni, addig Bencsik András – amúgy „benyalósan” – a semmire sem jó MSZBT jelentőségét és nagyságát próbálta fényezni, nem megfeledkezve az akkori pártzsargon kötelező kifejezéseinek használatáról: „szocialista hazafiság”, „internacionalizmus szelleme” stb. Így törleszkedett, így fogalmazott és vélhetően így is gondolkodott a népszabis zsurnaliszta, ami – ha nem látnánk/olvasnánk/ hallanánk az öregedő Bencsiket, akkor – ma már nem lenne számon kérhető mondatfüzér, legfeljebb mosolyra fakasztó. Bencsik András 1990. után azonnal „mezt cserélt”, a vörös trikót látványosan letépte magáról, és több, kétes értékű jobboldali formációhoz is közeledett. Végre célba ért, és ma már a kormányzó pártok feltétel nélküli híve, mondhatni hűséges házőrzője. Ha kell, a biztonságos kutyaólból (HírTV) hangosan csaholni is mer. ’86-ban még csak macska módjára dorombolt és csupán csendben, esdeklően nyávogott a gazda simogatásáért.
2021. november 21. (Demokrata) „Orbán Viktor miniszterelnök záróbeszéde a Fidesz XXIX. kongresszusán most tényleg korszakos volt, és nem azért, mert ő a Főnök, ahogy az ellenzék gúnyolódott, hanem mert nem csupán lezárt egy korszakot, de meg is nyitott egy újat. (…) Az előző tíz év eredményeinek összefoglalása impozáns; az a döbbenetes mértékű gazdasági fölerősödés, amelynek eredményeképpen most és az elkövetkező hónapokban szinte minden korosztály érzékelhető mértékben gyarapodik, részesülvén a közösen teremtett javakból, ad garanciát az újabb célok megfogalmazására. Amit azonban most a miniszterelnök az ország, a nemzet elé célul tűzött ki, azt még a legbátrabb álmodozók sem merték volna akár csak pár évvel ezelőtt sem kitűzni: felzárkózni a legfejlettebb országok közé.” (Bencsik András)
Eltelt harmincöt év, és a már 70 éves bajszos tekergő saját újságjában (Demokrata) magasztalhatja az egekig a párt vezetését, dicsőítheti a megtett utat és felvázolhatja a fényes jövőt. A Fidesz kongresszusáról írt tudósítás abszolút időtálló, csak fordítva: Bencsik lelkes és „belülről jövő” jegyzetét az 1986-os Népszabadság minden gond nélkül leközölhette volna. Harmincöt évvel ezelőtt is azzal szédítettek minket a párt (MSZMP) korifeusai, hogy dolgozó népünk életszínvonala hamarosan eléri, sőt, meghaladja az osztrákokét. Ezt már akkor sem hitte el senki, aki eljuthatott Bécsbe vagy hallgatta a Szabad Európát. Ma még nagyobb szemfényvesztésnek vagyunk áldozatai: a most uralkodó párt (Fidesz) fűt-fát ígér, és a legfejlettebb országok nívójához való közelítésről beszél a Nemzet Szónoka. Mindenki tudja/érzi, hogy tizenhét év EU-tagság után is a periférián vegetálunk, a magyarok csak irigykedve vágyakozhatnak a hollandok és a skandináv államok gazdagsága után. Annyival jobb a helyzet, mint harmincöt éve, hogy most itt hagyható a szegénység, és ki lehet menni Nyugat és Észak-Európába „gályarabnak”.
Bencsik csodálja a Főnököt, persze most nem Kádárt, hanem Orbánt. Rugalmasan alkalmazkodott a megváltozott viszonyokhoz, és gyorsan megtalálta helyét a „narancskeresztes” gyülekezet háza táján. Híven szolgálja új urait, és méltán lehet elégedett. Jól tartják.
