Bérmegállapodás: történelmi siker és/vagy a dolgozók elárulása

PERLUSZ LÁSZLÓ, A VÁLLALKOZÓK ÉS MUNKÁLTATÓK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK (VOSZ) FŐTITKÁRA

Történelmi sikernek tartják a vállalkozók is a mostani bérmegállapodást?  

Hogy a miniszterelnök mit nevez „történelminek”, azt tőle kellene megkérdezni. Én „rendkívül ambiciózus elképzelésnek” nevezném, amit a hároméves bérmegállapodásban aláírtunk. Erős nyomás volt rajtunk a kormány oldaláról, hogy általában is emelkedjen a bérszínvonal Magyarországon, de ezen belül is azt várták tőlünk, a munkaadóktól, hogy jelentősen emeljük a legkisebb keresetűek jövedelmét. Abból a szempontból mindenképpen sikernek tekintem, hogy olyan alkut kötöttünk, amelyben kedvező feltételeket kaptunk a kormány oldaláról, és amely mentén vállalni tudjuk a megállapodást. 

Mire gondol?

A gazdasági növekedéshez és az infláció alakulásához kötöttek ezek a vállalások. Ilyen szempontból elfogadhatónak tartjuk a béremelések ütemezését, miszerint jövőre 9 százalékkal emelkedik majd a minimálbér, amely 2026-ban ismét 13, majd 2027-ben pedig további 14 százalékkal nőhet. Ez az ütem vállalható, mert abból indultunk ki, hogy ha teljesül a kormány által jelzett gazdasági növekedés, valamint az inflációs prognózis, és a jövő tavasz hoz egy stabil tűzszünetet Ukrajnában, elérhető közelségbe kerül a béke a határaink mentén. Akkor az egész európai térségben csökkenni fog a feszültség. Ezt követően újra beindulnak, vagy legalább is felgyorsulnak majd a lelassított beruházások. Ezzel pozitív, optimális növekedési szcenárió jöhet létre. A következő években megvalósulhat az akár három vagy négy százalék körüli gazdasági növekedés, az infláció mérsékelt maradhat, és ilyen körülmények között vállalható a béremelési ütem.

Ha ezek a feltételek mégsem alakulnának ilyen optimálisan? 

Erre is van esély. De akkor életbe léphet a megállapodásban szereplő B vagy a C-terv. A felek nyitva hagyták, hogy ilyen esetben újabb tárgyalások útján be lehessen avatkozni a folyamatokba. A kormányzat olyan további támogatásokat is ígér a munkaadóknak, amelyek nem organikusan következnek a gazdálkodásból, de valamilyen „mesterséges” emeléssel a folyamatot akkor is fenn lehet majd tartani. Szóval ezt valóban olyan megállapodásnak értékeljük, amely egészséges, vállalható kompromisszumot jelent minden oldal számára. Van még egy másik nagyon fontos előnye annak, hogy már novemberben sikerült tető alá hozni a szerződést: ezzel mérsékelni lehetett azt a bizonytalanságot, amivel a vállalkozók a jövő esztendő elé tekintettek. Még nincs vége a 2024-es gazdálkodási évnek, nincsenek végleges számok, de most legalább van mivel kalkulálni, tudunk bizonyos adatokat, amikre a 2025-ös terveket építeni lehet.

Most 2024-et írunk. Hogyan lehetett megállapodni a 2027-es minimálbérről, ha az akkori átlagbér szintje sem ismert jelenleg?

Abból indultunk ki, hogy a 2027-es rendszeres bruttó átlagkereset 50 százalékát kell megcéloznunk 2027. január elsejétől. Hogy mennyi lesz akkor a rendszeres bruttó átlagkereset, az majd a 2026-os I-III negyedév adatai alapján derül ki, és ahhoz igazítja majd a kormány a mostani megállapodásban vállalt minimális bér színvonalát. Akkor kell majd a százalékokat finoman újrahangolni. 

Legutóbb 2017-2022 között volt érvényben egy hat éves bérmegállapodás. Teljesült, amiben akkor megállapodtak? 

Az akkori hat éves bérmegállapodás idején is teljesült a célul tűzött jelentős béremelési ciklus. Tavaly is volt egy 15 százalékos minimális béremelés, előtte is egy olyan 20 százalék körüli emelés, ami – akárhonnan nézzük – jelentős bérfelzárkóztatásnak számít a magyarországi, változékony gazdasági viszonyok között. Hogy már korábban sikerült egy ilyen stabil, jó megállapodást megkötni a kormánnyal, és érvényt is lehetett szerezni az abban leírt szándékoknak, az mindenképpen biztató lehet a mostani három éves megállapodás jövőjére nézve. 

Most talán sokkal több a nyitott kérdés, mint amennyi az előző évtized közepén-végén volt. A háború sorsa nyitott kérdés, a gazdaságot esetleg lábra állító uniós pénzek sorsa is bizonytalan. Honnan lesz forrás ahhoz, hogy a gazdaság felpörögjön?  

A háború sorsán sok múlik. Már egy tűzszünet nyomán is csökkennének a kockázati hitelfelárak és lejjebb mennének a kamatszintek. Ez kedvezne a hitelezés beindulásának, illetve a már most itt lévő működőtőke-beruházások felgyorsulnának.  Ez mindenképpen vinné a magyar gazdaságot. Természetesen nem szabad lemondani az uniós forrásokról, hiszen azok nagyon jelentős támogatást adnak az országnak. Nem hiszem, hogy reménytelen volna ezeknek a forrásoknak a hazahozatala. Ha a világpolitikai helyzet normalizálódna, ezek a politika jellegű vitáink is alább hagynának Brüsszellel. 

SZÉKELY TAMÁS, A VEGYIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK ELNÖKE

A hároméves bérmegállapodás kapcsán a vállalkozók „ambiciózus” elképzelésről beszélnek. A miniszterelnök egyenesen történelminek nevezi. Önök mit mondanak erről?  

Nagyon durva lenne, ha azt mondanám, hogy ezzel az aláírók elárulták a dolgozókat, és aláfeküdtek a kormányzat akaratának? 

Ha így érzi…

Már akkor bizonyos fenntartásaink voltak egy ilyen hosszútávú megállapodás aláírásával kapcsolatban arról, milyen álláspontot alakítsanak ki a szakszervezetek e kérdésben a szakszervezeti konföderációban, amikor még csak vita szintjén került szóba a lehetőség.  Nagyon határozottan azt az álláspontot fogadtuk el VDSZ-ben, hogy árulás lenne egy ilyen megállapodás. Csak a vak nem látja, hogy másfél évvel a következő parlamenti választások előtt egy ilyen „szerződés” pusztán arra jó, hogy muníciót adjon a kormány propaganda gépezetének, amely már most is kampány üzemmódba kapcsolt. Elég rákattintani a miniszterelnökség honlapjára.  Ez pedig nem vállalható.

Nem gondolja, hogy túl kockázatos erre politikai kampányt építeni? Túl sok benne a „ha”…

Ez egy dolog, persze. Egyértelmű, hogy a mostani megállapodás azt sugallja, Magyarországon a gazdaság stabil lábakon áll, és aki dolgozik – még az is, akit csak minimálbéren foglalkoztatnak –, a következő három évben egyre jobban fog élni. A megállapodásban pedig csak a „lábjegyzetben”, alig olvasható „kis betűkkel” szerepel, hogy a következő másfél évben sok minden történhet, ha azok a feltételek, amelyek teljesítéséhez kötik a béremelés ütemét, mégsem valósulnának meg. Akkor majd újra tárgyalják a felek. Pedig hónapok óta azt halljuk, a csapból is az folyik, hogy három éven keresztül 12-12-12 százalék az emelkedés, most már csak 9-ről beszélnek. Nem véletlenül tudott a kormány – a szakszervezeteket kijátszva – végül a munkáltatói akarattal kiegyezni. A 12 százalékból így lett kilenc. Az óriás plakátokon ez nem fog látszani, és a nemzeti konzultáció sem erről szólt. Eközben pedig, ahol nem a minimálbérről tárgyalunk, 5 százaléknál lefagynak a munkáltatók. Nem véletlenül somolyog a fotókon VOSZ képviselője, mert teljes mértékben a munkáltatók alkuja kerekedett felül. Ami a miniszterelnök kifli példáját illeti? Ja, a virsli tényleg finom. De ez a mostani alku inkább olyan, mint a Tanúban a magyar narancs.

Erre tényleg megvannak az esélyek. 

Ahhoz, hogy a magyar gazdaság a kitűzött három-négy százalékos növekedést produkálni tudja, jelentős forrásokra volna szükség, ha ezek valamiért elmaradnak, fuccs a 2026-27-es béremelési várakozásoknak. Márpedig a jelenlegi kilátások szerint az uniós forrásokat blokkolják Brüsszelben, a kormány nem mutat hajlandóságot a jogállamisági követelmények teljesítésére; az ukrajnai háború vagy folytatódik, vagy nem. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez a háború a szomszédunkban egy csettintésre befejeződik. Rajtunk kívülálló okokon múlik. További gondot jelent, hogy az európai vezető gazdaságok – Németország és Franciaország – helyzete is egyre kilátástalanabb, és ennek a következményeit sem lehet a határnál megállítani, mint ahogyan korábban az olajár emelkedéséről gondolták. Senki ne remélje azt, hogy eközben Magyarország majd szárnyal és a GDP az egekbe száll. 

A működőtőke itt van, országszerte új gyárak épülnek.

Ezek ma még többnyire csak befektetésként jelentkeznek, a termelésük csak a következő években indul be. Arról nem beszélve, hogy amitől a gazdaság fellendülését várják, az egyedül az akkumulátorgyártás, amelynek szintén borúsak a kilátásai. Szóval ez a helyzet a következő fél évben nem jelent túlzottan biztató perspektívát a magyar gazdasági adatoknak. De szeretnék visszautalni egy másik problémára: ha mégis befejeződnek a harcok és megindul az ország újjáépítése Ukrajnában, akkor az az európai gazdaságnak hozhat valamilyen fellendülést. Ez lenne valamennyiünk érdeke. Ha mi az elmúlt ezervalahány napban kevésbé ellenséges álláspontot képviseltünk volna az ukránokkal szemben, ha valamiféle szolidaritást tapasztaltak volna a részünkről, akkor valószínűleg nem valahová a sor végére kerülnénk, ha majd a megbízásokról döntenek. Pedig az valóban felpörgetné itthon is a gazdasági teljesítményeket.