Berobban-e az amerikai-kínai konfliktus?

Szinte napról-napra válik feszültebbé az amerikai-kínai viszony. Az évek óta tartó kereskedelmi háborúra most rárakódott a koronavírus-járvány miatt kialakult vádaskodás, szembenállás, (a menet közben megoldódni látszó) repülési tilalom, s leginkább talán a régi feszültséggóc, Hongkong ügye, amelyen Peking a napokban bejelentett módon tovább erősíti a szorítását, s ezt Washington nem hagyja szó nélkül. (A különleges közigazgatási területre a tavalyi elhúzódó intenzív demonstrációk után, Kína speciális nemzetbiztonsági törvény tervével reagált, amire válaszul az USA bejelentette, hogy a városállam a jövőben nem élvez majd különleges elbánást.)

Mi lesz ebből? Kiváltképpen, mert a járvány, és az azt követő gazdasági válság miatt, belpolitikai téren amúgy is kiszámíthatatlan Donald Trumpnak – már csak a közelgő elnökválasztásra tekintettel is – jól jöhet a nacionalista kártya kijátszása Kína ellenségképének erősítésével.

Valós konfliktusok vannak

„Ilyen konfliktushelyzeteknél először is azt érdemes mérlegelni, hogy valódi vagy rajzolt ellenségről van szó, mind a kettőre sok példát találhatunk” – fejtegette. „Orbán például nagyon szeret ellenségeket rajzolni magának, majd jól legyőzni őket” – említett egy ellenkező példát. Az USA és Kína között azonban valódi problémák miatt alakult ki konfliktushelyzet. Ezek között vannak politikaiak – például a Hongkonggal összefüggő feszültségek –, illetve gazdaságiak is. „A két ország között halmozódó problémák vannak, valódi tartalommal” – szögezte le.

Az eszkaláció felé haladnak a felek

Egy további szempontként említette annak a kérdését, hogy a felek milyen irányba – a megoldás vagy az eszkaláció felé – viszik a konfliktust. „Sajnos, élesednek a problémák a két ország között” – vélekedett, hozzátéve: lehetne ellenkező irányba is indulni, de ezt valamely félnek meg kellene kezdenie. Pedig a feszültségek fokozása, a konfliktusok élezése senkinek nem jó, sem a két érintett országnak, sem a világnak. „Jelenleg ugyanis a világ két leghatalmasabb országa verekszik egymással, s ahol elefántok harcolnak, ott a kívülállók közül is sokan megsérülnek” – mutatott rá a külpolitikai szakértő.

Kína terjeszkedne, az USA befelé fordul

Balázs Péter még egy szempontra felhívta a figyelmet: a felek mozgatórugóira. Az USA esetében Donald Trump minden lépésénél kitapintható, hogy egyetlen szemüvegen keresztül vizsgálja, mi az, ami segíthet neki a novemberi elnökválasztáson.

Kína indítéka ugyanakkor eléggé összetett: láthatóan nem számíthat örökké arra a gazdasági lendületre, amelyen a rezsim maga nyugszik. A vírus előtt is voltak már látható jelei ennek, de a járvány miatt, a növekedés eléggé meg is roggyant. Ráadásul a gazdaság erősödésével, belpolitikai gondok alakultak ki. Felnőtt egy középosztály, amelynek tagjai immár gazdasági és politikai igényekkel lépnek fel. S egyre több a válsággóc is – mondta, Tibetet, az ujgurokat, Hongkongot és Tajvant hozva fel példaként. Emellett Kína a gazdasági és politikai problémái közepette, ambiciózus fegyverkezésre és űrkutatási programra hajt, miközben erőteljesen próbál terjeszkedni a világban a Selyemúttal.

Súlyos a helyzet

Napjainkban tehát inkább Kínára illik az expanzív terjeszkedés célja („nem fér a bőrbe, túllép a határain”), miközben az Egyesült Államok inkább visszahúzódóban van. Van persze elég gondja Trumpnak: óriásiak a feszültségek az országban, a járvány és annak gazdasági következményei, a súlyos munkanélküliség, stb., egy sor súlyos probléma felhalmozódásához vezetett, s elég volt egy szikra – egy ember halála, azaz a Floyd-ügy – ahhoz, hogy robbanásveszély alakuljon ki.

Tart-e valamifajta robbanástól a két hatalom közötti konfliktus nyomán? – kérdeztük Balázs Pétert. „Súlyos, rossz irányba haladnak a dolgok, ráadásul a két óriáson kívül, sok más kárvallottja is lehet ennek” – válaszolta.

Magyarország szerepe

Magyarország csak nagyon áttételesen érintett a konfliktusban – vetettük fel –, ugyanakkor két tűz között van, hiszen az USA szövetségesünk, Kínához pedig Orbánék előszeretettel dörgölődznek, s gyaníthatóan komoly anyagi összefonódás alakult ki a két ország egyes „elemei” között (elég a titkosított Budapest-Belgrád projektet vagy a járvány ideje alatt ellenőrizetlenül tíz- és százmilliárdokért Kínából beszerzett, nem egyszer használhatatlan és megsemmisítésre ítéltetett eszközöket példaként felhozni). Mit lehetne és kellene tennie Magyarországnak ebben a helyzetben – ha egyáltalán kellene lépnie? – kérdeztük.

„Az én felfogásom szerint, bármekkora is egy ország, értékalapú nyilatkozatot mindig tehet” – persze kérdés, hogy milyen értékek mentén” – reagált a volt külügyminiszter, aki szerint, hiába nem vagyunk érintettek ebben az amerikai-kínai konfliktusban, s hiába nincs olyan súlyunk, de a lehetőségünk mindig megvan arra, hogy becsületes, normatív nyilatkozatot tegyünk, egy plusz hangot hozzátéve azok kórusához, akik ezzel is próbálják jó irányba terelni a konfliktust.

Ez az ismérvünk

„Egy diplomáciát meg lehet arról ismerni, hogy miként foglal állást olyan kérdésekben, amelyeknek nem aktív szereplője”– szögezte le Balázs, aki szerint ilyen megnyilvánulásokkal egy adott kormány magáról állít ki bizonyítványt, amit mások nyugtáznak, s megjegyeznek.

A saját külügyminiszteri múltjából hozott példát az ilyen és hasonló fellépésre. „Többször is tettünk-tettem olyan nyilatkozatokat Macedónia nevének az ügyében hogy az önrendelkezésnek legyen az is a része, hogy egy országot úgy nevezzenek, ahogy az akarja” – mondta, hozzátéve: a többi között az Európa Tanács külügyminiszteri ülésén rendre Macedóniának nevezte az országot, amitől a görög kolléga mindig megrázkódott.

Ma pedig? Ha már Macedóniánál tartunk: az Orbán kormány elérte, hogy Nikola Gruevszki köztörvényes ügyekért elítélt volt macedón miniszterelnök vagy akár az azeri baltás gyilkos védőszentjeként szerzett magának hírnevet – mondta Balázs Péter.