Beszélni Ön svájciul?

A 9 milliós országban a lakosság 62 százalékának a német az anyanyelve. Franciául 23 százalék nő fel, az olaszok aránya 8, míg az alpesi ország keleti, Ausztriával szomszédos tájain élő rétorománok mindössze fél százalékot tesznek ki. A számoktól függetlenül szigorúan veszik a nyelvek teljes egyenlőségét: négy nyelven bocsátja ki döntéseit a törvényhozás és a közszolgálati rádió és tv mind a négy nyelven sugározza műsorait – a 34 000 rétoromán is anyanyelvén hallgathatja a híreket.

Ugyanakkor éppen a közmédia szolgált nemrég parádés példával a nyelvi változásokra. A televíziós műsorban a német nyelvű adás riportere készített interjút filmrendező honfitársával, aki Lausanne-ban, a francia nyelvterületen él. A riporter attól tartott, hogy francia tudása nem lesz elégséges a beszélgetéshez – míg a filmrendező is aggódott, hogy iskolai németségével nem tudja majd árnyaltan kifejezni magát. E helyzetben a szereplők úgy döntöttek, hogy angolul beszélgetnek. Annál is könnyebben tehették, mivel az interjúalany szövegét amúgy is németre szinkronizálták volna a franciából – a riporter pedig az interjú szerkesztésénél maga mondhatta fel kérdéseit németül.

A francia és az olasz ajkúaknak külön gondot jelent, hogy bármily szorgalmasan is tanulják a németet iskolai éveikben – nehezen, vagy egyáltalán nem fogják megérteni német-svájci polgártársaikat... Az iskola ugyanis – érthetően – irodalmi németet tanít, míg a német nyelvterületen a svájci nyelvjárásban beszélnek. Nem csak egészen más kiejtéssel – sok olyan szóval is, amelyet az „igazi” német nyelv nem ismer.

Franz Mossisey, a Berni Egyetem oktatója szerint meglehetősen általános jelenség a svájciaknál az angol, mint közvetítő nyelv használata, különösen szakmai területen – például az egészségügyben. Ennek egyik mozgatója, hogy míg a francia és német ajkúak közül sokan az iskolában tanulják a másik többségi nyelvet, de az olaszt csak igen kevesen. (Míg a déli, olasz kantonokban nagyobb gondot fordítanak a német és a francia tanítására, mint az angoléra). Így, ha olasz-svájci is részt vesz a munkában, beszélgetésben, a legkönnyebb megoldás az angolra váltani. Szakmai körökben nem kevés munkahelyen is az angolt használják – annál is inkább, mivel rengeteg külföldi él és dolgozik az országban. Nem is beszélve az internetről: aki a legszélesebb nyilvánosságot kívánja elérni, nem Svájc valamelyik nyelvén, hanem persze angolul kommentál, publikál.

Vannak, akik aggasztónak találják az angol nyelv ilyen elterjedését – amelyhez még hozzávehetjük a „swinglisht”, a két nyelv keverését elnevezésekben, reklámokban. A nyelvi önállóság hívei attól tartanak, hogy ezek a fejlemények végső soron az ország szellemi egységét, a különböző nyelvcsoportok összetartását veszélyeztetik. Mások viszont természetesnek tartják, hogy – amint gyakorlatilag mindenhol a világon – Svájcban is növekvő szerepet játszik az angol.