Méltóságosné festményt kölcsönöz a múzeumból
A történet Örkény István tolla után kiált, egyperces novella lehetne, szövege a következő: a kommunista besúgó festményt kölcsönöz a nyilas pártvezér fia feleségének. Így lehetne röviden összefoglalni, hogy Zsuzsa asszony – Nagy Zsuzsanna, Sulyok Tamás államfő felesége – Kaposvárra látogatott, ahol Szita Károly polgármester egy Rippl-Rónai festményt kölcsönzött a méltóságos úrnak és feleségének. Nem örökbe adta a festményt, mint Szita viccesen megjegyezte, kölcsönről van csupán szó. Három és fél évig, erősítette meg Zsuzsa asszony, aki úgy tudja, hogy férje és ő még ennyi ideig lesznek a Sándor-palota lakói.
Nem kizárt, hogy Zsuzsa asszony ezt rosszul tudja. Orbán Viktor még nem döntötte el, vagy ha igen, nem közölte a nyilvánossággal, hogy mikor teszi lapátra a nyilas apját szociálisan érzékeny, filoszemita hazafinak hazudó államfőt. Nem kizárt ugyanis, hogy ez még a jövő évi választás előtt bekövetkezik, igaz, mostani történetünk szempontjából sokkal lényegesebb, hogy a kaposvári polgármester, Szita Károly egy értékes festményt adott kölcsön az államfőnek és feleségének. (Nem Szitáé a Rippl-Rónai festmény, hanem a kaposvári múzeumé.) Sulyok államfő nyilván más bokros teendője miatt – talán vasalnia kellett, borsófőzeléket enni, vagy kihúzni egy közleményből az „orosz” szót – nem tehette személyesen tiszteletét Kaposváron, de nyilván megbízik a felesége ízlésében és a látogatás így is magasszintűnek mondható. Szita Károly az előző átkosban, 1980. július 1-től egészen 1989. május 9-ig az állambiztonság állományában állt, s Krakus Péter néven jelentett a szervezetnek. Az egykori Magyar Nemzet által megszerzett dokumentumokból ezen kívül az is kiderült, hogy „a beszervezés alapja: hazafias”. Nos, ugyanez a Szita, most, évtizedekkel később mosolyogva idézte fel, hogy a méltóságos asszony egy korábbi látogatásakor említette, milyen jól mutatna egy Rippl-Rónai a Sándor-palota valamelyik termének falán.
– És olyan polgármesternek mondta ezt, aki emlékszik az akkori történetre – jelezte szerényen, magát mintegy előtérbe tolva Szita, aki még azt is közölte a vendéggel, hogy „Gondoljon magában azt, amit akar, és akkor udvariasan mondja ki, hogy mégis valami másikat szeretnék. Önre van bízva.”
– Ez nagyon jó ajánlat, az biztos – válaszolta a méltóságos asszony, aki lányos zavarában még azt is elfelejtette megkérdezni: vajon kikérték-e a kaposvári polgárok véleményét arról, mit szólnak, hogy a városuk múzeumának egyik féltett kincsét ezentúl nem láthatják, mert az Budapesten, illetéktelen tekintetektől elzárva, a Sándor-palotában lesz fellógatva.
Bár mindannyiunk kívánsága ilyen könnyen teljesülne! Ha megtetszik egy Rippl-Rónai, netán Csontváry, vagy a Munkácsy trilógia valamelyik darabja, csak szólunk Szita Károly valamelyik polgármesterként regnáló kollégájának és már vihetjük is kölcsönbe a műkincset. Ez nem lopás, hiszen a festmény nem vész el, jó esetben még csak át sem alakul – más kérdés, hogy három és fél év múltán visszakerül-e eredeti tartózkodási helyére.
A módszer nem új, évekkel ezelőtt Habony Árpád belvárosi lakásának falán is lógtak értékes festmények. Kölcsönbe kapta őket az egykori koronaőr, Orbán Viktor bizalmasa. A Szépművészeti Múzeumból szállították Habonynak a képeket, mert nem vették volna a szívükre, hogy Habony lakásának látogatói üres falakat bámuljanak.
Most is hasonló a helyzet, de aggodalomra nincs ok: jó esély van arra, hogy egyszer, de legkésőbb valamikor, a most elzabrált Rippl-Rónai visszakerül eredeti helyére. És akkor nemcsak Méltóságosék és vendégeik, hanem a kaposvári polgárok, valamint a városba vetődő turisták is megnézhetik.
