A titkos féreg foga
Pszichológiai vizsgálatok, kutatások, tanulmányok, könyvtárnyi könyvek szerint a trauma akkor is öröklődik, ha az ősök soha egyetlen szóval sem beszélik el az utódaiknak, amit átéltek, ami a lelküket nyomorítja. Öröklődik genetikusan, öröklődik metakommunikációval, akaratlan gesztusokkal, indulatokkal, elharapott szavakkal – öröklődik mindennel, amit az érzékeny gyerek öntudatlanul észlel, tanul, rögzít. Kétlem, hogy a magyar nemzetben akadt egyetlen ember, aki kivonhatta magát a 20. század poklainak traumájából. Volt, akit a tébolyig, az öngyilkosságig kergetett az emlék felidézése vagy elfojtása, és volt, akit „csak” mentális vagy vegetatív betegségbe taszított. Állítom, még azok sem élték át sebtelen lélekkel a századot, akiket alig érintett félelem, üldözés, háború, halál. Tudták, mi történik. Hallottak, láttak és esetleg hallgattak egy életen át. Ha hallgattak, emésztetlenül továbbították a gyengébb vagy erősebb mérget gyerekeiknek, unokáiknak.
Mert ugyan hogyan lehetséges birkaként megvezetni, gyűlöletre nevelni milliókat, ha nem egy fel nem dolgozott lelki sérülésre építve? Ha tudom, hogy rákos vagyok, igyekszem túlélni, gyógyulni, gyógyítani a szervezetemet. Ha nem tudom, de rákos vagyok… Nos, igen. Mire észreveszem, már nincs mit tenni: megevett a jó étvágyú tumor.
Közhely: az állam, a kormányok, az oktatás és a média feladata lett volna a nemzet gyógyítása, ahogy erre Németország rákényszerült, legalábbis a nyugati fele. Nekik, a magyarságnál nehezebb helyzetük, gyilkosabb történetük, pusztítóbb traumájuk volt, mégis értékelhető eredmény, amit elértek. S ahol nem, a néhai NDK-ban, ott ma a szélsőjobb arat. A kezeletlen, vagy éppen fel nem ismert, netán letagadott trauma áttételei pusztítanak.
Magyarországon a nemzet gyógyításáról szó sem volt. Sőt! Rákosi, Kádár és a követőik még mélyebbre ásták a traumákat ezért, azért vagy más okokból. Jó kis alapozás. Erre építhetik az ellenségeskedés, a gyűlölet bástyáit a mai manipulátorok. Persze a kezeletlen, elfödött traumák nemcsak itthon biztosítanak jó kis termőtalajt a politikai-kormányzati nadragulyának, de a szomszédban, a Közel-Keleten, Ázsiában és még száz másik helyen is.
Minden eddig felvázolt gondolatom ellenére, optimista vagyok. Fogalmam sincs, miért vagyok az, de ha nem lennék optimista, nem írtam volna meg ezt a cikket.
Nógrádi Gábor
